2007 nyarán, majdnem pontosan négy éve kezdtem el felolvasni gyermekeimnek Dékány András regényfolyamának első részét... 2007-ben utaztunk az Adriára, Zengg városába, a Matrózok, Hajók, Kapitányok című könyv cselekményének színhelyére, ez motivált...
Aztán sorban: a Kalózok, Bálnák, Tengerek, és a Csempészek, Hősök, Kikötők című könyvek következtek... Az eredeti trilógia részei. Emlékszem, a Csempészek... utolsó lapjainál láthattak-hallhattak életemben először - és eddig csak akkor - sírni a gyerekeim...
Azóta meghalt Géza Keresztapám, akitől előbb kölcsön, majd ajándékba kaptuk annak idején az első könyvet Isivel, gyerekkorunkban.
Ma, egy órája fejeztem be a regényfolyam negyedik részét, az Elveszett Sziget címűt... "TDL - Jó utat, Barátaim!" Így végződik, azokkal a szavakkal, amelyek az első kötet kezdősorai...
Holnap... Nyaralni indulunk, és folytatódik: következik az Óceán Császára. Remélem, a végére érünk majd... persze, nem a mostani nyaralás alatt... - hanem egyáltalán...
A hatodik rész címének megmondói között forró baráti öleléseket sorsolunk ki... Vajon meghallgatják még...? lesz-e még...?
