5, 09 km., 55:08 min., 10:50 min/km. - ami azért tragikus. :-( Azt vettem észre közben, hogy néha behajlított könyékkel gyalogoltam, gyakorlatilag. Viszont 97,5 kg - ról 97,0 kg. ami viszont örömteli. Cserébe kidörzsölte a nadrág a combomat, ami viszont ritkán szokott lenni... A fő eszköz a súlykontrol, először 95 alá, aztán 93 alá kellene menni.
A futásra készülve hintőporozni kéne a combomat (hintőpor vagy nivea - krém? ) és vinni kéna magammal valahogyan valamiben egy korty vizet. Mégiscsak be kéne melegíteni...
Futás közben gyakorolni kell az emelt fejjel való futást, előre nézve... nem magam alá roskadva, a fűszálakat bámulva, hogy maga a testtartás olyan legyen, mintha futnék...
szükséges lenne néhány tempo-edzéás, 1 km.-es futásaal (futásokkal...), ami időre menne 9 ill 8 perces idővel, hogy ne velem szedessék fel az elválasztó szalagokat...
Este sikerült regisztrálnom, kezdődhet a gyűjtés, a kezdeti cél 100.000 Ft.-
Az eseményen és a tábori programokon a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium részéről részt vett Tarr Zoltán miniszter, valamint Csűrös András Jakab kabinetvezető. Jelen volt továbbá Kósa Mónika, a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat főigazgatója, Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor, az MRE Missziói Szolgálatának főigazgatója, valamint Siposné Hamza Krisztina, a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat Bárka osztályának osztályvezetője. A tábori alkalmon szintén jelen volt Pálfalvi J. Viola, a Bárka vezető lelkipásztora az MRE Missziói Szolgálatának képviseletében, valamint Bányai Sándor, a Bárka tábor nyári turnusainak szakmai vezetője, a szakmai partnerként közreműködő Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetője.
„A szeretet átformálja a kapcsolatokat”
Miniszteri látogatás a balatonfenyvesi Bárka táborban
Zán-Fábián Balázs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a balatonfenyvesi Bárka táborba látogatott, ahol az e heti turnus ötödik napján találkozott a táborozó gyerekekkel és stábtagokkal. Az áhítaton a miniszter személyesen is megosztotta gondolatait a fiatalokkal, kötetlen beszélgetést folytatott a stábtagokkal, és érdeklődve kísérte figyelemmel a délelőtti csoportos élménypedagógiai foglalkozásokat.
Különleges témával zárta az idei táborait a Bárka: a balatonfenyvesi Bárka tábor utolsó nyári turnusában a táborozó gyermekek a karácsonyt ünnepelték a balatoni kánikulában. A választás nem véletlen, hiszen sok családban az ünnep nem a felhőtlen örömről, hanem feszültségekről, hiányokról vagy rohanásról szól, mindez számos bárkás gyermek mindennapjait és életét is mélyen érinti. A nevelőszülői hálózatból vagy nehéz szociális körülmények közül érkező gyermekek számára pedig a karácsonyhoz sokszor fájdalmas emlékek, veszteségek, nélkülözés és szomorúság is kapcsolódik. A táborban lehetőség nyílt megmutatni a karácsony egy egészen más arcát, azt az oldalát, ahol valóban jut idő egymásra, ahol természetes a figyelmesség, az elfogadás, a szeretetteljes odafordulás és a közös ünneplés élménye.
Az áhítat központi gondolata a kereszt, a krisztusi szeretet és a megbocsátás ereje volt. Az alkalom során elhangzott, hogy sok ember életében a szeretet hiánya jelenti a legnagyobb terhet, de az Isten atyai szeretetével való találkozás képes megszabadítani a legnehezebb lelki rabságokból és szenvedélybetegségekből is. A megbocsátás nem emberi erőfeszítésből, hanem Isten segítségével válik lehetségessé: amikor megértjük a másik ember nehézségeit és sérüléseit, képesek vagyunk megadni neki azt a szeretetet, ami átformálja a kapcsolatokat.
A szervezők a kereszt valódi jelentőségét és Krisztus áldozatának ingyenességét hirdették, mivel sok fiatalban bujkálhat a gondolat, hogy ők nem kérték ezt az áldozatot, és talán úgy érzik, nincs is rá szükségük, hiszen nem tartják magukat rossznak. Ám a keresztáldozatban pontosan az a csodálatos, hogy Isten anélkül nyúlt utánunk a teljes szeretetével, hogy kértük volna, vagy bármivel kiérdemeltük volna. A kereszt és a Biblia arra emlékeztet, hogy felemeljük a tekintetünket arra, aki a világ legnagyobb terhét hordozta, és megbocsátott azoknak is, akik a vesztére törtek. Ez a példa bátorít mindenkit arra, hogy elengedje a bántásokat, a fizikai vagy lelki sérelmeket, és Isten elé vigye azokat a személyeket – akár saját magukat is –, akiknek meg kell bocsátaniuk. Az áhítat imádsággal zárult, ahol a gyermekek magukban, elcsendesedve vihették az Úr elé nehézségeiket, sérelmeiket.
Ezt követően Tarr Zoltán közvetlen és interaktív módon fordult a fiatalokhoz, és játékos feladatra hívta a hallgatóságot, amellyel rámutatott a táboron belüli és kívüli időszámítás különlegességére: emlékeztette a gyerekeket, hogy míg a Bárkán kívüli világban előző nap augusztus 20-át, Magyarország születésnapját ünnepeltük, addig a tábor sajátos időszámítása szerint elkövetkezett december 24-e, Jézus születésnapja. Ezt követően a gyermekek elmondhatták a saját születési dátumukat is, ami jó alkalmat teremtett arra, hogy elgondolkodjanak az idő múlásáról, az elmúlt esztendő tapasztalatairól, valamint a jövőbeli terveikről.
Köszöntőjében a miniszter hangsúlyozta a személyes kötődés és a közösség erejét, felidézve saját korábbi emlékeit is a balatonfenyvesi helyszínről. Elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor ezen a vidéken járt, a tábor területe még egészen más képet mutatott, és a mocsaras partvidéken fapallókon kellett közlekedni.
Tarr Zoltán kiemelte, hogy a miniszteri felelősségvállalás egyik legfontosabb alappillére a gyermekekről és a fiatalokról való gondoskodás, valamint a közösségi élményeket nyújtó kezdeményezések folyamatos támogatása.
A közös áhítat és napkezdés után a látogatás a tábori programok megtekintésével folytatódott. A délelőtt során Tarr Zoltán több élménypedagógiai csoport foglalkozásába is betekintett, és közelebbről is megismerhette, hogyan épülnek fel a Bárka mindennapjai, és milyen szakmai módszerekre épülnek a foglalkozások. A tábor bejárása közben Kósa Mónika, a Református Pályázati és Beruházási Szolgálatának főigazgatója és Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Missziói Szolgálatának főigazgatója bemutatták a református Bárka tábor kezdeteit, szakmai módszertanát és lelkiségét, továbbá ismertették a Bárka évközi és kárpátaljai programjait és hosszú távú terveit is. Szó esett arról is, hogy a bárkás szolgálat sok fiatal pályaválasztására is hatással van, valamint arról, hogy milyen szerepet töltenek be az önkéntesek a közösség működésében.
„Taktikai sírás rendel holnap reggel 10.00-ig” –
AnnaBella
Mózi kedvesen: „Eltévedt!” Emese: „Villamossal?”
·Ifjú és kezdő kapitányunk megosztja velem, hogy nehéz volt az utolsó időszak... Minden jót!
·Nagy Adri írt – én igyekezem néhány majdnem
semleges képet küldeni Neki
·a Legszebb (és leghízelgőbb…) a Váradi Lórántffy
szülői értekezletén hangzott el, az Anyuka mondta (és később Kinga tolmácsolta nekem): „A
gyermek még egyetlenegyszer sem aludt távol az Anyjától. Én voltam három
képzésen Bányai Sándornál. Hát még akkor is elküldöm, ha nem bírja ki!”
·khm… khm… ez a VB döntő… nos, hát igen.
· "Mi a faszt bámulsz?" PUFF! Másodikos gyerek. "Tudja, néni, ez az élet. A nagyok minket vernek, mi meg leverjük a gyengébbeken
– Ildikónak mondta talán Áron, a gencsapáti Gólyafészekből
·Alíz és az exkluzív tárgyaló: „kiborultak a kulacsok,
kiömlött a víz, de így legalább feljött a padlóról a zsírkréta!”
·Az én szememben: RAKTÁROSOK. Emese: „mint egy
multi… olyanok, mint egy Mekiben a műszakvezető menedzser. Sanyi: „…de azért a
műszakvezető menedzser sem Chéf, ugye…?”
·Idén picivel több volt a serke a kislányokban,
mint szeretjük… A kapitány reakciója: Majmok szigete c. játék, férjen
be minden fészek-tag egy hullahopp karikába. Há’ világos…
·Olivér és a mentőbemutató workshop: „megtaláltam
a megfelelő edukációs tematikát” Nándit meg felvették egyetemre. Ha már nem
ütöttem őket agyon időben… 😊
·„hogy hívják azt az öregembert, akit meg kell
hívni a sátorba?”
·Hány percet (pillanatot…) volt teljes a tábor?
talán másfél órát…
·Zsófi névsort olvas a Fonyód2-ben. „Na, ki
hiányzik még?” Egy gyerek: „A Sanyi bácsi!” 😊
·kísérők agyerekekről: „Szokatlan és nehéz volt őket elengedni…, de jól belejöttünk,
nem?”
·„temperamentumkülönbség” – így mondják szépen,
ha valaki hülye… - mondjuk, ez már Szacsi…, Fenyvesen.., Fe1
Ma este szomorú alkalommal gyűltünk össze, hogy utoljára hallhassuk élőben a Rock egyik királynőjét, legendáját, Bonnie Tylert. Hálás vagyok, hogy élőben hallhattam, többször is.
Most hát elment Ő is, csak a csodás rekedtes hangja maradt itt, meg a fekete bőrszerkó, és maradt a Szívfájdalom.
És persze sorban a többi: Have You Ever Seen the Rain, To Love Somebody, Lost in France, Goodbye to the Island, Against The Wind, Total Eclipse of the Heart, Faster Than the Speed of Night, River Deep Mountain High. Hiányozni fogsz! Let's the good times roll! https://www.youtube.com/watch?v=Mlag0_nmo7w&list=PL3MjHF4295cpOEVLvjhE1_rxPgp1e6Psy&index=265
Kakucsi Koncertek, 20. rész David Gilmour a Circus Maximuson.
A forró időjárás ellenére jó 90.000 ember verődött össze (Dabas, Örkény, Újhartyán, Kakucs, Inárcs, Bugyi, Hernád, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy, Táborfalva, Újlengyel, Gyál, Ócsa, Alsónémedi és Felsőpakony lakosainak összlétszáma, de persze a csecsemők és az invalidusok is kíváncsiak voltak a Pink Floyd "Hangjára"!) megünnepelni és végigélvezni ezt a nagyszerű előadást hangban, minőségben és látványban egyaránt. Delicate sound of Pink Floyd, az eredeti számok mellett jónéhány különlegességgel és az elmaradhatatlan köralakú kivetítővel, melyet először 1990 körül csodálhattam meg élőben, a bécsújhelyi repülőtéren.
A lágy, tiszta, pszichedelikus dallamok és a monumentális, mindent elsöprő, erőteljes hangzások „mennydörgései” váltják egymást. Speak to me, Breathe, Time, Wish You were here, High hopes, Sorrow, The great gig in the sky, Coming back to life és befejezésül a Comfortably Numb... Jó szórakozást, és így talán a hőség is elviselhetőbb! https://www.youtube.com/watch?v=3Emzk-YEslg&list=RD3Emzk-YEslg&start_radio=1
Bár volt már itt hasonló (Chris Rea, Fenyő Miki, ha emlékeztek...), de ez mégis más..., mert ma este azok emlékére játszik itt nálunk a magyar rock történetének egyik legnagyobb klasszikusa, akik már nem hallgathatják, pedig velük nőttek fel, minden szívdobbanásukban ott volt minden ritmus, minden szavukban minden dallam, minden gondolatukban minden szöveg, a Petróleumlámpától a Napot hoztam, Csillagot-on keresztül Lénáig, a Gammapolisig (most búcsúzom, Jóbarátaim..., találkozunk még, mondanám...), a Nyári éjek asszonyáig... Ervin, István, Laci... ma este értetek szól az Omega, a Naplemente, a Fegyverkovács balladája, és az Életfogytig rockandroll. De legjobban mégiscsak a Mozgó Világ soraiban vagytok jelen számomra... amíg csak élek.
"Mit jelent, ha áll a folyó Mit jelent, ha sima a tó Mit jelent, ha áll a szél Azt, hogy már nem él
Mint a mozdulat, ha félbemarad Mint az út, amelynek vége szakad Mint a vízesés, mely megfagyott Ha nem megyek, nem vagyok
Lennék fű, mely újra kinő Lennék lélegzetnek friss levegő Lennék szó, mely szól Neked Lennék kéz, mely vezet
"Ki játszik majd az ócska zongorán, ha én majd átadom...?
Ki lesz ki majd néha gondol rám egy báli hajnalon?
S mond ki sír majd a válladon, egy ittfelejtett régi dallamon,
Ha egyszer én örökzöld álmot álmodom?"
Újabb sajnálatos, szomorú alkalomból zarándokoltunk el Kakucsra, a Béke térre, hogy elbúcsúzzunk egy sosemvolt korszak legigazibb képviselőjétől, a legeslegprofibb legendateremtőtől, az angyalföldi focirajongótól, a nyelvzsenitől, a jampi Csókkirálytól... Fenyő Mikitől.
A hozzászólások közt található válogatás felvillantja az életút néhány állomását, onnantól, hogy Táncdalfesztiválon énekelte: "Nem bújok én többé már a subába...", a Beatles korszakon, a breaken és a Modern Talkingon át egészen az önirónikus, paródiába hajló rakendroll-ig.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
