Fel, vigyázz! Özvegy Puskás Ferencné közleményt adott ki!
Ilyenek vannak benne, hogy
"megdöbbenve értesültem", "nevét és arcképét is felhasználták
mindenfajta hivatalos felhatalmazás", "olyan propagandaanyagban,
amelyet azok politikai örökösei", "végtelen cinizmussal",
"aki teheti, ítélje el és közösítse ki". Ja, közösítse ki.
Folytassuk? Nem érdemes, nem érdekes.
Mindenki tudja, arról van szó, hogy az MSZP összebarkácsolt (de
szó szerint tessék ezt érteni) egy majd' tizenkilenc perces ún. kampányfilmet,
aminek az 59. másodpercében bő 1 másodpercre feltűnik egy Puskás Ferenc nevű
egykori magyar labdarúgó muzeális fotója, mint a tehetség és a
szabadságszeretet egyik szimbóluma. Puskás, a népszerű Öcsi a fénykorát az
ötvenes évek legelején Farkas Mihály Honvédjában, másodvirágzását pedig az
ötvenes évek legvégén a Real Madridban élte. A ránk maradt legendák,
feljegyzések, archív felvételek szerint ügyes fiú volt, korának igazi klasszis
játékosa. Igazság szerint azóta sem volt hozzá fogható magyar labdarúgó, bár
mintha a Videotonban egyre többen bontogatnák szárnyukat... Puskás Ferenc
labdarúgó korán távozott erről a világról, emlékét bizonyára tisztelettel őrzik
a régi futball szerelmesei.
Ugyanakkor ez az emlékezet, vagyis ennek valami egészen
betegesen torzult változata a magyar politikai kultúra szerves részeként ma is
velünk van dolgos mindennapjainkban - ha kérnénk belőle, ha nem. Aki magyar,
Puskással tart. Puskás Ferenc, oh, az Öcsi bácsi valamiféle modellül szolgál
arra nézvést, hogy lám, milyen nagyszerű is a magyar, hisz' még focizni is tud,
holott tudván tudjuk, hogy nem tud, hiszen legutóbb tán Szváziföld tartalékosan
felálló B válogatottja mért megrendítő csapást legjobbjainkra. Magyarországon a
labdarúgás, a világ e méltán közkedvelt játéka a mindenkori gyors (gazdasági és
politikai) haszonszerzés terepe, szélhámosok és szerencsevadászok ígéreteinek
földje rég. Nincs ez másként azóta sem, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként is
beszállt a játékba.
Magyarország százmilliókból rendezett temetést Puskás Ferencnek.
Puskás Ferenc végső nyughelye a Szent István-bazilikában van. Boldogabb népek a
királyaikat temetik a bazilikáikba, mi a focistáinkat... Kell-e ennél
érzékletesebb példája az alacsony horizontoknak? Ilyen környezetben azon sem
lehetne csodálkozni, ha özvegy Puskás Ferencné, "drága Erzsike néni"
tényleg úgy érezné, hogy közleményben (jelentsen e szó bármit is neki) kell
reagálnia, ha férjének egy régi fotója megjelenik valahol egy másodpercre.
Ugyanakkor van egy fogadásunk arra nézvést, hogy nincs itt semmi
csodálkoznivaló, s azon sem lennénk egészen meglepve, ha e közlemény nemes
gondolata és megvalósítása nem is özvegy Puskásné szellemét dicsérné.
Áder János államfő épp lapzártánk idején ad át magas állami
kitüntetést a jubileumi ötvenedik tiltakozónak, aki az MSZP kampányfilmje ellen
emelte fel a szavát. Mely kampányfilm (értsen a kifejezés alatt a közleményében
ugyancsak ezt a formulát használó Puskásné bármit), nos, olyan, amilyen.
Elsősorban elszabott, hisz ki látott már 19 perc hosszúságú, monoton hangon
ledarált kampányfilmet - de nem ez az érdekes.
Hanem az, hogy Orbán Viktor az
orrunk előtt csinált Mária országából drága Erzsi néni országát, pedig hát ez a
máriás dolog sem volt egy kimondott sikertörténet. Orbán világában hiába szádra
ne vedd Puskás Öcsi nevét, mert lesújt rád a sistergő istennyila. Mert ő a
legnagyobb magyar mindörökké, Wass Albert meg a nagy író, Pataki Attila az
énekes, Fekete György a belsőépítész, Kálomista Gábor meg a filmes, és
sorolhatnánk reggelig, hogy kikkel merjünk itt nagyok lenni. "Én a
B-középben nőttem fel", vágja ki hetykén egy - e kampányfilmben is idézett
- televíziós felvételen Orbán Viktor. Ez még nem is lenne baj, de miniszterelnöki
működésének hála, úgy tűnik, hogy a mi gyerekeink is ott fognak felnőni, s ez
tragédia.
Az egész országból B-középet csinálni pedig bűn.
