2013. 07. 17.- én
a barátaimtól a 30. születésnapomra kapott, és meglepetésemre nagyon ki sem
hízott 30-as mezben… 30 év után, újra a Bajnokok Ligájában. Győri ETO FC –
Maccabi Tel Aviv
Hát
újra ITT! Ha lehetne kapni sört, akkor Misi bácsi emlékére innék, a jegy már
névre szól, , belépés (a biztonsági ellenőrzés miatt, nem vicc!) mezítláb –
helyes, ez egy SZENTÉLY!, a szotyolamagokat mindenki összesepri maga után
(egyszer a szünetben, és egyszer alaposabban a végén…), a hotel társalgója a
pályára néz, és ha mennek még egy kört, veszek ETO-sálat, esküszöm…, hogy mire
idegenbe megyünk, összeszokjunk… reszkess Chelsea!
Bayern
München, Fradi, Videoton… egy gyógyíthatatlan szenvedélybetegség lejtőjén
lefelé, remélem, újra!
30
év alatt csak három edző volt itt, Verebes, a Mágus, Reszeli Soós, és Pintér
Attila – illetve Győrfi Laci bácsi, ha néha, úgy átlag kétévente a kieséstől
kellett megmenteni a csapatot.
A
Mi Pályánk… hát újra a Miénk! És sok-sok hosszú idő után Tarsoly Csabára is
másképp tekintek…
Most
már csak a Játék… a zene már OK (Take me back to the Paradise City…), a csajos
csinosak (Egy csapat van csak Nyugaton…), a közönség zöldben, a rohamrendőrők
páncélban, a rendezők UV narancsban, és a csapat is kifut fekete bemelegítő
dresszben… HAJ –RÁ–GYŐR!
MOST
MÁR CSAK A Játék, csak az legyen jó… elszánt, ami a bemelegítésnél látszik, és
amikor középre állnak, többnyire megmondom, ki fog nyerni, abból, hogy ki
pattog, és ki csoszog teletalpon…
Az ellenfél
szurkolótábora átveszi a hatalmat – mi cserébe a Smoke ont he water-t tudjuk
felvonultatni, tényleg, miért nincs hazai állóhely, hová kerül a Győri B-közép,
az U.CS.K, és a többiek…?
A bemelegítés jó,
pattogós, egy szakember (Nicsenkó…???) vezeti a 10 fiúnak. A kapust Szasa
Sztevanovity melegíti… egyike a régieknek. Pintér Attila (az edző) eltiltását
élvezi, amit még három éve szedett össze (tán lefejelte a partjelzőt is…? Vagy valami
ilyesmi lehetett ott…), és a cipőellenőrzésnél már hallatják hangukat a
remélhetően mérsékelten neonáci szurkertársaim. Takácsot megismerem, Szasát is
(a kapusmezről…), a többit a meccs végére megtanulom végre., talán Kinket (Ő valójában
Svec, mint később kiderül…), Hajszánt még most is megismerném, biztosan J.
No, Hajrá Győr,
lássuk, izgulok, szurkolok, kiabálok… még pár perc, 5-0-lal boldog lennék.
A vége: 0 – 2
ODA.
és hazafelé az autóban
rádöbbenek: mennyire szeretem Őket!
