Gyáva március

Nem mertem kitenni...

"Úgy döntöttem, az idén gyászszalagot fogok viselni kokárda helyett március 15-én. Nem érezném őszintének a formális tisztelgést a márciusi ifjak emléke előtt abban az országban, ahol az emberek túlnyomó többsége némán és tétlenül tűri, esetleg támogatja a sárba tiprását mindannak, amiért a reformkor nagyjai és a forradalom hősei küzdöttek. Széchenyi állítólagos hazájában most verik szét a tudományos akadémiát. Eötvös állítólagos hazájában lezüllesztették a közoktatást. A 12 pont megszövegezőjének állítólagos hazájában a sajtószabadság nevében kormánypropaganda dől a médiumok nagy részéből, a parlament bolhacirkusszá silányult, a minisztériumok és a miniszterek nem felelnek a rájuk bízott területekért, hanem asszisztálnak azok tönkretételéhez, a kiskirályok és pártkáderek kényükre-kedvükre teszik zsebre a közpénzeket és bújnak ki a jogkövetkezmények alól. Kossuth forog a sírjában, Petőfi pedig mindannyiunkat szemen köpne és meg is érdemelnénk."