Szerző: KRÉMER BALÁZS 2022.11.16.
Szerintem egy
iskolának, egy pedagógusnak felelősnek kell lennie a diákjaiért. Mellettük
kell állnia akkor is, ha okosak, meg akkor is, ha hülyék; akkor is, ha ügyesek,
meg akkor is, ha ügyetlenek; akkor is ha sikeresek, és jól teljesítenek, meg
akkor is, amikor kudarcokat élnek meg és elszúrják a dolgaikat. A felelősség, a mellettük és mögöttük állás nem
vattába csomagolást jelent, lehet a diákokat szembesíteni az okosságukkal,
ügyességükkel, jó teljesítményükkel és sikerességükkel - meg a csacsiságukkal,
ügyetlenségükkel kudarcaikkal és elszúrt dolgaikkal is. Sok más mellett ezek a
visszajelzések is egy felelős iskola, egy felelős pedagógus dolgai közé tartoznak.
Egyszerűen azért, mert azok a
diákok "az ő kölkeik".
Amikor egy iskola, egy
pedagógus nem azt mondja, hogy "édes komám, szerintem hülyeséget
tettél" (amit mondhat, ha így gondolja, no és meg is indokolja...), hanem
azt, hogy "elhatárolódik a diákjától", akkor ezzel azt bizonyítja,
hogy nem érez felelősséget a diákjával
szemben; azt nyilvánítja ki, hogy az a diák "nem az ő kölkük", azaz, hogy nem alkalmas arra,
hogy iskolaként vagy pedagógusként viszonyuljon a diákjához. Sőt, ha egyhez nem, akkor a többihez sem
nagyon.
Amikor Pankotai Lili
másik iskolába tart, akkor ezzel nem tesz mást, mint visszajelzi az iskolának
meg a dirijének azt, hogy őérte semmilyen felelősséget nem éreznek, hogy számára (okkal
és joggal) nem iskola, és a diri sem pedagógus, hogy ő is, a maga részéről (viszonosan) épp úgy elhatárolódik az
iskolájától, ahogyan az elhatárolódott tőle.
Ennek az iskola által
elhatárolódott, azaz felszámolt viszonynak a felismerése, a következmények
megvonása (más iskolába való átjelentkezés) számomra épp úgy bátor,
"tökös" és bölcs lépés tőle, mint az elmondott beszéde. Amely
tiszteletreméltóan bátor, becsületes és őszinte volt - még ha én (vagy más) speciel
nem is értettem mindennel egyet. Ezért részemről gratula, elismerés, kalapom (ha volna)
megemelve és lengetve.
Nincs itt semmi
látnivaló, a dolog lezárva, lehet továbbhaladni.
Vagy mégsem. Engem
megdöbbent, pofán vág, letaglóz az, hogy itt e felületen is sokan még a trágár
kifejezéseken rugóznak - és nem azon hörögnek, hogy az a semmirekelő pécsi szentfazék iskola elhatárolótgat,
ahelyett, hogy a diákja mellett állna, ahelyett, hogy a saját kölkeként
viszonyulna a diákjához, anélkül, hogy bármi felelősséget érezne (vállalna? ne
tréfáljunk...) érte. Ahelyett, hogy a diákja egy fontos életeseményéről véleményt nyilvánítana, segítene a
prok és kontrák, a tanulságok megvonásában, hogy segítené abban, hogy okos,
bölcs és tisztességes döntéseket legyen képes hozni, diákjuk, és még
folytathatnám.
És azt hiszem, úgy
érzem, hogy ez a felelőtlenség, annak a
tagadása, hogy "ők is a mi
kölkeink", sőt, ha belegondolunk,
akkor a fiatalok mindannyian a mindannyiunk kölkei, akikért jó lenne felelősséget tudnunk vállalni (és nem
elhatárolódni tőlük...)- ez nem a
pécsi szentfazék gimnázium kiváltsága, ez sokkal általánosabb, sokkal mélyebb.
Ha úgy tetszik, az oktatás válságának egy igen döntő, a kormány striciségein túlmutató
összetevője. Szerintem...