...az járt az eszembe, hogy szegény Apám is mit élhetett át fia autóvezetései kapcsán... meg az, hogy bizonyos "mintázatok" ismétlődnek emberek / családok életében :-)
Vasárnap volt a második alkalom, hogy Fiam kölcsönkérte a Focust. Az első alkalommal a távirányítók és a Pajzs-rendszer fogott ki rajta, 40.000 forintjába került a szerelő kiszállása, a Pajzs újraélesztése és a bebikázása, miután én nem tudtam Amszterdamból távirányítással megszervizelni a dolgot.
Ezúttal egy német Golffal koccant saját hibájából a Balatonon, szerencsére, lakott területen, kb. 10-zel ment... persze, a német precizitás rá akarja verni a tolatóradarok teljes cseréjét, és a teljes hátsó front cseréjét, szegény Zorán hiába követelte talpraesetten a radarok kipróbálását tolatás közben... :-(
Szegény Apám, mit élhetett át, amikor hazaértem Hubay Robi esküjéről Nyírbátorból, úgy, hogy a két első kerék Debrecentől már cca 45 fokos szöget zárt be egymással (perze, költői túlzás, de párhuzamosak már nem voltak, biztosan!), és benyitottam az ebédlőbe, és felnézett, és mire köszöntem volna, csak annyit mondott: "...összetörted az autót".
Vagy amikor mellettem ült, Kalocsa felé, Gabika esküvőjére menet, és én túl nagyot fékeztem, és hátulról belémjött, tán egy Skoda... és persze, követési távolság be nem tartása, de hát én nyomtam satuféket lassítás helyett...
Vagy amikor Molnárral kiautózott a Délpesti Kórház felé, oda, ahol ma az M5-ös felhajtója van, ahol Ildivel (és pocakjában Eszterrel...) borultam fel, úgy, hogy hármat fordult a Wartburg, épp' csak talpra nem állt, és örök emlékezets kép, ahogy a műszerfal előtti stelázsi apró hasznos tárgyai (pézsé, pótszemüveg, egy fél karburátor...) útra kellnek borulás közben, pedig legfeljebb tizedmásodpercekig tarthatott a dolog, a következő kép pedig már az, hogy szkennelem a saját testem,. és érzékelem, hogy semmi bajom, Ildit poedig veszik ki a szélvédő tört helyén, és viszi befelé a Délpestibe a doktornő, aki úgyis oda tartott, hogy egy jó óra múlva, István ágyán ülve próbáljuk rekonstruálni a történteket.
Aznap este levelet írtam Bányai Eszternek, amit a 18. születésnapját adtam át egy üveg pezsgő kiséretében , másnap vizsgáztam Nyíregyházán, gondoan ügyelve, hogy a fejemen a kötés kitartson addig, mert az úgy biztos kettes...
