Álmok, álmok: hova is gyömöszölnénk
annyi sok érintést meg arcot,
szép csobogást. De egyetlen
álmot azért, ha mégis, a fiamról
vinnék: semmi, csak ül és bámul.
beszélni sem tud még, de én
követelem, ígérje meg, hogy
én halok meg előbb.
/Tóth Krisztina: Könnyű poggyász/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése