"... Mit is jelentett számára a boldogság?
Több foglalkozása is volt. Karrierjét talán az akkori Oktatási Minisztériumban kezdte Közoktatási helyettes államtitkárként. Miután megkapta tiszta pelenkáját az államtitkári tárgyalóasztalon, visszaült az államtitkári forgószékbe és folytatta teendőit.
Volt ő tanár, megtanított bennünket, hogy hogyan lehet elviselni a fájdalmat, a rosszkedvet, és a kórházba való bezártságot.
Volt mozdonyvezető, mindkét nagypapájával. Misi papával a gyermekvasút kocsiszínjében, Karcsi papával Csehországban és a vasúttörténeti parkban.
Volt sofőr. Amikor kimentünk kicsit kikapcsolódni a család valamelyik telkére, akkor ő vezette be a kocsit, az ölemben ülve.
Volt rallye versenyző. Igaz csak a tévéjátékban, de úgy irányította az autót, mint egy igazi versenyző.
Mindezek mellett azért ő mégis tűzoltó szeretett volna lenni.
A kórházban szerelmes is lett Máté. Persze ezt nem jelentette ki, de látszott rajta. Hason fekve, kezeivel megtámasztva kis fejét, a lábaival kalimpálva bámulta az egyik kedvenc nővérkéjét.
Az utolsó éjszakán, amit még altatás nélkül töltött, többször felkelt wc-zni. S míg a wc-n ült a szobájában, alig látott ki a szemein az álmosságtól, és már láthatóan nem volt túl jól, mosolyogva jegyezte meg, hogy a szobája falán a plakát ragasztója elengedett.
..."
Emberi törvény kibírni mindent...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése