Az alábbi hat sor a Yahoo Messenger tegnapi hozadéka...
Sokat, majdnem mindent elárul a magyarországi felsőoktatás helyzetéről...
Az üzenet írója egyébként legalább két vagy három képzést végzett a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelyen belül, köztük a legendás Multimozaik képzést, minden idők egyik legnagyobb projektjét... Amúgy iskolaigazgató...
...és ezek szerint tanít a debreceni tanítóképzőben...
... és ezek szerint nem is akárhogy...
TEHÁT A HAT SOR:
- Szia!
- Zavarhatlak?????
- Holnap tanítok a debrceni tanítóképzőben, és lesz egy olyan tantárgy, hogy közösségfejlesztés
- A mentorom egy filmet szeretett volna vetíteni, amit nem kapott meg
- Nincs valami jó anyagod ehhez a tantárgyhoz, lehet játék is
- Ha van időd válaszolni, megköszönöm
2011. november 15., kedd
*KÖNYVÉGETÉS - ZSINAGÓGAÉGETÉS - EMBERÉGETÉS*
*A Kristályéjszaka** üzenetei***
1938. november 9-ének éjszakájáról 10-ére virradóan került sor - apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét - a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba; ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsidó kultuszhelyeket (zsinagógákat, imaházakat stb.), gyalázták meg a zsidó temetőket dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, törték össze és rabolták ki üzleteiket, és november 10-ét követően mintegy harmincezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba.
A pogromhullám a zsidók 1933-ban elkezdődött állampolitikai diszkriminálásának azt a pillanatát jelentette, amelytől szinte irreverzibilis út vezetett a "végső megoldás"-hoz és a gázkamrákhoz.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező egyházak hallgattak. Sőt, tagjaik és vezetőik többsége, antiszemita theológiai tradícióik szellemével összhangban, alapvetően nem is kifogásolta a történteket. Evangélikus lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született "német próféta", Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, és jelentős egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler fellépését, és a német nép elleni zsidó gonoszsággal szembeni jogos önvédelmi fellépéseként támogatták a zsidókra lesújtó állami agressziót.
Csak kevesen voltak olyanok a lelkészek közül, mint Julius Jaus vagy Helmut Gollwitzer, akik prédikációikban a nyilvánosság előtt is istenellenes galádságként bélyegezték meg a történeteket, és akik imádkoztak vagy más nyilvános formában emelték volna fel hangjukat Izrael üldözött lányaiért és fiaért.
Két emberöltő elmúltával Magyarországon elevenen virágzik a náci gazemberséget feledő butaság és híglelkűség, a náci szennyet erénynek feltüntető fizetett betyárok iránti - parlamenti mandátumhoz is elégséges - szimpátia, és ami talán a legszörnyűbb, a tömeges elgazemberülés irányába vezető tendenciákat cinkos és sunyi hallgatással szemlélő keresztény lelkiismeretlenség, illetve - és mondjuk ki nyíltan - keresztény egyházi csibészség. (Egy Hegedűs Lóránt nevű náci lelkű közbetyárt egyháza, egyházam, egészen pontosan, a Magyarországi Református Egyház például idestova egy évtizede nem képes rendre utasítani. A közösség tagjai és vezetői ahelyett, hogy a konfesszionális egyértelműség tiszta beszédével jelentenék ki, hogy Hegedűs Lóránt tevékenysége és az őt lelkészi minőségben elismerő, azonosképpen náci-pogány Budapest Szabadság téri kultuszi közösség nem része a Magyarországi Református Egyháznak, egy semmirevaló jogrendszer rabulisztikája mögött sunnyogva, de azért felemelt fejjel, és a szégyenérzet egyetlen hallható és látható megnyilvánulása nélkül osztoznak e nevezett mentális pernahajder naponkénti isten- és Krisztuskáromlásában, és törik is meg közben ama kenyeret, és isszák ama
pohárt.)
*
A felbátorított náci szellemű honi szélsőség (ma még talán inkább csak marginális hordalék) a Krisztályéjszakát és Radnóti Miklós halálát követő második napon mintegy harminc magyarországi településen kíván - nagyszámú külföldi szimpatizáns támogatásával - könyvégetést rendezni. Akciójuk első számú célpontját természetesen a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványok képezik; "a sötétség erői" elleni támadásukat pedig a legfőbb ellenségek, "cionista elnyomók" ellen intézik, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot". (Lásd:
http://nol.hu/belfold/hungarista_konyvegetes_-_magyarorszag__2011)
A Kristályéjszaka és Auschwitz nagyon kezdeti előzményei között jelentős helyet foglal el "Német Nemzetidegen Szellem Elleni Akció" keretében végbevitt 1933. május 10-i autodafé. Heinrich Heine Hassanjának Korán-égetőkkel szembeni szavai talán elcsépeltnek tűnnek, igazságuk azonban egyre inkább hátborzongató: "ott, ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek."
1938. november 9-ének éjszakájáról 10-ére virradóan került sor - apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét - a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba; ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsidó kultuszhelyeket (zsinagógákat, imaházakat stb.), gyalázták meg a zsidó temetőket dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, törték össze és rabolták ki üzleteiket, és november 10-ét követően mintegy harmincezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba.
A pogromhullám a zsidók 1933-ban elkezdődött állampolitikai diszkriminálásának azt a pillanatát jelentette, amelytől szinte irreverzibilis út vezetett a "végső megoldás"-hoz és a gázkamrákhoz.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező egyházak hallgattak. Sőt, tagjaik és vezetőik többsége, antiszemita theológiai tradícióik szellemével összhangban, alapvetően nem is kifogásolta a történteket. Evangélikus lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született "német próféta", Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, és jelentős egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler fellépését, és a német nép elleni zsidó gonoszsággal szembeni jogos önvédelmi fellépéseként támogatták a zsidókra lesújtó állami agressziót.
Csak kevesen voltak olyanok a lelkészek közül, mint Julius Jaus vagy Helmut Gollwitzer, akik prédikációikban a nyilvánosság előtt is istenellenes galádságként bélyegezték meg a történeteket, és akik imádkoztak vagy más nyilvános formában emelték volna fel hangjukat Izrael üldözött lányaiért és fiaért.
Két emberöltő elmúltával Magyarországon elevenen virágzik a náci gazemberséget feledő butaság és híglelkűség, a náci szennyet erénynek feltüntető fizetett betyárok iránti - parlamenti mandátumhoz is elégséges - szimpátia, és ami talán a legszörnyűbb, a tömeges elgazemberülés irányába vezető tendenciákat cinkos és sunyi hallgatással szemlélő keresztény lelkiismeretlenség, illetve - és mondjuk ki nyíltan - keresztény egyházi csibészség. (Egy Hegedűs Lóránt nevű náci lelkű közbetyárt egyháza, egyházam, egészen pontosan, a Magyarországi Református Egyház például idestova egy évtizede nem képes rendre utasítani. A közösség tagjai és vezetői ahelyett, hogy a konfesszionális egyértelműség tiszta beszédével jelentenék ki, hogy Hegedűs Lóránt tevékenysége és az őt lelkészi minőségben elismerő, azonosképpen náci-pogány Budapest Szabadság téri kultuszi közösség nem része a Magyarországi Református Egyháznak, egy semmirevaló jogrendszer rabulisztikája mögött sunnyogva, de azért felemelt fejjel, és a szégyenérzet egyetlen hallható és látható megnyilvánulása nélkül osztoznak e nevezett mentális pernahajder naponkénti isten- és Krisztuskáromlásában, és törik is meg közben ama kenyeret, és isszák ama
pohárt.)
*
A felbátorított náci szellemű honi szélsőség (ma még talán inkább csak marginális hordalék) a Krisztályéjszakát és Radnóti Miklós halálát követő második napon mintegy harminc magyarországi településen kíván - nagyszámú külföldi szimpatizáns támogatásával - könyvégetést rendezni. Akciójuk első számú célpontját természetesen a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványok képezik; "a sötétség erői" elleni támadásukat pedig a legfőbb ellenségek, "cionista elnyomók" ellen intézik, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot". (Lásd:
http://nol.hu/belfold/hungarista_konyvegetes_-_magyarorszag__2011)
A Kristályéjszaka és Auschwitz nagyon kezdeti előzményei között jelentős helyet foglal el "Német Nemzetidegen Szellem Elleni Akció" keretében végbevitt 1933. május 10-i autodafé. Heinrich Heine Hassanjának Korán-égetőkkel szembeni szavai talán elcsépeltnek tűnnek, igazságuk azonban egyre inkább hátborzongató: "ott, ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek."
ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek
hosszú... és keserves.
Hungarista könyvégetés – Magyarország, 2011
A szervezők becslése szerint legalább harminc magyarországi településen tartanak könyvégetéseket. Az akciót egy hungarista szervezet kezdeményezte.
A szervezők becslése szerint legalább harminc magyarországi településen tartanak könyvégetéseket. Az akciót egy hungarista szervezet kezdeményezte.
"Barátaiddal, ismerőseiddel gyűjtsétek össze az életeteket mérgező tárgyakat, kiadványokat és a Megtisztulás Éjszakáján hamvasszátok el őket!" – áll az interneten közzétett felhívásban, amely a "sátán jelképei" közé sorolja az abortuszt népszerűsítő vagy erkölcstelen, pornográf füzeteket, a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványokat és – paradox módon – a soviniszta, gyűlölködő transzparenseket.
A felhívás mindenesetre nem hagy kétséget afelől, hogy a "cionista elnyomók" a legfőbb ellenségek, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot".
A november 12-ére, szombat estére meghirdetett akció résztvevői a "fény harcosaivá" válnak, továbbá tagjai lesznek az "Isteni Hadseregnek, mely megtisztítja Földünket a fertőtől".
A kezdeményezés – az egyszerűség kedvéért nevezzük könyvégetésnek – a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű hungarista szervezettől ered, és második alkalommal rendezik meg. Tavaly nem egészen húsz magyarországi településen tartották meg a "Megtisztulás Éjszakáját", az egyik szervező állítása szerint most legalább harminc faluban és városban "intéznek támadást a sötétség erői ellen". Előző évben csak néhány külföldi helyszín csatlakozott, idén nyolc-tíz országból kaptak visszajelzést.
A könyvégetéseket általában magánterületen, valamelyik szimpatizáns házának udvarában tartják. Bár az apropót eredetileg nem a "kristályéjszaka" adta, az akció szorosan kötődik ehhez az évfordulóhoz. (1938. november 9-10-én Németországban országszerte rátámadtak a zsidó lakosságra. A náci pogromban boltokat és zsinagógákat gyújtottak fel, embereket gyilkoltak meg.)
Tavaly a Magyar Gárda "őrző szárnya" és az úgynevezett Aranykopjások is csatlakoztak. Utóbbiakat – saját megfogalmazásuk szerint – a "szkíta erkölcs és Őseink által génjeinkbe rótt hagyomány" vezérli.
A szöveges és képes beszámolók alapján előző évben egyebek mellett pornólapokat, reklámkiadványokat, újságokat égettek el (Borsot, Blikket, Élet és Irodalmat, Hócipőt, Kiskegyedet, Népszavát). Könyvek is szép számmal tűzre kerültek: Marx, Engels és Lenin művei, egy szüfrazsettekről szóló kötet, a Talmud vagy például az egyetlen magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre regénye, a Sorstalanság. A lángokba dobtak olyan tankönyveket vagy történelmi ismeretterjesztő műveket is, amelyek bemutatták a nácik rémtetteit, a zsidóüldözéseket.
Hegyi Szabolcs jogász, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy a könyvégetés legfeljebb közigazgatási szabályokat – tűzgyújtási tilalmat – sérthet, de tartalmi szempontok alapján nem jogellenes. Közlése szerint mindez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, bármennyire is megütközést vagy felháborodást kelt.
2011. augusztus 21., vasárnap
Végre vége az uborkaszezonnak...
... és kormányunk megpökve dolgos tenyerét munkához lát majd!
Noha a nyár utolsó napjai sem voltak éppen tétlenek...
- újraszabályozták a civil szférát, éves bevételhez és a minimum kifizetett bér nagyságához kötve a közhasznúság státusát, valamint bevallottan azzal a szándékkal, hogy erősen csökkentsék a közhasznú szervezetek számát...
- 14-re korlátozták a magyarországi egyházak számát, amiben nincs benne Iványi Gáborék Evangéliumi Közössége (igen, a hajléktalan ellátásból ismerjük Őket, nyílván business-egyházként a VIII. kerületi Fűtött Utca fenntartása tűnt a legnagyobb profitot hozó tevékenységnek...), viszont hazai társadalmi súlyuknak megfelelően hat darab ortodox egyház került bele (rögtön ajándékoztunk is egy biciklit meg egy TV az Evangéliumi Közösség által fenntartott iskolának dühünkben...). Ma a Kopt pápa Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes sűrű mosolygása közepette felszentelte a Bajcsy utcai (volt református) templomot, amit a reformátusok eladtak nekik. Business is business...
- Végül a nyugodt iskolakezdés hoffmanrózsai víziójának megfelelően gyakorlatilag államosították az ország összes eddig önkormányzati kezelésben lévő általános iskoláját. Az egyszerűség, könnyebben kezelhetőség, az áttekinthetőség és a rend kedvéért. A pedagógus szakszervezet harcosan mormolta a bajuszába megszokott kőkemény állásfoglalását, miszerint így lesz a legjobb, megérdemeltük, előbb kellett volna...
Jönnek a dolgos hétköznapok.
Vége az uborkaszezonnak...
lassan nekünk is végünk.
2011. augusztus 20., szombat
Magi...
"Szia Magi!" - kiabált utánam a biciklista az erdei futópályán tegnap este, amikor elhaladtunk egymás mellett... (Dicsekvés: harmadik kör, 12 perc körül, oxigénhiány, és olyan kecses futás, mint a Bádogember eső után...).
Én is utánakiáltottam - Dufek Jani volt az, a Kispest Igazgató és testnevelőlegenda, a Steinmetz-ből...
No lám! Mégse csak Porhajas Tibi a világon az egyedüli, aki Maginak hív engem... Kismagilla - bátyám után, 1978 Steinmetz Miklós Gimnázium.
Jó érzés volt... :-)
2011. július 21., csütörtök
T. D. L. - Jó utat, Barátaim!
2007 nyarán, majdnem pontosan négy éve kezdtem el felolvasni gyermekeimnek Dékány András regényfolyamának első részét... 2007-ben utaztunk az Adriára, Zengg városába, a Matrózok, Hajók, Kapitányok című könyv cselekményének színhelyére, ez motivált...
Aztán sorban: a Kalózok, Bálnák, Tengerek, és a Csempészek, Hősök, Kikötők című könyvek következtek... Az eredeti trilógia részei. Emlékszem, a Csempészek... utolsó lapjainál láthattak-hallhattak életemben először - és eddig csak akkor - sírni a gyerekeim...
Azóta meghalt Géza Keresztapám, akitől előbb kölcsön, majd ajándékba kaptuk annak idején az első könyvet Isivel, gyerekkorunkban.
Ma, egy órája fejeztem be a regényfolyam negyedik részét, az Elveszett Sziget címűt... "TDL - Jó utat, Barátaim!" Így végződik, azokkal a szavakkal, amelyek az első kötet kezdősorai...
Holnap... Nyaralni indulunk, és folytatódik: következik az Óceán Császára. Remélem, a végére érünk majd... persze, nem a mostani nyaralás alatt... - hanem egyáltalán...
A hatodik rész címének megmondói között forró baráti öleléseket sorsolunk ki... Vajon meghallgatják még...? lesz-e még...?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
