Az alábbi hat sor a Yahoo Messenger tegnapi hozadéka...
Sokat, majdnem mindent elárul a magyarországi felsőoktatás helyzetéről...
Az üzenet írója egyébként legalább két vagy három képzést végzett a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelyen belül, köztük a legendás Multimozaik képzést, minden idők egyik legnagyobb projektjét... Amúgy iskolaigazgató...
...és ezek szerint tanít a debreceni tanítóképzőben...
... és ezek szerint nem is akárhogy...
TEHÁT A HAT SOR:
- Szia!
- Zavarhatlak?????
- Holnap tanítok a debrceni tanítóképzőben, és lesz egy olyan tantárgy, hogy közösségfejlesztés
- A mentorom egy filmet szeretett volna vetíteni, amit nem kapott meg
- Nincs valami jó anyagod ehhez a tantárgyhoz, lehet játék is
- Ha van időd válaszolni, megköszönöm
2011. november 15., kedd
*KÖNYVÉGETÉS - ZSINAGÓGAÉGETÉS - EMBERÉGETÉS*
*A Kristályéjszaka** üzenetei***
1938. november 9-ének éjszakájáról 10-ére virradóan került sor - apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét - a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba; ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsidó kultuszhelyeket (zsinagógákat, imaházakat stb.), gyalázták meg a zsidó temetőket dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, törték össze és rabolták ki üzleteiket, és november 10-ét követően mintegy harmincezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba.
A pogromhullám a zsidók 1933-ban elkezdődött állampolitikai diszkriminálásának azt a pillanatát jelentette, amelytől szinte irreverzibilis út vezetett a "végső megoldás"-hoz és a gázkamrákhoz.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező egyházak hallgattak. Sőt, tagjaik és vezetőik többsége, antiszemita theológiai tradícióik szellemével összhangban, alapvetően nem is kifogásolta a történteket. Evangélikus lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született "német próféta", Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, és jelentős egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler fellépését, és a német nép elleni zsidó gonoszsággal szembeni jogos önvédelmi fellépéseként támogatták a zsidókra lesújtó állami agressziót.
Csak kevesen voltak olyanok a lelkészek közül, mint Julius Jaus vagy Helmut Gollwitzer, akik prédikációikban a nyilvánosság előtt is istenellenes galádságként bélyegezték meg a történeteket, és akik imádkoztak vagy más nyilvános formában emelték volna fel hangjukat Izrael üldözött lányaiért és fiaért.
Két emberöltő elmúltával Magyarországon elevenen virágzik a náci gazemberséget feledő butaság és híglelkűség, a náci szennyet erénynek feltüntető fizetett betyárok iránti - parlamenti mandátumhoz is elégséges - szimpátia, és ami talán a legszörnyűbb, a tömeges elgazemberülés irányába vezető tendenciákat cinkos és sunyi hallgatással szemlélő keresztény lelkiismeretlenség, illetve - és mondjuk ki nyíltan - keresztény egyházi csibészség. (Egy Hegedűs Lóránt nevű náci lelkű közbetyárt egyháza, egyházam, egészen pontosan, a Magyarországi Református Egyház például idestova egy évtizede nem képes rendre utasítani. A közösség tagjai és vezetői ahelyett, hogy a konfesszionális egyértelműség tiszta beszédével jelentenék ki, hogy Hegedűs Lóránt tevékenysége és az őt lelkészi minőségben elismerő, azonosképpen náci-pogány Budapest Szabadság téri kultuszi közösség nem része a Magyarországi Református Egyháznak, egy semmirevaló jogrendszer rabulisztikája mögött sunnyogva, de azért felemelt fejjel, és a szégyenérzet egyetlen hallható és látható megnyilvánulása nélkül osztoznak e nevezett mentális pernahajder naponkénti isten- és Krisztuskáromlásában, és törik is meg közben ama kenyeret, és isszák ama
pohárt.)
*
A felbátorított náci szellemű honi szélsőség (ma még talán inkább csak marginális hordalék) a Krisztályéjszakát és Radnóti Miklós halálát követő második napon mintegy harminc magyarországi településen kíván - nagyszámú külföldi szimpatizáns támogatásával - könyvégetést rendezni. Akciójuk első számú célpontját természetesen a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványok képezik; "a sötétség erői" elleni támadásukat pedig a legfőbb ellenségek, "cionista elnyomók" ellen intézik, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot". (Lásd:
http://nol.hu/belfold/hungarista_konyvegetes_-_magyarorszag__2011)
A Kristályéjszaka és Auschwitz nagyon kezdeti előzményei között jelentős helyet foglal el "Német Nemzetidegen Szellem Elleni Akció" keretében végbevitt 1933. május 10-i autodafé. Heinrich Heine Hassanjának Korán-égetőkkel szembeni szavai talán elcsépeltnek tűnnek, igazságuk azonban egyre inkább hátborzongató: "ott, ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek."
1938. november 9-ének éjszakájáról 10-ére virradóan került sor - apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét - a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba; ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsidó kultuszhelyeket (zsinagógákat, imaházakat stb.), gyalázták meg a zsidó temetőket dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, törték össze és rabolták ki üzleteiket, és november 10-ét követően mintegy harmincezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba.
A pogromhullám a zsidók 1933-ban elkezdődött állampolitikai diszkriminálásának azt a pillanatát jelentette, amelytől szinte irreverzibilis út vezetett a "végső megoldás"-hoz és a gázkamrákhoz.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező egyházak hallgattak. Sőt, tagjaik és vezetőik többsége, antiszemita theológiai tradícióik szellemével összhangban, alapvetően nem is kifogásolta a történteket. Evangélikus lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született "német próféta", Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, és jelentős egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler fellépését, és a német nép elleni zsidó gonoszsággal szembeni jogos önvédelmi fellépéseként támogatták a zsidókra lesújtó állami agressziót.
Csak kevesen voltak olyanok a lelkészek közül, mint Julius Jaus vagy Helmut Gollwitzer, akik prédikációikban a nyilvánosság előtt is istenellenes galádságként bélyegezték meg a történeteket, és akik imádkoztak vagy más nyilvános formában emelték volna fel hangjukat Izrael üldözött lányaiért és fiaért.
Két emberöltő elmúltával Magyarországon elevenen virágzik a náci gazemberséget feledő butaság és híglelkűség, a náci szennyet erénynek feltüntető fizetett betyárok iránti - parlamenti mandátumhoz is elégséges - szimpátia, és ami talán a legszörnyűbb, a tömeges elgazemberülés irányába vezető tendenciákat cinkos és sunyi hallgatással szemlélő keresztény lelkiismeretlenség, illetve - és mondjuk ki nyíltan - keresztény egyházi csibészség. (Egy Hegedűs Lóránt nevű náci lelkű közbetyárt egyháza, egyházam, egészen pontosan, a Magyarországi Református Egyház például idestova egy évtizede nem képes rendre utasítani. A közösség tagjai és vezetői ahelyett, hogy a konfesszionális egyértelműség tiszta beszédével jelentenék ki, hogy Hegedűs Lóránt tevékenysége és az őt lelkészi minőségben elismerő, azonosképpen náci-pogány Budapest Szabadság téri kultuszi közösség nem része a Magyarországi Református Egyháznak, egy semmirevaló jogrendszer rabulisztikája mögött sunnyogva, de azért felemelt fejjel, és a szégyenérzet egyetlen hallható és látható megnyilvánulása nélkül osztoznak e nevezett mentális pernahajder naponkénti isten- és Krisztuskáromlásában, és törik is meg közben ama kenyeret, és isszák ama
pohárt.)
*
A felbátorított náci szellemű honi szélsőség (ma még talán inkább csak marginális hordalék) a Krisztályéjszakát és Radnóti Miklós halálát követő második napon mintegy harminc magyarországi településen kíván - nagyszámú külföldi szimpatizáns támogatásával - könyvégetést rendezni. Akciójuk első számú célpontját természetesen a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványok képezik; "a sötétség erői" elleni támadásukat pedig a legfőbb ellenségek, "cionista elnyomók" ellen intézik, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot". (Lásd:
http://nol.hu/belfold/hungarista_konyvegetes_-_magyarorszag__2011)
A Kristályéjszaka és Auschwitz nagyon kezdeti előzményei között jelentős helyet foglal el "Német Nemzetidegen Szellem Elleni Akció" keretében végbevitt 1933. május 10-i autodafé. Heinrich Heine Hassanjának Korán-égetőkkel szembeni szavai talán elcsépeltnek tűnnek, igazságuk azonban egyre inkább hátborzongató: "ott, ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek."
ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetnek
hosszú... és keserves.
Hungarista könyvégetés – Magyarország, 2011
A szervezők becslése szerint legalább harminc magyarországi településen tartanak könyvégetéseket. Az akciót egy hungarista szervezet kezdeményezte.
A szervezők becslése szerint legalább harminc magyarországi településen tartanak könyvégetéseket. Az akciót egy hungarista szervezet kezdeményezte.
"Barátaiddal, ismerőseiddel gyűjtsétek össze az életeteket mérgező tárgyakat, kiadványokat és a Megtisztulás Éjszakáján hamvasszátok el őket!" – áll az interneten közzétett felhívásban, amely a "sátán jelképei" közé sorolja az abortuszt népszerűsítő vagy erkölcstelen, pornográf füzeteket, a "cionista szellemiséget" magán hordozó nyomtatványokat és – paradox módon – a soviniszta, gyűlölködő transzparenseket.
A felhívás mindenesetre nem hagy kétséget afelől, hogy a "cionista elnyomók" a legfőbb ellenségek, akik a "globalizmus erkölcstelen mocskában fojtogatják a világot".
A november 12-ére, szombat estére meghirdetett akció résztvevői a "fény harcosaivá" válnak, továbbá tagjai lesznek az "Isteni Hadseregnek, mely megtisztítja Földünket a fertőtől".
A kezdeményezés – az egyszerűség kedvéért nevezzük könyvégetésnek – a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű hungarista szervezettől ered, és második alkalommal rendezik meg. Tavaly nem egészen húsz magyarországi településen tartották meg a "Megtisztulás Éjszakáját", az egyik szervező állítása szerint most legalább harminc faluban és városban "intéznek támadást a sötétség erői ellen". Előző évben csak néhány külföldi helyszín csatlakozott, idén nyolc-tíz országból kaptak visszajelzést.
A könyvégetéseket általában magánterületen, valamelyik szimpatizáns házának udvarában tartják. Bár az apropót eredetileg nem a "kristályéjszaka" adta, az akció szorosan kötődik ehhez az évfordulóhoz. (1938. november 9-10-én Németországban országszerte rátámadtak a zsidó lakosságra. A náci pogromban boltokat és zsinagógákat gyújtottak fel, embereket gyilkoltak meg.)
Tavaly a Magyar Gárda "őrző szárnya" és az úgynevezett Aranykopjások is csatlakoztak. Utóbbiakat – saját megfogalmazásuk szerint – a "szkíta erkölcs és Őseink által génjeinkbe rótt hagyomány" vezérli.
A szöveges és képes beszámolók alapján előző évben egyebek mellett pornólapokat, reklámkiadványokat, újságokat égettek el (Borsot, Blikket, Élet és Irodalmat, Hócipőt, Kiskegyedet, Népszavát). Könyvek is szép számmal tűzre kerültek: Marx, Engels és Lenin művei, egy szüfrazsettekről szóló kötet, a Talmud vagy például az egyetlen magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre regénye, a Sorstalanság. A lángokba dobtak olyan tankönyveket vagy történelmi ismeretterjesztő műveket is, amelyek bemutatták a nácik rémtetteit, a zsidóüldözéseket.
Hegyi Szabolcs jogász, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy a könyvégetés legfeljebb közigazgatási szabályokat – tűzgyújtási tilalmat – sérthet, de tartalmi szempontok alapján nem jogellenes. Közlése szerint mindez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, bármennyire is megütközést vagy felháborodást kelt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
