TATA -FOREVER
2019. Május 28-án...
Vasárnap
hajnalban ért véget az ezévi Kinizsi 100-as teljesítménytúra. 21 órával és 100
kilométerrel a békásmegyeri indulás után ekkor ért célba 18 éves fiam, eddigi
élete legnagyobb kihívása után.
Álltam a Fáklya utca 4 alatt, 04.20-kor, a
kabinetsoron... háttérben a már szürkülő Csillag, hajnalodott. Nyeltem a könnyeimet,
bár győztesnek éreztem magam én is...
Rátok gondoltam, közös útjainkra,
mérföldjeinkre és kilométereinkre, tüzek melegére, fájós lábakra, feltört bokákra... szélsőséges teljesítményekre, egy valóságon túli, mások
számára érthetetelen világra... Köszönöm Nektek!
A sorsomnak pedig azt, hogy a
Fiam életében Tata aznap valami hasonló lehetett, mint nekem éveken át:
elérhető célt, álmaim álmát, csak lemondás és kőkemény munka által elérhető
Ígéret Földjét...
Jó utat, Nektek, Barátaim, Tatai Ifik, jó utat Nektek...,
nekünk... gyermekeinknek.
Együtt - FOR EVER!
Előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése