K100 - másodszor

Karanténiai utazások VI. rész - K100. A Karanténia és Illegália határán, a Sunnyogás partján gyülekeztek a kíméletet és önsajnálatot nem ismerő Elszántak. Nem voltak sokan, tizedannyian sem, mint szoktak lenni, még feleannyian sem, mint ahány kilométer rájuk várt, Első Indulótól, aki egy nappal korábban döntötte el, hogy "miért is ne...", a húszszoros résztvevő Eszkimóig. Kinizsi Fekete Serege. Elindultak, és mentek, és szétszóródtak, és nem álltak meg, és nem pihentek, mentek, és ettek és ittak, de nem eleget, fájtak és égtek és fáztak, eltévedtek, és folytatták, mentek, és fényképeztek, tájoltak, mobiloztak, és összetartoztak és összetartottak, mert mentek, és elmesélték, és felrázták, és segítették, és megkínálták és vitték és cseréltek, és mentek, és odaértek, és nem mertek leülni, és fogcsikorogtak, és talpnyikorogtak és vízhólyag, és fájdalom, és soha többé, csak még jövőre, és csak még egy lépést, és aztán még egyet, és még 140.000-et, és fel, le és porba, vízbe, sárba és betonon, és fájt, és nevettek és mentek, és most itt alszik a másik szobában, és büszke vagyok Rá. (A képek ezúttal időrendben. Az eredeti képek valamikor 2020. május 23-án és 24-én készültek Békásmegyer Viziorgona utca és Tata Fáklya utca között. Víz és Tűz.)