A Menner
A kosaras, akivel egy párost alkottunk lábteniszben. A
tornatanár, aki a billiárdban lakik. A DÖK-ös, akivel minden szünetben ülésezik
az Iskolaközgyűlés előkészítő bizottsága. A bajszos amorozó. A Nagy Menedzser,
akivel ugyanazt a sportnapot eladtuk két hülyének is egyidőben, párhuzamosan,
és egész nap felalá járkáltunk a Tesi pályán, hogy az a két fasz ne
találkozhasson egymással. Trénerként olyan rámenős, hogy az már kíméletlen.
Whiskyt
iszik. Nem hízik meg – ezt irigylem. Mindenféle nehezen követhető munkahelyeken
dolgozik, többször is csalódottan távozik – ezt nem irigylem. Írt nekem a
születésnapomra – az meghatott. Ja, Ő a síoktatóm, és minden évben hálásan
nevet az ócska poénomon, miszerint a „magas tehermentesítésem már nem a régi”. Ennyire emlékszem az egészből.
Van, amiből többre is: „mondjuk már meg hova akarunk
eljutni, mert ha nem, akkor nem fogjuk észrevenni, ha odaértünk!”. Teniszezik. Squashban
mindig megvert, minden esetben, mindig. Kapja be. Ultizni nem igazán tud. Nagyon
okos. Időnként tök hülye. Nagyon ideges, ha csúszok valamilyen határidővel –
persze, sosem szoktam, csak úgy mondom… Egy hajcsár. Nagyon jó vele röhögni.
Még
sosem láttam részegen, ugyanis közös alkoholfogyasztásaink minden esetben avval
végződtek, hogy én elaludtam. Életem talán legjobb munkalehetőségeit neki
köszönhetem. Ő vitt be a Ridens projektbe, Balassagyarmatra, Zsiga Judit mellé.
Neki köszönhetem, hogy személyesen is megismertem Szlatényit, ami önmagában is
elég lenne ahhoz, hogy soha-soha-soha többé ne álljak szóba vele. Nagytudású. Egyszer
láttam elesni biciklivel, akkor megijedtem.
Az életem része. Elválaszthatatlan része. Köszönöm!
Boldogságot, Barátom!
/Készült: Menner Ákos 60. születésnapjára/
CAME
GB
I
KENY
NIG
PAN
POL
SLOV
TURK
UKR
COL
F
