Tudom, nehéz dolga van egy diktátornak választási kampány idején… Járni kell az emberek közé, nincs mese, mutatnod kell a plebejus együvétartozást a szavazókkal. Kell menned koncertre, huúúú, lehet, hogy még színházba is elküld a PR… előre félek, mi lesz abból! Jajj, csak nehogy Alföldi legyen, mert azt nem éled túl!
„Kopaszkutya” ennyit írtál ki a profilodra…
De ez az este korántsem a Kopaszkutyáról szólt, bármennyire is szeretted volna,
sokkal inkább a Másik Magyarországról… Avval kezdte Hobó, hogy „… Az első év
reményt hozott, azt hitték, nem dőlt el még semmi, annyi minden lehettet volna,
amiért érdemes élni, várni, hinni!” Figyeltél?
És annál a résznél figyeltél, mikor az jött, hogy „Az összes nagyfejű a nép nevében beszél, boldog a kétharmad, s az egyharmad se fél, Na de hol vagyunk mi, na és hol vagyok én? Az ám, Hazám”?
Az ám, Hazám! Hallottad azt a CSENDET, azután a két sor után: „Hogy mi lesz velem, rég nem érdekel, De mi lesz a világgal és a gyerekekkel?” Ahogy ott ültél a 109-es szektorban, a nép között, mit szóltál hozzá, hogy ismeretlenül is oldalba bökött a szomszédod: Az ám, Hazám!
Eltöprengtél egy picit is, mit jelet az, hogy „Késő van, már mi basztunk el mindent. Késő van, már nem látok kiutat. Késő van, már a közöny nem öntudat.” Szerinted mire gondolt a Költő? Tudtál mosolyogni? Minden oké?
És még csak ezután jött a Másik Magyarország… 1988-ban jelent meg, és ma újra aktuális minden sora. Szívbemarkoló, nem igaz? Neked is az volt, ugye? Úgy tűnt, mintha fészkelődtél volna kissé annál a résznél, hogy „…Vihar előtti éjszakán, a lelkek szennyesét mossák”, Jó lenne, ha jönne már a Kopaszkutya, ugye? Jobb lenne, mint az, ami jött, hogy „Új lapot ír a történelem, majd egyszer, sajnos nem holnap.” És amikor a bökdösős szomszédod azt énekelte, hogy „nem bírom tovább, Istenem!” – nos, megkérdezted-e, hogy mire gondolt 1988-ban? És mire gondol most, mikor ugyanazt hallja, ugyanazt énekli és ugyanazt érzi? Vajon csupán a nosztalgia miatt énekli, mit gondolsz?
Mi a csuda lehet az, hogy „Ki állította meg az órát? Nehéz idők jönnek, Másik Magyarország, Félek tőled”? Biztos, hogy jó koncerten ülsz te? Se Ákos, se Rózsi, se Feró és Attis sem jött el… „a pincér fideszes, a mixer tiszás…, én meg azért vagyok ellenálló, mert igazoltatott a rendőr egyszer…” mondd csak, nincs meleged? Mi lesz ebből? Mindegy, "Itt van, testvér, igyál! Magyarok vagyunk, vagy mi az Isten!"
Na, és aztán ott volt még ez is! „Ilyen
lenne a szabadság? Így fogadott engem az új Magyarország.” Hát Te, mit gondolsz?
Ilyen lenne a Szabadság? Ilyen?! „Menjek Berlinbe vagy Londonba? ott talán nem
tudják meg, ki vagyok, kapok majd munkát, mint más magyarok. Hogy magyar
vagyok, az sehol sem véd meg, csak egy fehér migráns, pont ez a lényeg,” Ilyen
lenne?
Közeledik a Finálé, ne bóbiskolj! Jön a Vadászok kivonulása… (tényleg, a semjénzsóti nem jött el?), szerinted kik lehetnek rossz kis törpe hősök a szép magyar hazában? És az „Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava, Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre haza?” az csak Kádárról szól, vagy új jelentéstartalommal töltötték meg az elmúlt évek? Ne aludj el még! - Az árnyék visszatérhet!
Na jól van, pakolászhatsz, kerüld
el a tolongást! Ez már úgyse kedvedre való: „Lennék kispolgár boldogan, bárhol,
ahol béke van, lennék köztük én az átlag, kinek az Emberi Jogok járnak.”.
Lassan mi is pakolunk, a gyerekeink meg már régen összepakoltak. Csak tudod,
Hobó a szívünkbe karcolta: „Menj vissza vándor, Nem lehet két hazád!” Hát akkor
most mit csináljunk? Tudom, a szabadság magányos dolog. Ne bánkódj, hazafelé erőt
meríthetsz Hobó soraiból: „Rohadt rock and roll, jól tudom, a zenéből nem lesz
forradalom!” Csak vigyázz… mi lesz, ha egyszer… mégis? Örülj neki, hogy a „Rock
and Roll mindenkié” már tényleg nem fért bele!
„A tévé a bankoké, a rádió a
multiké, az ország a senkiké, de a rock and roll mindenkié. FBI, CIA, ÁVH és
KGB, Moszad, Securitaté, a rock and roll mindenkié!”
P.S.: mennyi szotyi fogyott, he?
Március
7-én jön Majka, ott tali! Ki ne hagyd, imádni fognak, rengeteg kattintást
köszönhet neked a srác!
