Kárpátalja, 2025., a háború harmadik éve…

Kárpátalja, 2025., a háború harmadik éve…

2025. 02. 08. Szinyák, Kárpátalja, Munkácstól harmincegynéhány kilométerre,

Sose tudd meg, sose tudjátok meg! Soha, soha, soha ne kelljen éreznetek azt az érzést, hogy mit jelent, ha a Gyerek elsőáldozása alatt elviszik erőszakkal katonának a Gyerek apját, a Férjed, a Társadat. Sohase legyen olyan képzés, amelyen úgy vagy ott, hogy közben a nyolc hónap távollét után hazatérő férjednek, aki fél-legálisan van otthon… vissza kell indulnia.

Sose kapjatok felmentést úgy, hogy cserébe havonta másfél tonna beszállított segélyt kell tudnod lepapíroznod. Soha-soha ne küldjön Miattad SMS-t a pap, a megtartott mise után, hogy imádkozzatok Gyuriért…, mert lefogták, bevitték, elkapták őt a hadkieg parancsnokság fogdmegjei, és 4-5000 dollár a tarifa, de volt már, hogy 6.000-ért sem sikerült kihozni…

Maradjon Neked a 131-es dal a gitáros dalolóból, a „Legyen béke!” – csak egy egyszerű dal, ne utolsó esély…, ne könnyes fohász. „Nem kérek semmi mást, csak Nálad keresem a gyógyulást”, „hogy a világban béke legyen, azt magamon kell elkezdenem…”.

Nyolc hónap a fronton drónnal a fejed felett, páncél nélkül. Otthon három fiad, a legidősebbet éppúgy bevihetik, ahogy Téged vittek. A kisebbik nem hajlandó külföldre szökni, nem hagyja magára az anyját.

Az Anyja nálunk van képzésen. Köszöni, jó volt. Most hazamegy, mert a férje indul vissza. „mentsd meg a lelkem...”

 

Mikor volt valaha, vagy mikor volt utoljára olyan csapatod, amelyikből 13 óra közös munka után a 23 főből 12-en maradtak ott énekelni? Nagytábor…?

 

„Mentsd meg a lelkem!” – éneklik.