És ahogy Isti csuklóján hírdeti a felirat: "még nem volt elég..." És ahogy nem csüggedve, újra és újra megújulva, mindig remélve, megint és megint vágyakozva gondolok rá... a Bárkára. És Rátok...
Elkötelezett szakemberek és csendesőrültek, önkéntesek és szenvedélybetegek, önfeláldozók és nyughatatlanok, nagyotakarók és önmegvalósítók, alázatos segítők, korszakalkotó elmék, és makacs öszvérek, visszajárók és újrajövők, Mesterek, és Józsikák, Danikák, Krisztoferek, és Ferike. Áhitatot csendben végigülők, emberhalászok, színpadi ripacsok, tanítványok, a Tanítványaim és a Tacskók, zsonglőrök, bohócok, anyáskodó mindenrevigyázók, táncosok, zenészek, tűzvarázslók, vissza már nem térők, elveszettek... érkező buszok, vonatok, Dottó. Tábortánc, gyülekezőzene, Révész dala. Tyúkanyó, Nagysátor, raktár, parancsnoki... árokpart. Köszönet - mindezért! CSAKABÁRKA - CSAKVELETEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése