Egy nyugodt hang..., egy utolsó jószándékú kérdés..., egy utolsó segítő kéz...

 

Egy nyugodt hang..., egy utolsó jószándékú kérdés..., egy utolsó segítő kéz..., a józan ész utolsó, már-már kétségbeesett kísérlete...

(szegény..., Ő még nem tudja, Ő még bízik... mindenesetre köszönjük!)

"Kedves Viktor!

Tudom, hogy választási kampány folyik az országodban, és ezúttal valóban küzdesz a hatalomért. De mi nem avatkozunk bele a választási kampányodba, és nem is akarunk annak részesei lenni.

Svédország és a svéd nép mindig is Magyarország és a magyar nép barátai voltak, ahogy tudod. Magyarország barátai voltunk a kormányod előtt, a kormányod alatt, és azok is maradunk a kormányod után is...

Káncz Csaba geopolitikai jegyzetei

A svéd miniszterelnök rendkívüli levele egy olyan ország miniszterelnökéhez, amely sodródik ki a modern és civilizált világból.

"Kedves Viktor!

Tudom, hogy választási kampány folyik az országodban, és ezúttal valóban küzdesz a hatalomért.

De mi nem avatkozunk bele a választási kampányodba, és nem is akarunk annak részesei lenni.

Svédország és a svéd nép mindig is Magyarország és a magyar nép barátai voltak, ahogy tudod. Magyarország barátai voltunk a kormányod előtt, a kormányod alatt, és azok is maradunk a kormányod után is.

Emlékszel, amikor Hitler zsidók elleni népirtása sújtotta Magyarországot, és hogyan küldte Svédország 1944-ben Raoul Wallenberg diplomatát különleges küldetéssel Budapestre, hogy minél több magyar életet mentsen meg.

Tízezrek élték túl magyar zsidók, mert ideiglenes védelmi útlevelet és állampolgárságot biztosítottunk nekik itt, Svédországban. Amikor a Szovjetunió később megszállta Magyarországot, Raoul Wallenberget erőszakkal Moszkvába vitték, és eltűnt.

A svéd diplomata meghalt, de tízezrek magyar életét mentettük meg. Megtennénk újra.

Emlékszünk arra is, amikor a Szovjetunió 1956-ban brutálisan leverte a magyar demokráciáért és szabadságért folytatott küzdelmeteket, és amikor Nagy Imre miniszterelnököt később kivégezték az ország demokratizálásáért tett erőfeszítései miatt.

Amikor az orosz tankok leverték a magyar szabadságharcot, a magyar nép az ENSZ-hez és minden nyugati hatalomhoz fordult segítségért. Szinte senki sem hallgatott rájuk.

De egy ország, amely mély szolidaritást mutatott veletek, Svédország volt.

Kitártuk karjainkat szabadságharcosaitok és disszidenseitek előtt. Engedélyeztük, hogy emigráns ellenzéket építsetek a szovjet kommunizmus ellen, annak ellenére, hogy nem voltunk elköteleződve. Nem volt kockázatmentes számunkra. De mégis megtettük – mert ez volt a helyes.

Ma több, mint 40 000 magyar származású ember él Svédországban, akik közül sokan az 1956-os felkelés kapcsán ideérkezett magyar menekültek leszármazottai. Ők egy jól integrált bevándorló csoportot alkotnak svéd társadalmunkban.

A demokratikus államok akkor és most is segítik egymást. És kiállnak azok ellen az országok ellen, amelyek megpróbálnak másokat elnyomni.

Ezért támogatjuk, akárcsak 1944-ben és 1956-ban, azokat a demokratikus országokat, amelyeket az orosz tankok megpróbálnak lerohanni. Akkor Magyarországról volt szó; ma Ukrajnáról. És ha nem cselekszünk, holnap egy másik országról lehet szó.

Ezért is aggodalmunkat fejezzük ki gyakran az elmúlt évek magyarországi fejleményeivel kapcsolatban. Magyarország végül visszanyerte szabadságát, de a szabadságot meg is kell védeni.

Ezért kérdezzük meg, amikor elmész kávézni ugyanazon ország vezetőjével, amely 1956-ban elfojtotta honfitársaid szabadságharcát, és amely ma megtámadja a szomszédodat, Ukrajnát.

Magyarország és a Nyugat nem erősödik meg attól, hogy bezárják az ajtót európai barátaik előtt, vagy hogy megtámadják egymást és azokat a dolgokat, amelyek megkülönböztetnek minket a barbárságtól – a demokráciát és a jogállamiságot.

Hadd zárjam a levelet néhány bölcs szavaddal 2007-ből:

„Mint a Nyugat egyfajta új generációja, üzenetünk a nálunk fiatalabbaknak az, hogy ragaszkodjanak egy nyugati típusú Magyarországhoz, ne hagyják, hogy Magyarország letérjen nyugati útjáról, és szeressék, hogy Magyarország egy nyugati típusú ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberek szabad akaratában és az egymás iránti kölcsönös felelősségvállalásban, amelyet magunkra vállalunk, amelyek a nyugati kultúra elválaszthatatlan részei.

Az olaj keletről jöhet, de a szabadság mindig nyugatról jön. És a demokráciát nem lehet felülről irányítani, az csak az emberek szívéből nőhet ki, és így teremthet életképes, magyar életet.”

Végül szeretném közvetíteni Svédország tiszteletét a magyar nép iránt, és szabad, békés és sikeres választásokat kívánni országuknak."

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

„Nem akarunk részesei lenni a kampányodnak, Viktor.” – mondta Svédország. 

Aztán kiosztott egy olyan történelmi pofont, hogy a Karmelitában azóta is GPS-szel keresik a valóságot. „Svédország és a svéd nép mindig is Magyarország és a magyar nép barátai voltak, ahogy tudod. Magyarország barátai voltunk a kormányod előtt, a kormányod alatt – és azok is maradunk a kormányod után is.” – Ulf Kristersson, svéd miniszterelnök 

Viktor, te tényleg elhitted, hogy Svédországnak be lehet olvasni, mint az ATV-nek? A Harcosok Klubja-táborban izzadtál, mint Rákay Philip egy igazságvizsgálón. Majd kiálltál, és kijelentetted, hogy Svédország az összeomlás szélén áll. Illegális migránsok! Lőnek az utcán! Jön a multikulti-apokalipszis! Aztán az adataidról kiderült: hetvenszeresen kamu. Igen, hetvenszer. Mint a kegyelem, csak pont fordítva. De ez még nem zavart, mert te már nem számokban élsz, hanem narratívákban. 

Mész előre, mint Rogán egy offshore-tenderen, és közben úgy trollkodsz, mint aki már a saját propagandáját is elhiszi. Aztán jött Kristersson. És történelmet tanított – neked. Nem acsarkodott. Nem hazudott vissza. Nem kezdett el „illiberális” mentésben gondolkodni. Leült. Megírt egy levelet. És belevéste a nevedet a történelem margójára – feketével. És mit mondott? – Amikor Hitler gyilkolta a zsidókat Magyarországon, mi küldtük Raoul Wallenberget megmenteni őket. – Amikor 1956-ban a ruszkik tankokkal jöttek, mi tárt karokkal fogadtuk a magyar menekülteket. – És miközben te most kezet fogsz azzal, aki eltiporta a szabadságharcotokat, mi még mindig mellettetek állunk – a nép mellett, nem a rendszered mellett. Viktor, te az ’56-os hősök leszármazottait „rosszul integrált migránsoknak” hazudtad. Bravó. Tízezrek élnek Svédországban, akiknek nagyszülei magyar szabadságharcosként menekültek el a szovjet tankok elől. Most ők hallgatják, ahogy egy ex-kommunista káderfiú küldi el őket a „dekadens Nyugatba”. 

És Kristersson nem véletlenül írta: „Az olaj jöhet Keletről, de a szabadság mindig Nyugatról jön.” Ez nemcsak diplomácia. Ez keresztrefeszítés skandináv módra. És közben még mindig barátainknak neveznek minket. 

Csak téged nem. Mert ez a levél nem Magyarországnak szólt. Nem a népnek. Neked. A svéd kormányfő különválasztott téged a saját országodtól. Azt mondta: „Barátaitok voltunk a kormányod előtt, a kormányod alatt – és azok maradunk a kormányod után is.” Ez nem gesztus. Ez gyászbeszéd a rendszered fölött. Viktor, téged nem a svédek fognak eltakarítani – hanem a saját hazugságaid. Nem az a baj, hogy hülyeségeket beszélsz. Hanem hogy már csak azt tudsz. 

És miközben NATO-tagországokat gyalázol kampánycélból, a valóság már régen elhagyta a stadiont. Kristersson egy történelmi tükröt tartott eléd. És te bele se néztél – mert nem látsz mást benne, csak önmagadat. Zárszó – vagy inkább nyitány 2026-ra? A svédek nem akarnak részesei lenni a kampányodnak, Viktor. De az egész világ látja már: ez nem egy kampány – ez egy agónia. A barátaink megmaradnak. Te nem.