Bárkanormalitás, hosszúkávé, érintés és Karcsi. Avagy a
49,5. Bárka turnus.
Mi a hazaszeretet?
Augusztus közepén jött a hír, hogy lesz kárpátaljai Bárka.
Fogalmam sem volt, hogysmint, de persze, jelentkeztem, hisz otthonról
származom, ott kell lennem. Szeptemberben a felkészítőn ültem,
körbepillantottam a teremben és az egyik képről a sok-sok ige közül azt szúrtam
ki, hogy "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és
én rendeltetlek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek..."
Nem kellett ennél több megerősítés, hogy ez jó lesz. Októberben pedig elindultunk.
Mi, a csomagjaink, a pislogós póni plüss, Geszti Péter, az ovis Bárka első
leltárba vett tárgya, egy játékalagút, az adománypelenkák, 100 labda, egy
nyomtató, és a többi ilyen Bárkásan normális cucc. Kocsi, kisbusz, zene, alvás,
barátok, munka, nevetés. Csak a szokásos. Ahogy sétáltunk Kaszonyban, próbáltam
megfogni az érzéseimet, először azt hittem, fura lesz, ahogy a két életem
összefonódik, ezt ki is mondtam, majd rájöttem, nem is annyira fura. Sőt.
Inkább egyértelmű. Egyértelmű, hogy azokkal a barátaimmal sétálok otthonotthol,
akikkel amúgy a Balatonon szoktam találkozni 40 fokban. Most meg 5 van, naptej
helyett sapka a fontos. A téli.
Megérkeztünk a szállásra, mindanyiónk nagymamái pedig alig
várták, hogy megetessenek bennünket, leves, töltöttkáposzta, süti, ennyit s
ilyen jót Bárkás még sosem evett egy tábor alatt, mint mi ott.
És ha kérdés lenne, hogy 2,5 nap alatt, amikor a gyerekek
nem is alszanak ott unatkoztunk-e, hát, nem. Sőt, legalább annyira elfáradtunk,
mint a 6 napos ottalvós Bárkában. Még megfejtés alatt áll, hogy ez hogyan
történt.Pörögtek az események, az Ó betűk, hogy hosszú vagy rövid
kávét iszunk-é. S aki nem iszik, az alhat-e a vezetői megbeszélésen. Persze,
hogy alhat, hisz ez a Bárka! Ez, és még mennyi minden. Amikor a másik
pillantásából tudod, hogy mit gondol. Amikor a másik a pillantásodból tudja,
hogy mit gondolsz. Ahol sírhatsz. Nagykörben. Nevethetsz, lehetsz csendben,
nézhetsz csúnyán, elbamulhatsz. Egy (a) Bárka, ahol mindenki egyszerre volt
fedmester, kormányos és kapitány. Másodpercek alatt változtak a szerepek, mindenki
másodpercek alatt alkalmazkodott. #újratervezés
Egység, család, Isten, ölelés, figyelem, hála. Történelmi.
Ez a szó sokszor elhangzott, de talán már az előtt is, hogy ezt bárki kimondta
volna, mind éreztük. Én biztosan. Valami új, valami egészen más. Valami
felemelő, valami szükséges. Valami igazán hazaszerető, csendes, Istentől
kapott. Valami, aminek a kezdetén ott voltam, ott voltunk, sőt, mi indítottuk
el. Óriási felelősség ez, óriási munka, mégis 6-7-8 év Bárkázás után
elsőbárkaélményt átélni valami olyan, amire senki sem számított. És valami olyan,
amiért megéri. Ajtókat nyitottunk ki annak a szabadságával, hogy mi mehetünk
másokhoz. Az érintés művészetét vinni. Megtudni, hogy bennünk van az érintés
művészete. Ezt adni, amit adtunk. Ott, ahol adtunk. A felfedezőnk szavaival
élve, ez. Ez a hazaszeretet.
/Tóth Andi, Bárka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése