Kakucsi Koncertek 12. - Marc Anthony

A hispán kultúrát kedvelők kéréseinek eleget téve folytatjuk a Kakucsi Koncertek sorozatát a portorico-i származású, New Yorkban élő világsztár, Marc Anthony fellépésével. Az eredeti 2000-ben hangzott el N.Y. Madison Square Garden-ben, tökéletes műsor. https://www.youtube.com/watch?v=VYJcxhIpSU8&list=PL3MjHF4295cpOEVLvjhE1_rxPgp1e6Psy&index=11 Akik nem elkötelezett hívei a túláradó és túlcsorduló érzelmekben gazdag, szinpadias gesztusokra építő, mélyromantikus nyálas geil stílusnak, ne is olvassák, de semmiképp se hallgassák tovább - én azonban szerencsére imádom mindezt. A 167 cm. magas "Portoricoi Delhusa Gjon" (na, jó..., picit zeneileg profibb, a szövegeit szerencsére nem értem, a hangja meg kb. tényleg ott van... de ők legalább énekelnek, nem dallamosan beszélnek zenére..., mint oly sokan!) elképesztően népszerű, négyszeres Grammy-díjas (Latin Grammy Award for Best Salsa Album 2005, szóval azért a szakma is elismeri, nem csak a sikoltozó tinik!). Hét gyermeke mellett közel annyi feleséget és élettársat tud felmutatni, mint albumot - a feleségek szebbek (Jennifer Lopez), az albumok jobban szólnak... Egyébként egy igazi filantróp. Latin-Amerikában árvaházak és agydaganatos betegek számára gyűjt adományokat. 2006. óta vagyok a rajongója, akkor egy 1999-es albumát ismertem meg, végigkisért egy nyarat... és még hosszabban is velem maradt. Kb. mindörökre. Sajnos, sohasem láthattam élőben, ritkán merészkedik Las Vegasnál messzebb, igazi tutista, legfeljebb Spanyolország, Dominika, Kolumbia... csupa hazai pálya. I Need to Know (Dímelo a spanyol címe), You Sang to Me, No Me Ames (duett Jennifer Lopez-zel), Rain Over Me (feat. Pitbull), Vivir Mi Vida... hallgassátok, járjatok Salsa-t, sírjatok bele a borotokba Ti is! Buenos Noches!

I just wanted you to comfort me
When I called you late last night, you see
I was falling into love
Yes, I was crashing into love
Oh, of all the words you sang to me
About life, the truth and being free
Yeah, you sang to me
Oh, how you sang to me, You sang to me.

AZ ÜNNEP UTÁN...

 AZ ÜNNEP UTÁN... ÚJRA ELGONDOLKODTAM

"... megtévesztettnek és háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió honfitársamat, csak azért, mert nem rájuk szavazok, azért, mert nem olyan országot képzelek, mint ami most van. Azt a jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút, támogatom a gyilkosságokat, az erőszakot, a gyerekek lebombázását. A pusztítást! ORDÍTVA KIKÉREM MAGAMNAK!"

Alföldi Róbert írása

Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit. Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója. Nézem a két tábort, nézem a két tömeget. Nem érdekel, melyik volt nagyobb, mindkettő releváns és valóságos. (Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.)

Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek, és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem. Csak figyelek…

…de nem tudok….

…azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.

Csak azért, mert nem náluk menetelek, mert nem rájuk szavazok!

Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt. Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.

És háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.

Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút.

Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!

KIKÉREM MAGAMNAK! NAGYON HANGOSAN, ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!

Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot. A Hazámat.

Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja. És ezért hazaáruló és háború párti!

Nagyon nehéz nem káromkodni… De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!

Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát. Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.

Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre!

Mély főhajtás '56 hőseinek!

2025. október 23.

* * *

Az írás csak teljes terjedelmében, hiánytalanul és módosítások nélkül közölhető!

 

Márton-napi liba-galiba

 

·       A Pataki-tálat beáztatom, esővíz-gyűjtő hordóba, gyerekkádba, úszómedencébe, jakuzziba… ami van. Nekünk a kutyafürdető kád vált be leginkább…, idén egy szép, XIII. századi keresztelőmedencét használtunk erre;

·       A húst nagyobb darabokra vágom, ettől ugyan elveszíti klasszikus formáját, de reményeim szerint jobban átsül, és jobban átveszi az ízeket;

·       A tál oldalát érdemes mindig egy kis zsiradékkal bekenni, ezt most egy darabka zsíros bőr segítségével oldottam meg;

·       Öntök alá bort (1,5 decit alá, 2 decit szájon át közvetlenül gyomorba);

·       Beleteszem a hagymákat (8-10 kis fej hagymát, egy fej fokhagymát) egészben, közé a levágott bőrdarabokat (az se vesszen kárba), rá a húst;

·       Megszórom majoránnával, rozmaringgal, kakukkfűvel;

·       A tálat lefedem, hideg sütőbe teszem, fokozatos melegítéssel elérve a 180 Celsius-fokot, süssük 50 percen át;

·       Kinyitom, beleteszek két négyfelé vágott almát, két darab kockára vágott birsalmát, az összes otthonlévő aszaltszilvát és egy csomó FÜGÉT (igen!);

·       Még 50 percet sütöm;

·       Tálalás;

·       Jól csúszik mellé egy pohár száraz egri hárslevelű, még szerencse, hogy Szilvásváradról hazafelé hoztam…;

·       A zsír pedig majd kenyérre kenve következik.