MÉG LEHETSZ A 82. TÁMOGATÓ!
"A mezőnyt folyamatosan lassuló, átlag 9:00 perc/km-es tempóban záróbusz követi. Akit utolér, a buszra köteles felszállni, a célterületre nem léphet be." Ennek a mondatnak az árnyékában telt az utolsó nap, a verseny reggele, és az első kilométer... Aztán a jótékony oxigénhiány elmosott minden aggodalmat, és nem maradt más, mint az ősi ösztön mindent elsöprő parancsa: TÚLÉLNI!
Végül 9 perccel döntöttem meg az egyéni csúcsomat és amint magamhoz tértem, tudtam ennek örülni, sőt büszke voltam!
Köszönet a szervezőknek: Odett Szabó-nak és Viola Júlia Pálfalvi-nak! Köszönet azoknak, akik miatt végigértem: Anna Nyerges, Zorán Bányai és Izabella Demjén!
És köszönet 81 támogatónak, akik nem engem, hanem a Bárka hátrányos helyzetű táborozóit segítették. Köszönet Barátaimnak, Bárkás kísérőtanároknak, középiskolás osztálytársaimnak és évfolyamtársaimnak, Bellának, aki félre akart vezetni, hogy ne ismerjek rá..., Kontyfás kollégának, képzést végzett pedagógusnak, annak, akinek tévedésből kétszer is írtam, hogy adományozzon és mindkétszer radományozott is (egyre többet! Bocsánat és köszönet!), Főkapitánynak és Felfedezőnek, Főfedélzetmesternek, tatai és vasutas Ifiknek, tanítványoknak, OH munkatársnak, a Rózsahegyinek, óvónéniknek, volt projektvezetőmnek, főiskolás csoporttársnak, fiam volt magyartanárának, Gömbvillámnak, barátom bátyjának(!), Bajcsys ifinek és szerelemnek, Zabhegyezőknek, lőrinci pedagógusnak, aki képzés végzett, kolozsvári pedagógusnak, aki szintén, többször is, Kontyfás tanítványnak, a legelső legendás osztályból, fedéleztmestereknek, ATV-nek, igazgatóknak, intézményvezetőknek, képzéseink korábbi megrendelőinek és résztvevőinek, Andreának és Gyulának, Steinmetzeseknek, a Kispolskinak, a szurkolótársnak, a futó példaképnek, a volt Bárkásnak, két volt katonatársnak, akikkel 40 évvel ezelőtt együtt vonultunk be (jé..., mindkettő szakács! :-) ), a volt Steinmetzes volt évfolyamtársaknak, az Ős-Zabhegyzőknek, a Gyerekfesztiválok főszereplőinek, a fotósoknak, a focistatársnak, a palotai ifinek, édesanyám keresztfia feleségének, focilistás cimboráknak, a Kistestvéremnek, Odettnek, aki csak kipróbálta, hogy működik-e a rendszer (működött, + 1.000 Ft.-), a lőrinci Úttörőházi ififőnöknek, Bukfencnek, a tanítványnak, a Bányaiaknak, Günthynek, a szakácsnak, aki a színpad műszaki vezetője is egyben, a Zabhegyezős szerelmeknek, a szolnokiaknak, Bárkásoknak, unokatestvérem gimis osztálytásának, a szatmári tanítványnak, a gimnáziumi angoltanárnőmnek (!), Bigfootnak, a trénertárs-barátnak, az általános iskolás, nálam két évvel idősebb kancellárnak, a világ legjobb iskolatitkárának, Balunak, Emkének az IAK-ból, Anikónak, akit már máshogy hívnak, mint legutóbb (Grat!), Stekinek, Nórinak, Lajcsinak, aki az utolsó adományozó volt, és Havas Jutkának, meg a svájci kamionosnak, akik még ezután lesznek azok, és persze egy középkori krónikaírónak, akinek a neve: Anonimus. Ő többször is adott! :-)
Hát csoda, hogy én gyűjtöttem (a Bárkások közül...) a legtöbbet (622.000 Ft.-, de kis számolja...)? Persze, nem verseny. :-P
Vasárnapig még támogatható a jótékonysági futás az alábbi linken:
https://fussukosszeapp.lovable.app/futo/7a71bf27-b27f-4feb-a9d3-1198cb454f34
