2025. november 12., szerda

AZ ÜNNEP UTÁN...

 AZ ÜNNEP UTÁN... ÚJRA ELGONDOLKODTAM

"... megtévesztettnek és háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió honfitársamat, csak azért, mert nem rájuk szavazok, azért, mert nem olyan országot képzelek, mint ami most van. Azt a jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút, támogatom a gyilkosságokat, az erőszakot, a gyerekek lebombázását. A pusztítást! ORDÍTVA KIKÉREM MAGAMNAK!"

Alföldi Róbert írása

Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit. Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója. Nézem a két tábort, nézem a két tömeget. Nem érdekel, melyik volt nagyobb, mindkettő releváns és valóságos. (Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.)

Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek, és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem. Csak figyelek…

…de nem tudok….

…azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.

Csak azért, mert nem náluk menetelek, mert nem rájuk szavazok!

Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt. Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.

És háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.

Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút.

Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!

KIKÉREM MAGAMNAK! NAGYON HANGOSAN, ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!

Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot. A Hazámat.

Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja. És ezért hazaáruló és háború párti!

Nagyon nehéz nem káromkodni… De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!

Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát. Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.

Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre!

Mély főhajtás '56 hőseinek!

2025. október 23.

* * *

Az írás csak teljes terjedelmében, hiánytalanul és módosítások nélkül közölhető!

 

Márton-napi liba-galiba

 


·       A Pataki-tálat beáztatom, esővíz-gyűjtő hordóba, gyerekkádba, úszómedencébe, jakuzziba… ami van. Nekünk a kutyafürdető kád vált be leginkább…, idén egy szép, XIII. századi keresztelőmedencét használtunk erre;

·       A húst nagyobb darabokra vágom, ettől ugyan elveszíti klasszikus formáját, de reményeim szerint jobban átsül, és jobban átveszi az ízeket;

·       A tál oldalát érdemes mindig egy kis zsiradékkal bekenni, ezt most egy darabka zsíros bőr segítségével oldottam meg;


·       Öntök alá bort (1,5 decit alá, 2 decit szájon át közvetlenül gyomorba);

·       Beleteszem a hagymákat (8-10 kis fej hagymát, egy fej fokhagymát) egészben, közé a levágott bőrdarabokat (az se vesszen kárba), rá a húst;

·       Megszórom majoránnával, rozmaringgal, kakukkfűvel;



·       A tálat lefedem, hideg sütőbe teszem, fokozatos melegítéssel elérve a 180 Celsius-fokot, süssük 50 percen át;

·       Kinyitom, beleteszek két négyfelé vágott almát, két darab kockára vágott birsalmát, az összes otthonlévő aszaltszilvát és egy csomó FÜGÉT (igen!);



·       Még 50 percet sütöm;

·       Tálalás;

·       Jól csúszik mellé egy pohár száraz egri hárslevelű, még szerencse, hogy Szilvásváradról hazafelé hoztam…;

·       A zsír pedig majd kenyérre kenve következik.



2025. október 22., szerda

AZ ÜNNEP ELŐESTÉJÉN...

 AZ ÜNNEP ELŐESTÉJÉN... elgondolkodtam.



Mit szólt volna ez a Fiú, ha vásárlási utalványt ígértek volna Neki, ha elmegy a Rádió elé tüntetni..., meg hidegcsomagot? És busszal vitték volna oda?
Mit gondolna ez a fegyvert markoló Gyerekember, ha meghallaná, hogy Hruscsov utódját ölelésre várják Budapesten? Vajon mit érezne ez az Ifjú Hős, amikor megtudná, hogy az új orosz tankok új gazdáját az dícsőiti leginkább, aki valaha azt prédikálta: "Ruszkik, haza!"?
Mit gondolna ez a Corvin-közi Srác, amikor valaki büszkén kijelenti, hogy nem tanácsos ellenállni orosz katonai támadás esetén? Ha valaki azt mondta volna neki, hogy "mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert ’56-ban az lett, ami lett"?
Ezeket hallva-látva..., most akkor merre fordítanád a puskád, az utolsó töltényig, Te Igazszívű Forradalmár, Te cserbenhagyott, megalázott, elárult Áldozat?

2025. október 19., vasárnap

Kakucsi Koncertek 11. - Barcelona Giposy Klezmer (balKan) Orchestra

 


Balkáni cigány-klezmer. 'Dik, máá, a zsidók románbó!

Mint az már a korábbi képről sejthető volt... ma a Kakucs - Barcelona közvetlen járattal utazunk majd, a zenei kíséretről pedig a Barcelona Gipsy Klezmer (esetleg: balKan...) Orchestra gondoskodik - pazarul! A zeneakar olyan nemzetközi, mintha Barcelonából Istambulba utaznál vonattal, az eredeti, klasszikus felállásban a klarinétos Robindro Nikolić (szerb-indiai), a harmonikás Mattia Schirosa (olasz), a bőgős Ivan Kovačević (szerb), a gitáros Julien Chanal (francia), a hegedűs Oleksandr Sora (ukrán), az ütős Stelios Togias (görög) és a katalán-cigány énekesnő: Sandra Sangiao Schirosa alkotta a bandát... és azért volt nagy jövés-menés ("...de a WC-s néni magyar..." - mondaná Cseh Tamás). Élőben a Kobuciban láttam Őket Zsófival az Óbudai Világzenei Hét programjában, 2024. júniusában, sajnos már nem a csodálatos-varázslatos-gyönyörű Sandra Sangiao-val, bár az olasz Margherita Abita is szuggesztív jelenség és kiváló énekes. Ha valaki nagyon ügyes, még pont elcsípi őket, ezen a héten Belgrádban, Plovdivban, Thessalonikiben és Athénben lépnek fel. Siessetek, higyjétek el: MEGÉRI! Útközben is hallgassátok őket élőben... ez a koncert itt Sandra búcsúkoncertjének felvétele 2019 októberéből, olyan izgalmas dalokkal, mint a Commandante Che Guevara és a 'Seregünk úgy indult harcba...'
https://www.youtube.com/watch?v=B7dAPZ8Qu0Q&list=PL3MjHF4295cpOEVLvjhE1_rxPgp1e6Psy



2025. október 18., szombat

Mi a hazaszeretet? avagy Bárkanormalitás, Hosszúkávé, Érintés és Karcsi. A 49,5. Bárka turnus.

 Bárkanormalitás, hosszúkávé, érintés és Karcsi. Avagy a 49,5. Bárka turnus. 

Mi a hazaszeretet?

Augusztus közepén jött a hír, hogy lesz kárpátaljai Bárka. Fogalmam sem volt, hogysmint, de persze, jelentkeztem, hisz otthonról származom, ott kell lennem. Szeptemberben a felkészítőn ültem, körbepillantottam a teremben és az egyik képről a sok-sok ige közül azt szúrtam ki, hogy "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltetlek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek..." Nem kellett ennél több megerősítés, hogy ez jó lesz. Októberben pedig elindultunk. Mi, a csomagjaink, a pislogós póni plüss, Geszti Péter, az ovis Bárka első leltárba vett tárgya, egy játékalagút, az adománypelenkák, 100 labda, egy nyomtató, és a többi ilyen Bárkásan normális cucc. Kocsi, kisbusz, zene, alvás, barátok, munka, nevetés. Csak a szokásos. Ahogy sétáltunk Kaszonyban, próbáltam megfogni az érzéseimet, először azt hittem, fura lesz, ahogy a két életem összefonódik, ezt ki is mondtam, majd rájöttem, nem is annyira fura. Sőt. Inkább egyértelmű. Egyértelmű, hogy azokkal a barátaimmal sétálok otthonotthol, akikkel amúgy a Balatonon szoktam találkozni 40 fokban. Most meg 5 van, naptej helyett sapka a fontos. A téli. 
 

Megérkeztünk a szállásra, mindanyiónk nagymamái pedig alig várták, hogy megetessenek bennünket, leves, töltöttkáposzta, süti, ennyit s ilyen jót Bárkás még sosem evett egy tábor alatt, mint mi ott. 

 
És ha kérdés lenne, hogy 2,5 nap alatt, amikor a gyerekek nem is alszanak ott unatkoztunk-e, hát, nem. Sőt, legalább annyira elfáradtunk, mint a 6 napos ottalvós Bárkában. Még megfejtés alatt áll, hogy ez hogyan történt.

 

Pörögtek az események, az Ó betűk, hogy hosszú vagy rövid kávét iszunk-é. S aki nem iszik, az alhat-e a vezetői megbeszélésen. Persze, hogy alhat, hisz ez a Bárka! Ez, és még mennyi minden. Amikor a másik pillantásából tudod, hogy mit gondol. Amikor a másik a pillantásodból tudja, hogy mit gondolsz. Ahol sírhatsz. Nagykörben. Nevethetsz, lehetsz csendben, nézhetsz csúnyán, elbamulhatsz. Egy (a) Bárka, ahol mindenki egyszerre volt fedmester, kormányos és kapitány. Másodpercek alatt változtak a szerepek, mindenki másodpercek alatt alkalmazkodott. #újratervezés

 

Egység, család, Isten, ölelés, figyelem, hála. Történelmi. Ez a szó sokszor elhangzott, de talán már az előtt is, hogy ezt bárki kimondta volna, mind éreztük. Én biztosan. Valami új, valami egészen más. Valami felemelő, valami szükséges. Valami igazán hazaszerető, csendes, Istentől kapott. Valami, aminek a kezdetén ott voltam, ott voltunk, sőt, mi indítottuk el. Óriási felelősség ez, óriási munka, mégis 6-7-8 év Bárkázás után elsőbárkaélményt átélni valami olyan, amire senki sem számított. És valami olyan, amiért megéri. Ajtókat nyitottunk ki annak a szabadságával, hogy mi mehetünk másokhoz. Az érintés művészetét vinni. Megtudni, hogy bennünk van az érintés művészete. Ezt adni, amit adtunk. Ott, ahol adtunk. A felfedezőnk szavaival élve, ez. Ez a hazaszeretet.

 

/Tóth Andi, Bárka/





2025. október 1., szerda

kakucsi koncertek 10. - Tina

Kakucsi Koncertek 10. rész.

A kakucsi sportpálya helyén felépült Wembley Stadion először ad helyszínt sorozatunknak, a debütáló fellépőnk pedig nem mást, mint SIMPLE THE BEST, a Rocknagyi, a rock'n'roll sok királynője közül is a legnagyobbak egyike, Tina Turner.

Korábban élőben 1990 környékén láthattam az MTK stadionban, noha előtte a BS-ben kétszer is fellépett (az egyiken talán ott lehettem én is...), később pedig a Népstadiont is megtöltötte csodálatos személyiségével, bájával, áradó szexualitásával és bombaerős hangjával.

Ezúttal a One Last Time Live In Concert turnét (Live from Wembley Stadium, 2000) tekinthetjük meg, ahol a külsőségek valóban Királynőhöz illőek..., az Udvarhölgyek pedig... nos, arra szavak sincsenek... de persze, egyik sem ragyogja túl Tinát!


Nézzétek (érdemes!), hallgassátok és ne csodálkozzatok: SIMPLE THE BEST!

https://www.youtube.com/watch?v=7b4jc9beA0c&list=PL3MjHF4295cpOEVLvjhE1_rxPgp1e6Psy&index=11

2025. szeptember 29., hétfő

Csiperó

 (Tóbiás Laci írása 2025. 09. 29.)
Szervusztok!

Tegnap, szeptember 27-én - mint Libor Zoltán írta a fb-ján - néhány tucatnyi ember emlékezett rá, hogy Kecskeméten 35 évvel ezelőtt alapították az Európa Jövője Egyesületet, a Csiperót. Amikor Kriston Vizi Jóska, aki alelnökként volt része ennek a történetnek, invitált erre az alkalomra, azt is tudatta, hogy az alapítók és a Csiperó gondozóinak legbelső csoportja a bezárás napjának is tekinti ezt, az egyesület valójában évek óta nem működik.

Fél évvel előbb alapították a Csiperót, aminek akkor még nem volt a kabalája, így ez a neve sem, mint mi a Zabhegyezőt, ami szintén később kapta meg ezt a nevét. Nagyon hamar találkozott a két egyesület, a kecskeméti helyi csoport a Zabhegyező-mozaik szépséges darabja. Sok szakmai barátság köt csiperósokat és zabhegyezőket össze a kezdetektől. Fiatalok voltunk, a Csiperót, mint a közösségi alkotás keretét, egy szép nagy animációt álmodó Farkas Gábor is csak 48 éves volt, a tíz alapító legöregebbike 20 évvel fiatalabb.

Szép álmaink voltak és sok, nagyon-nagyon sok valósággá lett. Talán a Csiperóba is került néhány csepp, íz a Zabhegyezőből. A Zabehegyezőre biztosan volt megtermékenyítő hatása a Csiperónak. Alighanem nehéz lenne megmondani, a mai Zabehegyezőben mi van, ami valamikor a Csiperóval való találkozásból indult. És valószínűleg nem is fontos. Csak ilyen szomorú ünnepen, amikor a befejezés ünnepli 35 év csodáit.

És persze az élő Zabhegyező tud emlékezni azokra a találkozásokra, amik annyira hozzájárultak ahhoz, hogy megformázzuk magunkat. Minden egyes találkozásunk, mindenütt és mindenkivel megérdemli, hogy emlékezzünk rá. A Csiperóval sokan találkoztunk a Zabhegyezőből, egyenként is sok őrizni valónk van. Meg együtt is.



https://kecsup.hu/2024/04/elengedte-a-varosvezetes-a-csiperot-az-egyesulet-kijelentette-nem-kivan-elterni-az-alapkoncepciotol-unikum/