2009. január 26., hétfő

A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj



· Hát valóban, nem volt akármi…
· hazajöttem, és nem is LGT-t hallgattam, hanem Pressert, hozzám nagyon közel állnak az öregkori szólólemezei…
· majdnem egész végig kibírtuk, végül is csupán a ráadás előtt menekültünk el…
· A Papp László sportarénában ülőhelyünk volt, kb. olyan távolról néztük, mintha a hálószobából próbálnám nézni a Szegedi Szabadtéri Játékokat…
· De még így is sokkal jobban jártunk, mint RViki, aki állva élvezhette végig a 3 órát…, miközben a barátja énekelt.
· Ezen a koncerten olyan volt énekelni, mintha a Traviátába beleénekelne kicsit a közönség
· Ja, bocs, ez nem koncert volt, hanem színház és zeneművészeti produkció. De nem koncert
· Decemberben voltam V’ Moto-rock KONCERTEN. Pont azt kaptam, amit vártam… Demjén nem tudta a szövegeket, sokat bakizott… összecsapott kis fércmű volt az egész. Koncert. Mint Bánkon 1982-ben.
· Továbbra is Presser a legjobb.
· Ő az egyetlen Magyarországon, aki képes dinamikai váltásokra, és a csend is része a produkciójának.
· Zenészei felsőfokúak
· Szuper volt
· De nem nekem…
· Sokszor megfogattuk már, hogy nem megyünk el monstre helyekre, monstre koncertekre. Most újra megfogadtuk…
· Jó volt.
. Untam
· Szívesen meghallgatnám DVD-n, a sok improvizáció miatt… - de meg nem nézném
· Azért jobb otthon hallgatni, mert akkor lehet közben csinálni vmi hasznosat…
· Felváltva aludtunk
· Nem lehetett közben beszélni… - nem a hangerő miatt, hanem azért, mert akkor zavartad a távolabb ülőket a suttogásoddal. Színházban sem beszélgetünk előadás közben
· Soha többé! (Még lapáttal se! – ahogy Horváth M. Attila mondaná…)
· Volt benne néhány zseniális ötlet
· Érthetetlen szervezési butaságokkal körítve
· Szeretem.
· Elrakom a jegyet emlékbe…
· Figyelmeztetésül…
· Jó volt, és felesleges.
· Legközelebb júniusban szándékozok elkövetni hasonló butaságot, ha az is csalódást okoz majd, akkor a Dunának megyek (várhatóan Bécsnél…)
· A legvégén lesz még egy dal…
· És ha nem – az se baj. Volt elég.


1. Van az első szerelem; az élet
Engem váratlanul ért, s még tart.
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek,
A végén jó lesz majd!

2. S élni vágyott néhány dal; ezt hoztam.
Őket fölnevelni mind: ez hajt.
És ez néha meggyötör. Mind jobban.
S a végén jó lesz majd.

3. Addig nem lesz majd könnyű velem, ez van.
Túl sokszor mondom, hogy nem, ez baj.
De nem izgat más semmi sem, ez van.
Átjárt minden láz, minden hang, minden csönd.

4. Volt, mely meg sem született, hát nem baj.
S néhány dallam gyenge volt, elhalt,
S lettek hűtlen gyerekek, mind megcsalt.
S a végén mégis jó lesz majd.

5. Mert a legvégén lesz még egy dal, ami másról szól.
A legvégén lesz még egy dal, minden bajt elsodor.
A legvégén lesz még egy dal, ami jó, és szép.
A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj, volt elég.

Nincsenek megjegyzések: