Meccset a támadók nyernek - de bajnokságot a védelmek!

A Steelers Defense ebben az évben:

• 1st against pass,
• 2nd against rush,
• 1st total,
• 1st in RedZone and 3rd downs,
• 2nd in sacks,
• fewest allowed TD,
• fewest allowed points,
• fewest allowed rush and pass big plays(+20/40)

Hát, erre alapozzuk magas elvárásainkat, és arra a mondásra: "Meccset a támadók nyernek - de bajnokságot a védelmek!"

És most kedvcsináló a rájátszás első fordulója elé 2005-ből...

Az elmúlt hétvégén lezajlott a 2. forduló, vasárnap már a Főcsoportok döntői zajlanak, a győztesek játsszák a Superbowl nevű csúcs-csúcs-csúcs meccset. Tehát most négy csapat van még versenyben, amelyik két győzelmet arat zsinórban, az lesz a végső győztes.

Nézzük, kik, és hogyan jutottak el idáig! Mindig az előreírt csapat játszik idegenben.

Washintoni Vörösbőrűek – Seattle-i Tengerisólymok 10-20
Bostoni Hazafiak – Denveri Vadlovak 13-27
Pittsburgh-i Acélosok – Indianapolisi Csikók : 21-18
Carolina-i Párducok – Chicagoi Medvék: 29-21

Mint látszik, ketten nyertek otthon – ketten nyertek idegenben. Az otthonjátszók a jobb alapszakaszbeli eredményüknek köszönhették a pályaválasztói jogot.

A Washington – Seattle meccset láttam először, bár hülye időpontban volt. Az eleje meddő tusakodás… aztán 12 perccel a vége előtt teljesen nyílt helyzetben a Washington hibázik – kihagyja azt a lehetőséget, hogy lábbal gólt rúgjon… és kész, vége is, viszonylag simán, végig vezetve nyernek a tengeri Sólymok, továbbra is favoritok nálam a döntőbejutása, meglátjuk, mi tudnak kezdeni a nagyon jó Párducokkal. A meccs Seattle-ben lesz, szélsőséges körülmények között, (szabadtéri, nagy hideg, ami a floridai Párducoknak hátrányos lehet. Erre Ők azt mondták, nem félen a hidegtől, mert ÉSZAK-FLORIDAI a csapat…) Amúgy a szabadtéri meccs egyre ritkább, a 65.000 néző befogadásra alkalmas fedett csarnokok meg egyre gyakoribbak arrafelé. Persze a Pittsburgh nem ilyen elkényeztetett, nekünk marad nyitott a stadionunk, és Pittsburghben mindig esik… Ja, persze mi viszont idegenbe járunk, ezekhez az elkényeztetett selyemfiúkhoz…

Boston – Denver. A tavalyi bajnok, az idei második legjobb eredményt elérő csapat ellen. A legutóbbi nyolc évből ez a két csapat összesen ötször volt a végső győztes. Élőben néztem a Sport1-en, fantasztikus volt már a felvezető show műsor is… Nem olyan, mit amilyet Nacsa Olivér celebrált az ETO százéves jubileumán, az igaz… Mondom, nem olyan, szerencsére! (Jut eszembe, a Supebowl szünetében a Rolling Stones próbálja majd lekötni az unalomtól ásítozó kétmilliárd néző figyelmét, hogy azok haza ne szökjenek…)

A boston a legutóbbi 10 meccsét megnyerte a rájátszásban – ami sosem látott, megközelíthetetlen rekord. Egyben azt is jelenti, hogy a legutóbbi két Superbowl-t Ők nyerték. Hármat meg még soha senki nem nyert egymás után (még a Pittsburgh sem, Ők is csak kétszer kettő – egy év kihagyással…) A Boston irányítója a legutóbbi 121 rájátszásbeli passzából 9 gólt (touchdown-t) ért el, és egyszer se vesztette el a labdát. – de hát minden rekord azért van, hogy megdöntsék egyszer…

A meccs fordulópontja a harmadik negyed végén volt. Addig enyhe fölényben a Denver,. Látszik, hogy idén jobbak, mint a Bajnok – de az is látszik, hogy a Hazafiakat nem lehet leírni. Aztán a harmadik negyed végén a hazafiak oda jutnak, hogy 5 yard-nyi távolságra, tehát 4,5 méterre vannak a Vadlovak gólvonalától ( a pálya 100 yard, azaz 91 méter…). Ekkor az irányító rossz helyre dobja a labdát, a Denver egyik játékosa (Bailey) megszerzi, és elindul 100 yard hosszú futására… Mindenkit leráz, illetve az őt kísérő társak mindenkit le tudnak blokkolni, és Bailey az utolsó métereken már kiengedve, kezét felemelve ünnepel – övé a rájátszások történetének legesleghosszabb visszafutásos gólja. MAJDNEM. Ekkor ugyanis elüti a gyorsvonat.

Az ismétlésben látszott: amikor Bailey megszerezte a labdát, és elindul akkor kétségbesesetten elkezd visszafelé szaladni a Boston összes játékosa. Néhányat fellöknek, kibillentenek az egyensúlyukból, akadályoznak, apránként mind feladják, és lemaradnak. Kivéve azt az egyet, amelyik a labdaelkapás pillanatában az egész pálya LEGTÁVOLABBI pontján volt, Bailey-től a legmesszebb. Őt Bailey nem is látja, a kísérő futók látószögéből is teljesen kiesik. Na, Ő éri utol Bailey-t egy, azaz egy yarddal a gólvonal előtt, és leteríti, az oldalvonalon kívülre takarítja.

A denver meglepődik, már biztosak voltak a gólban – de utána azért mégiscsak megcsinálják.

Ezek után a Hazafiak rúgó játékosa még mellé rúg egy lehetőséget, a hazafiak elkapója meg kiejt a kezéből egy labdát – és kész, ezzel vége is, minden sorozat megszakad – 10 nyertes meccs után 13-27 oda, a Denver játszhatja a főcsoport döntőjét.

Nemsokára az is kiderült, hogy Kivel… Varga Attila barátomnak köszönhetően, egy osztrák TV csatorna élő egyenes és ingyenes közvetítésében láthattam, ahogy az egész mezőny legjobb eredményét elérő Indianapolis természetesen otthon fogadja a rájátszásba hatodikként épphogy besurranó Pittsburghg-öt. Hatodikként bejutó csapat még sose jutot el a Főcsoportdöntőig – de hát minden rekordnak meg kell egyszer dőlnie, már láttuk. Itt az ideje…

Elkezdik, a Pitts azonnal csinál egy touchdown-t, a csikók szinte még az öltözőben vannak… aztán megrázzák magukat, koncentrálnak, - ezért mi abban a pillanataban csinálunk még egy touchdown-t. 14-0 ide, az első negyedben, az alapszakasz győztese ellen, idegenben. Szédületes. Azonnal balsejtelmeim támadnak… annyira jók vagyunk, hogy ebből csak baj lehet… biztos majd elfáradunk, majd beindulnak, és jön a papírforma… A védelmünk azonban fantasztikus, egyszerűen nem jutnak előre…

A második negyedben sem tudják átVINNI csak átRÚGNI a labdát – az csak 3 pont. 14-3-ide. Harmadik negyed, jön Bettis, a busz. Megcsinálja élete nyolcadik rájátszásbeli touchdown-ját, egyszerűen átugrik egy kb. 10-12 fős birkozó emberkupacot. 21-3 ide. Mi lesz itt?

Mi lenne? A csikók elkezdenek játszani. A negyedik negyedben 30 másodperc alatt csinálnak egy touchdownt, hatalmas passzokkal dobva előre a labdát. Irányítójuk, a fantasztikus Manning mintha csak most kezdené a meccset…21-10, még nem dőlt el semmi – egy ilyen erős csapat ellen… Következik egy nagyon hosszúnak számító, nyolcperces labdamenet, amiben lépésről – lépésre megyünk előre – és közben tellik az idő szépen… de végül hiába menetelünk , masírozunk – vonszoljuk magunkat -. Nem érünk célt, végül a labdát előre kell rúgnunk, és akkor újra Ők jöhetnek.

Ők viszont eladják a labdát, a kedvencem, Polamalu megszerzi – ez nagyjából azt is jelenti, hogy megnyertük a meccset. Hurrá! A csikók edzőjének kérésre videón visszanézik a szitut, – és megváltoztatják a döntést, visszaadják nekik a labdát. Jaj! A csikók élnek is a lehetőséggel – ha már náluk a labda, három passzal keresztüljönnek a pályán, a negyedikkel már touchdown-t csinálnak, az állás 21-16, engem úgy kell kiszedni az asztal alól. 4.30 van hátra.

Ezek után a csikók nem rúgni próbálnak, a jutalomrúgás helyett a kockázatosabb passzt választják, Elsőre bemozdulnak, még meg is büntetik őket, hátrébb kell menniük 5 yarddal. Ez sem zavarja őket, megcsinálják, két pont jár érte, az állás 21-18, a különbség csak 3 pont –egy távolról abba a H betű szerű kapuba rúgott labdaért pont ennyi jár. Ha sikerül nekik, - akkor hosszabbítás.

De hát hogy sikerülne? A Labda nálunk van, és már csak 4.20 van hátra… megyünk is előre… CSAK NEM ELEGET! El kell rúgni a labdát, elrúgjuk, 20 yardra az ő gólvonaljuktól – de már náluk a labda 2.31 a végéig. Most következik a védekezés magasiskolája – a négy előrepasszolási kísérletükből egy sem sikerülhet – Sőőt, 18 yarddal hátranyomjuk Őket, és ott Porter és Farrior közösen leterítik az irányítójukat, még elrúgni sincs módjuk. SZUPER! Győzelem! 1.20 van hátra, a labda nálunk, és az Ő gólvonaljuktól 4 yardra vagyunk – tehát a miénktől 96 yardnyi távolságra… a mieink megrészegülnek az örömtől, és egy gyors touchdownnal teljessé akarják tenni a sikert. Bettis a buszt azonnal nekiindul – és azonnal el is veszti a labdát. Az egyik csikó felkapja, és elkezd vele futni a mi gólvonalunk felé. (Itt elájultam, de az ismétlésből azért kiderült, mi történt ezután…).

Szóval ha leszerelni nem is sikerült, de az irányítójátékosunk (Ben Roethlisberger, a Big Ben) azért valahogy elbuktatta… ha nagyon nehezen is, de el tudta kapni a lábát kézzel, és elgáncsolta. A történethez hozzá tartozik, hogy ebben a sportban minden szerepre nagyon specializálódik egy-egy játékos. A tusakodó húshegyek közt az irányítók filigrán fiúknak számítanak – aminek hátránya, hogy ha rájukviszik a labdát, többnyire ártalmatlanul lepattannak a rohamozó gladiátorokról. Szerencsére most nem ez történt-

1.09 van hátra, a labda náluk, és minden előállt ahhoz, hogy kikapjunk – esetleg csak a hosszabbításban, ha nem azonnal…Manning két passzal eljut a Pittsburgh Vörös Zónájába (ahonnan már könnyű gólt elérni…), és tesz három egészséges kísérletet arra, hogy kiejtsen minket, és feltámadva döntőbe vigye csapatát. A másodiknál már az elkapó játékos kezében volt a labda, de valahogy agyon bírtuk ütni… A nézők pittsburghi illetőségű része már ordítani sem tud. 21 másodperc van hátra – és ők jönnek egy rúgási kísérlettel. Álmából felverve, csukott szemmel is be tudja rúgni az emberük – és akkor jön a hosszabbítás, Kiszáradt torokkal, ökölbeszorult gyomorral néztem – Ő pedig kihagyta. Mit kihagyta – ezerrel mellérúgta!

Nyertünk. Ilyen szerencséje még nem volt talán soha senkinek.– most már mindegy – nyertünk NYERTÜNK! BENT VAGYUNK A FŐCSOPORT DÖNTŐBEN!

Vasárnap emberi időben, 21.00 órás kezdettel élőben a Sport1-en Denver-Pittsburgh, UTÁNA élőben a Seattle – Carolina, az is élőben. Kettőt egybe kicsit sok – a pittsburgh meccs után már múlt vasárnap se voltam képes ránézni se a másik meccsre…

A két meccs két győztese a Nagydöntőben, azaz a Superbowl-ban. Van még jegy, aukciós site-okon 500 és 2.000 USD között vesztegetik.


Képek, videók. minden nyavalya angolul: http://www.nfl.com/
Játékszabály magyarul: http://www.giants.hu/
Let's Go STEELERS!