Sajó László: Öt es feles A Hollo: Soha Mar

Felado : Magyar Narancs [Hungary]
Temakor: Sajo Laszlo ( 100 sor )
Idopont: Tue Nov 24 15:58:53 EST 1998 NARANCS #192

Van egy utca Pesten, Erzsebetvaros, a Kiraly es a Dob kozott, nincs szaz meter, Hollo, azelott Fekete Sas (1866), Schwartze Adler Gasse (1804). A valahai getto surujeben, az utca kozepen, kormos tuzfalak kozt foghijtelek huzodik meg, beepitetlen terulet, kinek terkep e taj, nekunk a grund. Itt rugtuk a labdat, nyeltuk a salakot, de mindig am, a het minden aldott napjan, sarban, szelben, napsutesben, harmatban, s ha. Ha terdig ert a viz, meccs csak akkor maradt el. Vagy akkor se. Rauszas, mi hozzuk el a labdat, s visszuk a sarat-havat az oltozobe, zuhanyzoba, haza. De hisz nem is esett egesz Pesten, csodalkozik a csalad, nem am, csak itt, a Dob u. 22. es Kiraly u. 17. kozott, ott is csak a grund folott, eso, ho, csoda tortent, a francba. Mondjak a nagyon oregek, akik meg lattak olyan nagyon oreget, aki a Schwartze Adler Gassen lakott, valamikor meteorit zuhant ide, egy futball-labda, azota a grund. Allitolag a gettoban is merkozeseket rendeztek itt, masra nem jo, hiaba probaltak peldaul telente vizzel felonteni, jegpalyanak, hajnalra, a legkemenyebb fagyban felolvadt, csatakosan varta a labdat, hoztak is neki, boldogan terult el a hatoson belul, s meg azon is tul, a tuzfalakig, bar felvonalazatlanul.
A kornyek lakoi megszoktak a labdapattogast, ujjongast, karomkodast, kiultek az erkelyre, konyhaablakbol neztek a meccseket, vagy a spajzbol, gubbasztva a polcon, delutan negytol, befottek kozott, harapdalva csemegeuborkat, ket ujjal meritve sargabaracklekvarbol, koszonom, nem vagyok ehes, nem erdekel a hirado, estifilm, megvarom a husztizes meccset. Vagy a racs mogott, a tribunon, mert van az is, uldogeltek, reszegek es jozanok, bekesen egyutt, a csapatok is, kez a kezben aranyaszok, mert van az is, vebek es ebek idejen (o, koztes let, mulo pillanat a grund torteneteben) tevet is kiraktak, nem nezte senki, ugyan, tunezia-anglia, amikor a budaors a nepstadionnal jatszik. Ha atrugtak a labdat a szemkozti erkelyre, folcsongettek illedelmesen, az ovodaban egyszerre tizenkilenc ovodas meg az ovo neni cipelte a kapuig a sarosvizest, s adta at unnepelyesen.
Hanem egyszer. Atszallt a drothalo folott a szomszedos berhaz kertjebe, Csere utana, meccs folytatodik, vege, Csere sehol. Csapat keresesere, Csere, labda sincs. Csere azota megkerult, maig sem erti, egyszeruen eltunt onmaga elol, biztos a meteorit sugarzasa, aztan folbukkant megint, nem erti, mikepp, otthon. Hol rugtal be, pedig a kocsmakban is kerestunk, hogy istenbizony, nemivott. Am a labda azota sincs meg. Visszamentem masnap, micsoda haz, az ajtokon nemzetiszin pecset es maiujsag, a lepcsohazban csak a feny mozdul, a kertben kutyaszarfoveny, lelancolt pad, kibelezett gyerekkocsi. A fakon elszorva nejlonzsakcafat, meszes levelek. Mikor volt itt utoljara meszeso? Macskak elott friss eledel. De hiszen nem lakik itt senki. Cedula az ajton: Uj cimem: Nyar u. 1. Galambsuhogas, galambok nelkul. Nyitva a kertkapu, kimenekulok a Gozsdu-udvarra.
Sejthettuk volna, hogy a kerti gaz a palyara burjanzik. Beszeltek persze, hogy a keritesnel tornyosulo valamilyen centernek kell a hely szokokutnak, miafenenek, setaloutca lesz, kutyaknak, brodve. Lebontjak, beepitik. Ezek?! Sose. Aztan egy szep nap segedasszisztens jo, csendesebben futballozzanak, forgatas van a szomszedban. Szurkuleti zona, Tuz!falhoz, Oldovezet, Terra error, Akit a meteorit csovaja megcsapott, munkacimek, fantasztikus magyar film. Focizni lehet, csak ne hangosan. Jo. Nem jo. Asszisztens jo, jelenet nem sikerult. Focizni lehet, csak ne labdaval. Jo. Immar a segedrendezo, hogy megse. Hagyjuk abba. Jo. De kuldjed a rendezodet, a kurvaanyjaba.
Bucsumeccs, mondom a hatvedunknek, vege. Orul, azt hiszi, en hagyom abba. Legalabb most ne kapjunk hetet, sikerul, nyolc a vege. Vege. Tapasztalt kapusunk, ki ismeri a tuzfal minden teglajat, jocskan tul az ezredik golon, ev(ezred)ek ota itt nem ved, sokat latott, de keveset hall, suket a bal fulere, nem hallotta a veg szot. Egy het mulva ujra csomagol, a tokaji borozoban megissza a szokasos, meccs elotti ket deci ofurmintot, nyugtato, csapattarsak ellen, szokasosan elkesik, a nagy csond nem gyanus neki, nem hallja. Mert van zarva a kapu, ennyit nem keshetett. Milyen nap van ma. Milyen ev. Ilyen meg nem tortent. Elmegy a torzsfozelekbarba, csapat sehol. Jobb is igy. Innentol kezdve nem az o goljairol beszelnek, a hetedik, te magad vedd. Majd egy masik palyan, a ligetben, barcsak bent lenne mar az elso.
A kapu zarva, belesek a levelresen, teherauto a palyan jobbkotoben, kereknyomok, soder, farakas. Beepitik, nemecsek, a grundot. Nem tudhatod. Vegzett veled a jotekony molnarferenc doktor, a szentimentalis tudogyulladas, legyek szentimentalis?
Fagyoskodom, kabatban, itten, mezben bezzeg nem faznek, jarokelok
nezik, mit nezek. A halom aljan, sodersotetben, lapul a labda,
mar gombolyodik szepen, mi ideesett, reges-regen, az
elveszettnek hitt, lam, megkerult. Es minden ejjel, bus
ejfeltajon, orom- es szitokszavak verik fol a kornyeket,
lakok bologatnak, hat itt vannak megint, hallgatjak, nem hivjak a csend-orseget. Szepvolt, bazdmeg, atiedet, addmarbe, kez, kinnvolt, mennyivanmeg, ketperc, belulvolt, eznemigaz, idesejovok, mitnezel, ugyvan, uccsovagy, denehezvolt, a kurvaeletbe, gol.
Szol a Hollo.

/Patyának kötelező...!/