Örömmel olvastam leveledet. Egyrészt, mert egy kis hiányérzettel jöttem haza – olyan szűk időkeretek között zajlott le a zárótömb, az volt az érzésem, csak töredékében sikerült visszaadnom, amit az egész képzésről szerettem volna veled/veletek megosztani. Másrészt azért is örültem a levelednek, mert ez megerősíti számomra, ami ott is elhangzott: hogy a képzés lejárt ugyan, de ez nem jelenti egyben a kapcsolat végét is.
2009. szeptember 21., hétfő
Három levél - Élmény ÉS pedagógia
Örömmel olvastam leveledet. Egyrészt, mert egy kis hiányérzettel jöttem haza – olyan szűk időkeretek között zajlott le a zárótömb, az volt az érzésem, csak töredékében sikerült visszaadnom, amit az egész képzésről szerettem volna veled/veletek megosztani. Másrészt azért is örültem a levelednek, mert ez megerősíti számomra, ami ott is elhangzott: hogy a képzés lejárt ugyan, de ez nem jelenti egyben a kapcsolat végét is.
2009. szeptember 20., vasárnap
Jelenetek egy háborúból /FOLYAMATOSAN BŐVÜLŐ!/
Arkagyij Babcsenkó: Jelenetek egy háborúból
"... Nem mi vagyunk az elsők ezen a mezőn. Voltunk már itt tízezrével ilyenek, a sorsunkra várva, és a sztyeppe úgy beitta a rettegésüket, mint a verejtéket. Most azoknak a rettegése, akik előttünk feküdtek itt, a mérgezett földből szivárog elő. Átjárja a testünket, és mocorog bennünk, mint valami féreg valahol a gyomrunk alatt, és hiába a perzselő nap, kilel a hideg tőle. A háború után ezt a mezőt úgy kell megtisztítatni a rettegéstől, mint a sugárzástól; úgy telepszik rá, mint a köd. ...
... Nem hisszük, hogy azért hoztak ide bennünket, a paradicsomnak ebbe a barackillatú elejébe, hogy ezüstszínű zsákokban végezzük...
... Itt, ezen az elátkozott mezőn, egy lépésnyire a háborútól nem szabad szétválasztani az embereket, éppen itt, éppen most zajlik harci összekovácsolódásunk, amikor testvérei leszünk egymásnak, amikor átéljük életünkben az első közös rettenetet, az első bánatot, bizonytalanságot, várakozást; amikor belénk költözik a bizonyosság, hogy túl fogjuk élni, és fölfogjuk a halál jóvátehetetlenségét...
... A katonák kedvükre tekereghetnek a sztyeppén, akár a kóbor kutyák, nem tartja számon, és nem őrzi őket senki. Megölhetnek, eladhatnak rabszolgának, átvághatják a torkodat, elrabolhatnak, és senki sme fog tudni róla. Ebben a seregben a parancsnokságnak nincs ideje olyan potomságokkal foglalkozni, mint a katonák...