(Szerkesztői üzenetek: újra él a blog... Remélem, tartós lesz...! A most olvasott könyv tett rám ilyen hatást. )
Arkagyij Babcsenkó: Jelenetek egy háborúból
"... Nem mi vagyunk az elsők ezen a mezőn. Voltunk már itt tízezrével ilyenek, a sorsunkra várva, és a sztyeppe úgy beitta a rettegésüket, mint a verejtéket. Most azoknak a rettegése, akik előttünk feküdtek itt, a mérgezett földből szivárog elő. Átjárja a testünket, és mocorog bennünk, mint valami féreg valahol a gyomrunk alatt, és hiába a perzselő nap, kilel a hideg tőle. A háború után ezt a mezőt úgy kell megtisztítatni a rettegéstől, mint a sugárzástól; úgy telepszik rá, mint a köd. ...
... Nem hisszük, hogy azért hoztak ide bennünket, a paradicsomnak ebbe a barackillatú elejébe, hogy ezüstszínű zsákokban végezzük...
... Itt, ezen az elátkozott mezőn, egy lépésnyire a háborútól nem szabad szétválasztani az embereket, éppen itt, éppen most zajlik harci összekovácsolódásunk, amikor testvérei leszünk egymásnak, amikor átéljük életünkben az első közös rettenetet, az első bánatot, bizonytalanságot, várakozást; amikor belénk költözik a bizonyosság, hogy túl fogjuk élni, és fölfogjuk a halál jóvátehetetlenségét...
... A katonák kedvükre tekereghetnek a sztyeppén, akár a kóbor kutyák, nem tartja számon, és nem őrzi őket senki. Megölhetnek, eladhatnak rabszolgának, átvághatják a torkodat, elrabolhatnak, és senki sme fog tudni róla. Ebben a seregben a parancsnokságnak nincs ideje olyan potomságokkal foglalkozni, mint a katonák...
... Minket, híradósokat még a parancsnokság sem vesz emberszámba. Mondani sem érdemes, hogy a 429 gépesített lövészezred híradós százada az egész Észak-kaukázusi Katonai Körzet legrosszabb alegysége. Minket lehet csicskáztatni, csizmával megtaposni, pénzt szereztetni velünk, állunkat eltörni, fejünket beverni hokedlivel - mennyi vidám dolgot tud kitalálni az orosz fegyveres erők dicsőséges katonája -, mi csak nyögünk, és tesszük, amit parancsolnak. ...
... Ez az ezred, megmondom nyíltan, nem a legjobb, bazmeg. A századot pedig, amely nektek jutott, még az ellenségemnek sem kívánnám, bazmeg. Nos, alighanem már mindent magatoktól is megértettetek, látom a képeteken. Nem befosni, adósnak nem maradni, világos? ha problémátok támad a körletben, rögtön nekem szóljatok, majd én mindet lebaszarintom. ....
... június hetedikén az ezred megfigyelőpontjára irányult ellenséges támadás során megsemmisült egy BTR-60PB páncélozott harcjármű. A legénység nem szenvedett sérülést. A tűz következtében megsemmisült...
Nemezcsizma, - 32 pár, gyapjútakaró - 7 db., téli alsónemű - 18 garnitúra, kabát - 22 db., R141-es rádióadóvevő - 9 db. ... összesen 27 tétel.
... őszintén szólva a mi ezredünkben nem kopasz-szivatás van. A kopasz-szivatás fejlett szabályrendszer, sajátos törvénykódex, amelynek a megszegését testi fenyítéssel büntetik. Nálunk semmi hasonló nincs. Ez csak dedó. Nálunk minden felnőtt-módra megy. A kopasz is úgy jár, ahogy akar. A mi öregkatonáink köpnek minden ilyen gyerekes dologra. Ők már öltek egymást, temették el a bajtársaikat, maguk sem gondolják, hogy túlélik a háborút. így hát szarnak mindenre. Itt a verés - alapvető norma. Úgyis mindenki meghal - az is, aki ver, és az is, akit vernek. Akkor meg mi a különbség? Itt a kifutópálya, kétlépésnyire, a hullákat tizesével hozzák. Mind megdöglünk végül. Itt mindenki ver mindenkit. Senki sem beszél ember módjára senkivel, csak üt. Így egyszerűbb... Így gyorsabb és érthetőbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése