Három levél - Élmény ÉS pedagógia

Kedves Szabi!
Örömmel olvastam leveledet. Egyrészt, mert egy kis hiányérzettel jöttem haza – olyan szűk időkeretek között zajlott le a zárótömb, az volt az érzésem, csak töredékében sikerült visszaadnom, amit az egész képzésről szerettem volna veled/veletek megosztani. Másrészt azért is örültem a levelednek, mert ez megerősíti számomra, ami ott is elhangzott: hogy a képzés lejárt ugyan, de ez nem jelenti egyben a kapcsolat végét is.

Nagyon jól átgondolt, megszervezett képzésen vehettünk részt. Ez már a képzés előtt megmutatkozott, ahogyan a képzéssel kapcsolatos információkat eljuttatták hozzánk. Az érkezés utáni megnyitó pedig megteremtette azt a bensőséges hangulatot, ami a tábor alatt végig éreztem (pl. a névnaposok köszöntése). Tetszett, ahogyan a csoportfoglalkozásokat kiegészítették a szabadidős programok, és együtt szerves egészet alkottak – láthattuk a rendezvényszervezést működni a gyakorlatban is.

Úgy gondolom, a képzés sikerét mégis leginkább a részetekről megmutatkozó hitelesség biztosította. Én úgy éreztem, nagyon jól tudtátok a felmerülő helyzeteket kezelni: egyenértékű csoporttagok voltatok, ugyanakkor mégis mindenki számára egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen módon ti voltatok a vezetők, akikre figyelünk, és akikre felnézünk. Kezdetben még kíváncsian tekintgettem más csoportok munkája felé, de amint kezdtek kibontakozni a csoportunkban is a fontosabb témák, és ahogy egyre inkább kezdtünk csoportként működni, úgy veszítettem el érdeklődésem a többi csoportban zajló történések iránt.

Nagyon jó ötlet volt szerintem az, hogy a csütörtök esti nagyjátékot mi készíthettük elő, ez adott egy külön dinamikát a csoportunknak. Az azt követő napon a hosszas megbeszélést viszont már nem tartottam annyira indokoltnak: valóban történt hiba a kommunikációban, de ezen ennél lazábban kell túllépni.

Az is tetszett, hogy mintha mindig egy lépéssel előttünk járnátok, és a gondolatainkat is kitalálnátok (pl. hogy nekünk is meglegyen az a rövid videoklipp, amit vetítettetek nekünk).

Nagyon motoszkál a fejemben, hogy jó lenne a továbbiakban is együttműködni veletek. Még igazából nem kristályosodott ki a magam számára sem, hogy pontosan mire gondolok, milyen együttműködést képzelek el, de azt érzem, hogy ez az a terület, amiben hosszú távon is szívesen ténykedem.

Ja, és várom azt a találkozást pár év múlva, amikor táncolni is fogsz!

Köszi szépen még egyszer mindet!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Szia!

Először is Én köszönöm a tábori kalandokat és álmokat, egyszóval minden élményt amit kaptam.Már elég sok képzésen vettem részt, de most először érzem, hogy talán fontos vagyok azoknak, akikkel egy hetet együtt töltöttem, mert még soha nem érdeklődött senki egy tábor után afelől, hogy élek-e vagy halok, netán hazafelé útközben megtámadtak-e valami kalózok vagy bármi...Még a tábor előtt jeleztem már Anitának, hogy minden elismerésem a szervezésért, de most aztán végképp elállt a lélegzetem. Jólesett.

Sokszor nagyon szívesen visszajeleztem volna bármelyik képzőnek egy-egy tábor után, de sosem éreztem úgy, hogy valóban megérdemelné bárki is, hogy elmondjam mit használok fel abból, amit tőlük kaptam, csak lejárt a tábor, és kész. Most ez teljesen másképp van.Már fel is használtam egy pár játékot egy tolerancia-táborban (sérültekkel szembeni tolerancia), ahol a fiatalok nagyon élvezték a vándorfényképész kéréseit teljesíteni, és mivel nagyon meleg volt egy nap, nagyon szívesen nyalták a fagyit, miközben hullahoppkarikáztak... Mivel nem voltam táborvezető, csak kísérő tanár, ezért ennyire futotta egyelőre, de a jövőbeni terv is megszületett, menetközben: az iskolánk diáktanácsának néhány tagja, akikkel ebben a táborban voltunk, eldöntötték, hogy a fogyatékosok világnapján szerveznek egy kis versenyt az iskola diákjainak, ahol olyan feladatokat kell megoldaniuk a többieknek, mint amiket ők kellett ebben a táborban-ezt pedig casino-jelleggel fogjuk megcsinálni. Amint elkezdődik az iskola, nekilátunk körülményesen megszervezni, átgondolni ezt a dolgot, remélem sikerül.

Na, részemről egyelőre ennyi: öröm, tervek, elmélyítésre váró ismeretek, és jókedv, feltöltődöttség. Ezt köszönhetem Neked, Zolinak, az egész tábori szervezőségnek, a csoportnak. Remélem nem merül ki ennyivel a kapcsolattartás, és a csoport valamiféle csoport marad ezután is.Minden jót kívánok, és ha megszorulok egy szervezésnél, remélem számíthatok Rátok.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Szia Sanyi!

Még szép, hogy követem a munkátokat kb 3-4 évvelezelőtt kezdtem csoportok fejlesztésével foglalkozni,a diplomanunkám is e témában írtam, de az élménypedagógiai képzéstette helyére a dolgokat és nyitott ki egy kaput előttem, ez olyan mint amikor az ember elindul egy hegyre térkép és tájolónélkül, tudva hogy ott a csúcs valahol,és akkor jöttetek ti s lazaegyszerűséggel, kezembe nyomtátok a térképet és a tájolót, ez számomra felért egy megvilágosodással.Nem sok hiányzott, hogy én is elkezdjek rohangálni miközben eztkiáltozom: HEURÉKA :))

Nagyon sokat kaptam tőletek, és szeretnék továbbra is tanulni és nemtitkon együtt dolgozni veletek.

Sándor, szakmailag fényéveket ugrottam előre, ezét minden tiszteletema tiéd, és még rengeteg minden van amit szeretnék megtanulni tőled. És nem csak egy kiváló mestert, hanem egy fantasztikus embert ismegismerhettem személyedben, és ezzel nem csak én vagyok így, hanemazok is, akik a nagytáborból visszajöttek. Így nem vethető a szememre,hogy szubjektív és elfogult vagyok. :)))

Továbbra is érdekel a munkátok, és remélem idővel azérdeklődésnél többet is tehetek
.