Észrevesszük? Fogunk szólni egymásnak? - Tóbiás csak ennyit írt, és továbbította egy közös ismerősünk bohókás (sic!) karácsonyi üdvözletét...
Húúú, ... !
Sokáig küzdöttem, míg meg tudtam nyitni, de megérte, abból, hogy egyedüli címzett voltam, arra gondoltam, biztos vmi fontos…És valóban!Hát igen, agyhalál közeli állapot, talán eggyel jobb a környezete számára mint az ágybavizelés…MTA nagyDoktor, akadémikus, kandidátus, a X. XX. XXX. Egyesület elnöke…
Mi észrevesszük majd, igen!
Mi igen – csak szólni nagyon nehéz másoknak… mer’ mit mondasz? hogy „Barátom, kösd föl magad, már az is késő…”? Vagy mifenét? Hogy „menj fel a hegyre… és jobb, ha majd hiába várunk…”?!
nincs mese, az eleje és a vége pelenka. Kivéve, ha…
gyorsan és önkritikusan át is küldöm, hogy én mit küldtem idén mindenkinek… hogy ha gáz, akkor jelezhesd, remélem, még nem (vagy legalább nem ennyire…?)…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése