2013. május 30., csütörtök

Ezt is el…

Ezt is el…
dalszöveg Kollár-Klemencz László zenéjére


Ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet,
ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet…
 
viszem a régen kihízott nacim
viszem a keletnémet származású macim
ezernyi véglet közül a köztest
viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam ahova fekszem
elviszem alvókának egy-két régi exem
viszem a barnát viszem a szőkét
viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét
 
Ezt is elviszem magammal…
 
viszem a tutit viszem a gagyit
viszem az otthonkában utcára tett nagyit
megannyi némán átbliccelt évet
elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret
 
Ezt is elviszem magammal…
 
apuka titkát anyuka aranyát
elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit viszem a temetőt
viszem a csokoládé-barna bőrű szeretőm
viszek egy búval bevetett földet
viszem a pirosat a fehéret a zöldet
elviszem ezt is elviszem azt is
viszem a jófiút de elviszem a faszt is
 
Ezt is elviszem magammal…

 
viszem a bankot viszem a pálmát
elviszem minden igaz magyar ember álmát
viszek egy csontig lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
 
Ezt is elviszem magammal…
 

viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges-legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-visszahulló követ
 
Ezt is elviszem magammal…


Nincsenek megjegyzések: