Határozottan emlékszem,
hogy már tanítóként betelefonáltam az Úttörőházba, Téged kerestelek, és a
fiatal ügyintéző hölgy, -aki nem ismert- szólt Neked, hogy Nemes Úr keres. Természetesen hallottam a válaszodat,- és ma
is látom magam előtt a képet-: Nemes ?. Úr? Olyat nem ismerek, Nemes Gyulát
igen, de mondd meg neki, semmit nem adunk a kölcsön a Brassó Iskolának.
Igen, mert mindig
adtál. Helyet, ahol GENERÁCIÓK, igen generációk nőttek fel gyerekként,
ifivezetőként, sportolóként, szakköri tagként, melósként.
Adtál munkahelyet
számos fiatalnak, nekünk, hogy (jól-rosszul) fűtőként, kertészként,
népművelőként, programszervezőként,
táboroztatóként dolgozhassunk. Kitaláltad, hogy ellátásért cserében tábort verhessünk és bontsunk Törökmezőn és
Diósjenőn, megbíztál bennünket a lengyel cseretáborozók étkeztetésével, programok szervezésével a
kerületi rendezvényeken.
Lehetőséget adtál, hogy
kipróbálhassuk, milyen egy fenyőfa ünnepet megrendezni 160 négyzetméteres
díszlettel, 600 gyereknek a Sportcsarnokban. Arra emlékszem, hogyan dolgozott
40-50 ifi egész éjjel a külsőségeken, a MALÉV-tól kölcsönkért légcsúszdán
leereszkedő 12 Télapóra is, de hogy hogyan került oda 600 gyerek, arra már nem.
Mint ahogy azt sem
tudtuk sosem, hogyan tudtad megvédeni a –valószínűleg hibát-hibára halmozó,
szárnyaikat próbálgató, de borzasztóan lelkes
fiatalokat- minket az esetleges
támadásoktól. Mert te úgy vezetted a
Házat –igen , nekünk az Úttörőház
igazgatója maradsz-, hogy azon látszott: működik. Jól működik.
Hiszen neked kellett
irányítanod a nyugdíjas és az éppen akkor végzett kertész együttes munkáját,
az éjjeliőrt, meg kellett értetned magad
a testnevelőkkel, csapatvezetőkkel, ifikkel, tanácselnökkel, polgármesterrel,
pártbizottsággal, önkormányzattal, főelőadóval, szakreferenssel, projektmenedzserrel
.
Azt még elárulhattad
volna, hogyan csináltad! Próbáltuk ellesni…., és
te hagytad. És szívesen megmutattad, elmagyaráztad, megosztottad , és mi még az
ötlettől lelkesedtünk, amikor te már azt is megmondtad, mit fogunk elrontani.
Még elárulhattad volna, hogyan csináltad!
Hogyan lett mindig
teherautó a táborba utazók csomagjainak, hogyan lett fenyőfa a Sportcsarnokban,
hogyan lett rönkvár, szabadtéri színpad?
Hogyan lett
Magyarországon először műanyag borítású sípálya 30 évvel ezelőtt? Tényleg,
hogyan tudtad azt végigvinni?
Tudjuk, hogy a
Kispest-Lőrinc Kupát ,- amit mai napig megszervezünk szilveszterkor-, Te
találtad ki, sőt a nevét is –KILŐ KUPA- Neked köszönheti.
De hogyan jutott
eszedbe, hogy a társastáncot újra
meghonosítsd a kerületben, az Úttörőházban , amiből kialakulhatott a világhírű Botafogo
táncegyüttes?.
Hogyan lettek a
szakkörök, a fafaragó, a modellező, a cselgáncs, a fazekas, a lövészklub, a
kerékpár szakkör?
Te találtad ki, Te
csináltad, Te tervezted el? Mindent Te
csináltál? Aligha.
Lehet, hogy annyi volt
a titkod, hogy simán egyszerűen csak HAGYTAD dolgozni a munkatársaidat, az
ifiket, hagytad, hogy szárnyaljon a fantáziánk, legfeljebb azt a bizonyos cél
előtti utolsó fenékbe billentést kaptuk meg tőled, azt adtad, meg azt a
támogatást, a segítséget, a biztonságot, hogy kibontakozhassanak tehetségek,
ömegvalósíthassanak fésületlen zsenik és széllelbélelt álmodozó művészek.
És most eljöttünk.
A választ már nem
tudjuk meg tőled, de eljöttünk.., hogy megköszönjük.
Eljöttünk, hogy
elköszönjünk.
Hiszen te mindig a
háttérből segítettél, soha nem álltál az első sorban , de mindent elértél a
gyerekeknek, legendásan tudtál harcolni értük. Értünk. Minden problémát
gyakorlati oldalról közelítettél, és mindig meg is oldottad őket. Távlatokban
gondolkodtál, minden munkatársad érezte a bizalmat, a bizalmadat.
Nem mondanád meg, most
akkor hogyan csináljuk …Nélküled? Kit kérdezzünk, ha elrontottunk valamit? És kitől kérjünk tanácsot?
Hogyan csináljuk? Nélküled.
Úgy, ahogy eddig? Ugyan, sosem lesz már olyan! Sosem lesz már olyan, mint
Veled volt.
Hiányozni fogsz.
És köszönjük, hogy
vigyáztál ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése