- Miért mosolyog mindig, Hamil úr?
- Így köszönöm meg az Istennek mindennap, hogy jó emlékezőtehetséget adott, kis Momóm.
Mohamednek hívnak, de mindenki csak Momónak szólít, mert az kisfiúsabb.
- Hatvan évvel ezelőtt, amikor fiatal voltam, találkoztam egy nővel, aki szeretett, és akit én is szerettem. Nyolc hónapig tartott, aztán egy másik házba költözött, és még most is, hatvan év múltán is emlékszem rá. Azt mondtam neki: nem felejtlek el. Teltek az évek, nem felejtettem el. Néha féltem, mert még sok élet állt előttem, és hiába fogadkozik a szegény ember, Isten kezében van a radírgumi. De mostanra megnyugodtam. Nem felejtem már el Dzsamilát. Hamarabb meghalok, kevés időm van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése