Rezignált erőszak

22:30

Sándor Bányai

A 2011-es Nagytábor csoportba régen írt valaki ... de most újra!

 Halász Júlia - Pszichológus - Aktuális - Agressziókezelés képzés Marosvásárhelyen

www.halaszjulia.ro

Április 11, 12-én Farkas vagy áldozat? Agressziókezelés és a bántalmazók segítésének lehetőségei címmel tart képzést Besnyi Szabolcs, tréner (Szerbia) és Major Zsolt Balázs, pszichológus (Budapest).Bejelentkezés és további információk itt!

 

 

Sándor Bányai Sándor Bányai Hm... picit furcsa ezt itt látnom... Tudod, Julcsi, úgy képzelem, hogy a Nagytábor, a Kalandok és Álmok, az erőszakmegelőzés és Kovács Nikoletta szorosan összetartozó dolgok. Legalábbis 2011-ben még így volt... és szerintem jól is volt ez így. És ez nem azt jelenti, hogy nem tarthat más is ilyen képzést... de talán ebben a csoportban reklámozni... hm... talán úgy mondanám: Nem elegáns.

 

ezt írtam rá válaszul

  

 22:31 Nikoletta Kovács Rendben

 

 22:32 Sándor Bányai dehogy... smile (hangulatjel)

levette.nem akarok ennél többet tenni most

22:44Sándor Bányai gondolom, most izzanak a vonalak Mvhely és Moravica között...

de most mit csináljak? Írjam meg neki, hogy mekkora barom? És ha igen, melyiküknek? smile (hangulatjel)

 

22:48Izabella Demjén jó volt, hogy ezt írtad majdhogy nem harcias smile (hangulatjel)

 

22:49Sándor Bányai jó hogy ezt írtam... vaaaaaaaaaaaaaaaaagy hatodjára sikerült... mindig újra belekezdtem.... és újra és újra lehanyatlott a kezem... azt járt az eszemben: nem akarom elrontani a 2011-es résztvevők érzéseit arról a táborról... semmiféle kicsinyes veszekedéssel, de szó nélkül semmmmmmmmmmmmmmmmmm hagyhatom... msot már téynleg nem, eztttttttttttttttttt már tényleg nem

 

22:52Izabella Demjén és arra nem gondoltál, hogy megírod neki magánban? bár levette onnan...

22:53Sándor Bányai azért nem akartam CSAK magánban, mert akkor a hírdetést még mindneki változatlan formában látja... aztán, amikor levette, arra gondoltam, hogy kirakom csak azt, amit én írtam... de azt a Nagytáborozók összetratozás érzése miatt nem teeeeeeeeeeeeeeeeeszem úgyhogy hagyom ennyiben

22:54Izabella Demjén jobb is

 

22:55Sándor Bányai ha magánban írnélk neki, azt írnám: "julcsi, hogy Te micsoda eeeeeeeeeeeeeeeeegy érzéketelne barom vagy! Hát mindeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen és mindenkin keresztül kell gázzzzzzzzzzzzzzzzzznod a karriered érdekében, te szzzzzzzzzzzzzzzzzégyentelen?! ezt írnám, csak kevesebb betűvvvvvvvvvvvvvvvvvvel smile (hangulatjel)

22:57Izabella Demjén grin (hangulatjel)

 

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

PÁR NAP MÚLVA TOVÁBB:

14:28  Halász Júlia Szia Sanyi! A Nagytáboros csoportból kiléptem. Annyit azért elvártam volna, hogyha bármi gond van a képzés hirdetésével akkor azt privát üzenetben közlöd velem és nem publikusan, mert ez másra nem tartozott volna. Úgy érzem ez a feszültség nem nekem szól, hanem Szabinak, de remélem ezt Ti ketten tisztázzátok. Ez a képzés erőszakkezelés és nem prevenció. Szerintem óriási a különbség.

Halász Júlia És semmi köze a Kalandok és Álmok képzéséhez vagy Nikóhoz. Ez az én meglátásom. Sokkal inkább szól iskolapszichológusoknak erre volt igény, hát ezért lett így ilyen formában meghirdetve megbántottál nagyon de ettől függetlenül tiszteletem továbbra is a Tiéd Julcsi

·        Sándor Bányai Szia Julcsi. Hülyeségeket beszélsz (írsz...), de akarok rá válaszolni, a kölcsönös tisztelet jegyében. Megyek sorban. 1., "A Nagytáboros csoportból kiléptem" - micsoda színpadias, felesleges és nevetséges gesztus kilépni egy 2011. óta inaktív csoportból?! 2., "...elvártam volna, hogyha bármi gond van a képzés hirdetésével,akkor azt privát üzenetben közlöd velem és nem publikusan, mert ez másra nem tartozott volna" Publikus megjelenésre publikus reakció - ez gondolom nem meglepő. E gy publikus megjelenés publikus reakciókat vált ki. Ha a csoportnak írt levél ELŐTT kérdeztél volna, vagy kérted volna a véleményemet, akkor én is magánban válaszoltam volna. Te az egész csoportot szólítottad meg - nekem is fontos volt, hogy az egész csoport legyen tisztában avval, hogy én mit gondolok a dologról. 3., Egyébként a Te leveledet rajtam kívül egy, azaz 1 fő olvasta a Facebook tanulsága szerint. Hogy az enyémet is olvasta-e, arra vonatkozóan a face nem adott jelzést. Úgyhogy ne legyenek illúzióink... egyetlen ember, vagy senki sem volt tanúja ennek az egész purparlénak. 4., "Úgy érzem ez a feszültség nem nekem szól, hanem Szabinak, de remélem ezt Ti ketten tisztázzátok." Ezt valóban ránk bízhatod, kösz a bíztatást, felesleges.

Sándor Bányai (még írom, véletlenül küldtem el...)

·         Sándor Bányai 5., Nem azért írtam, hogy levedd, eltávolítsd az üzenetet, eszembe sem jutott ilyen reakció, én sohasem élek evvel a lehetőséggel. Ha ezt akartam volna, magánban írtam volna... én azt hittem, hogy ha már megírtad, idővel a csoport minden tagja látni fogja, ezért a publikus reakció. Személyiségi jogot nem sértett. 6., Rezignált volt és szomorkás, meglepődtem, és szomorkodtam azon, hogy micsoda érzéketlenség kell ahhoz, hogy mint elefánt a porcelánboltban, a karriered és az önmegvalósításod érdekében mindenen keresztülgázolj... persze, szigorúan a kölcsönös tisztelet jegyében.

·         Sándor Bányai 7., "Ez a képzés erőszakkezelés és nem prevenció. Szerintem óriási a különbség." Háááát... evvel se áltassuk magunkat, azt javaslom! Persze, óriási különbség... persze. A képzés tartalmában talán... de nem egy értékesítési-reklámozási helyzetben, és nem a megszólított célcsoprt számára. Ugyan már!

·         Sándor Bányai 8., "És semmi köze a Kalandok és Álmok képzéséhez vagy Nikóhoz" Szerintem sincs semmi köze... ezért nem tartottam / tartom alkalmasnak az általad választott felületet a képzés reklámjára. És ha valóban lenne benned tisztelet, mondjuk Nikó munkája iránt, akkor nem választottad volna pont ezt a csatornát. És ettől még természetesen van létjogosultsága más képzésnek, más szakembereknek! Ezt nem vitatom.

Sándor Bányai 9., "Sokkal inkább szól iskolapszichológusoknak. erre volt igény, hát ezért lett így ilyen formában meghirdetve" Jaaajjj... na ez is. Hát ha iskolapszichológusoknak szól... akkor miért itt próbáltad hírdetni? Hát tudod, hogy a 2011-es Nagytáborban hány iskolapszichológus volt? Kettő. K.T. és B.K. Erre volt igény? Háááát..., ebben a csoportban ilyen igény 2011. óta nem fogalmazódott meg. Ugyan... ne butáskodj!

·         Sándor Bányai Na, ennyi, ezeket el akartam mondani.

Állítólag Ő is keresztény... és talán még demokrata is... Hm?

http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2146

 

Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára

Az elvándorlók és menekültek világnapján, amelyet idén január 18-án ünneplünk, a Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a katolikus hívekhez. Ferenc pápa Az egyház határtalan és mindenki anyja címmel közzétett gondolatait az alábbiakban olvashatják. 

Kedves Testvérek!

Jézus „a legjobb hithirdető és maga az evangélium” Odaadó gondoskodása, különösen a legsebezhetőbb és kitaszított emberek iránt, mindenkit arra ösztönöz, hogy gondoskodjon a leggyengébbekről és fedezze fel arcát mindenek előtt az új formában jelentkező szegénység és rabszolgaság áldozataiban. Az Úr mondja: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25, 35-36). A földön zarándokló és a magát mindenki édesanyjának valló egyháznak ezért az a küldetése, hogy Jézus Krisztust szeresse, imádja és szeresse, különösen a legszegényebb és legelhanyagoltabb emberekben; egészen biztosan közéjük tartoznak a vándorlók és menekültek, akik megpróbálnak szabadulni életveszélyes és drámai helyzetükből.

Az egyház, amely nem ismer határokat és mindenki édesanyja, terjeszti a szolidaritás és befogadás kultúráját az egész világon, minden nép között, és ezért senkit sem szabad haszontalan, rossz helyen tartózkodó, vagy kiselejtezendő személynek tekinteni. Ha a keresztény közösség valóban átéli az egyháznak ezt az anyaságát, akkor táplálja, eligazítja az embereket, utat mutat és türelmesen segít, egyre közelebb kerül hozzájuk az imádság és az irgalmasság cselekedetei által.

Ma mindez különös jelentősséggel rendelkezik. Korunkban ugyanis, tanúi vagyunk egy valóban széleskörű migrációnak; sokan elhagyják származási helyüket, kockázatos utazásokra vállalkoznak, magukkal cipelik reményeikkel, félelmeikkel és vágyaikkal teli poggyászaikat és emberibb életfeltételeket keresnek. Ez a vándormozgalom azonban, nem ritkán bizalmatlanságot és ellenségeskedést idéz elő még a keresztény közösségekben is, még mielőtt bárki megismerte volna az említett személyek sorsát, üldöztetését, vagy éppen nyomorát. Ezek a gyanakvások és előítéletek ilyenkor konfliktusba kerülnek a bibliai paranccsal, miszerint: tisztelettel és együtt érző szeretettel be kell fogadnunk a szükséget szenvedő idegent.

Egy részről, megszólal bennünk a lelkiismeret hívogató szava: legyünk érzékenyek az emberi nyomor iránt és gyakoroljuk a felebaráti szeretet parancsát, amelyet Jézus akkor hagyott ránk, amikor azonosította magát az idegenekkel, a szenvedőkkel, az erőszak és kizsákmányolás minden ártatlan áldozatával. Más részről, emberi természetünk gyengeségének következtében, érezzük azt a kísértést is, „hogy olyan keresztények legyünk, akik óvatos távolságot tartanak az Úr sebeitől” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 270).

A hit, remény és szeretet bátorsága azonban azt is lehetővé teszi, hogy leszűkítsük az emberi tragédiáktól elválasztó távolságokat. Jézus Krisztus ugyanis azt várja tőlünk, hogy felismerjük Őt a vándorlókban és a menekültekben, a száműzött és hontalan emberekben; általuk is arra szólít minket, hogy osszuk meg velük anyagi tartalékainkat és esetleg még abból a jólétből is adjunk fel valamit, amiért valamikor jól megdolgoztunk. Erre emlékeztetett VI. Pál pápa, amikor kijelentette: „a kedvezőbb helyzetben lévőknek kötelességük bizonyos jogaikról lemondani, hogy javaikat bőkezűbben bocsáthassák mások rendelkezésére” (Octogesima adveniens apostoli buzdítás, 1971. május 14., 23).

A vándormozgalom mindenesetre akkora méreteket öltött, hogy azt csak az államok és a nemzetközi szervezetek összefogásával, rendszeres és szoros együttműködésével lehet hatékonyan szabályozni és kezelni. A vándorlás valójában mindenkit cselekvésre szólít, nem csak a jelenség méretei miatt, hanem „az általa felvetett társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és vallási problémák és a megrendítő drámai kihívások miatt is, amelyek előtt az egyes nemzetek és az egész nemzetközi közösség áll” (XVI. Benedek, Caritas in veritate enciklika, 2009. június 29., 62).

Napjainkban napirenden vannak a nemzetközi viták a migráció kezelésének módozatairól, jogi szabályozásáról, ezek célszerűségéről, arról, hogy miként lehetne megbirkózni a vándorlás jelenségével. Létezik sok olyan nemzetközi, nemzeti és helyi szervezet és intézmény is, amely ugyancsak azok szolgálatára szenteli erejét és munkáját, akik a kivándorlással keresik a jobb életlehetőségeket. Nagylelkű és dicséretes fáradozásuk ellenére, mégis szükség van a személyi méltóság és emberközpontúság védelmére épülő, egyetemes együttműködés hálózatával is rendelkező, mélyreható és hatékony akciókra. Ez által még hatékonyabbá válik a küzdelem a kriminális és gyilkos emberkereskedelemmel, az alapvető emberi jogok megsértésével, az erőszak, a zsarnokság és a rabszolgaság minden formájával szemben. Ez az együttműködés azonban megkívánja a kölcsönösséget, a készséges és bizalmas együttmunkálkodást, abban a tudatban, hogy „a felsorolt jelenségekhez párosuló nehézségekkel egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni, mert azok olyan szerteágazók, hogy időközben már minden kontinenst elértek, a bevándorlás és kivándorlás mindkét mozgási irányának megfelelően” (Üzenet a vándorlók és menekültek világnapjára, 2014).

Annak érdekében, hogy a vándorlók életkörülményeit emberibbé tegyük, az elvándorlás globális jelenségére, mindenképpen a felebaráti szeretet és az együttműködés globalizációjával kell válaszolnunk. Ugyanakkor erősíteni kell a megfelelő feltételeket teremtő törekvéseket, amelyek szavatolni tudják a kiváltó okok fokozatos csökkentését, az egymást kölcsönösen kiváltó háborúk és éhínségek megszűntetését, amelyek egész népeket ösztönöznek arra, hogy elhagyják saját szülőföldjüket.

A vándorlók és menekültek iránti szolidaritáshoz párosuljon a bátorság és a kreativitás. Erre azért van szükség, mert ezek segítségével világszerte kibontakozhat egy igazságos és megfelelő gazdasági és finánc rend, azzal a béke iránti fokozott elkötelezettséggel, amely minden igazi haladás nélkülözhetetlen feltétele.

Kedves Vándorlók és Menekültek! Nektek különös helyetek van az egyház szívében és segítsetek neki, hogy szívének dimenziói még inkább kitáguljanak és így anyasága még inkább megnyilvánuljon az egész emberi család iránt. Sose veszítsétek el bizalmatokat és reményeteket! Gondoljunk az Egyiptomba menekülő Szent Családra: a Boldogságos Szűz Mária anyai, és Szent József gondoskodó szívében mindig élt az a töretlen bizalom, hogy Isten sohase hagyja el őket. Hozzájuk hasonlóan, bízzatok ti is az Úrban! Az ő oltalmukba ajánllak benneteket és szívből adom rátok apostoli áldásomat.


Ferenc pápa

 

 

 

Charlie

Charlie

„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” – és ezt a Feri mondta!  (Nem, nem a gyurcsány… a deákferi!)

1.  Maga az esemény…

Nincs olyat tett, amire a gyilkosság elfogadható válasz lenne… a halálbüntetést is ellenzem.

2.  Nem az áldozat a hibás!

Az áldozatokat hibáztatni a gyilkosok bűnének reativizálása! „Megérdemelték… Ezek a karikatúrák provokatívak…” stb. Épp’ oly provokatívak, mint a miniszoknya…, de ugye, avval mégsem érthetünk egyet, hogy a nemi erőszak esetén annak elszenvedője a hibás?!

Szabados Ádám azt írja: „… ezzel a lappal még a gyász és ijedtség közepette sem tudok azonosulni. borzasztóan távol áll tőlem, amit a lap képvisel, és az is, ahogyan képviseli. Charlie éveken át tudatosan provokált – muszlimokat, keresztényeket, zsidókat, politikusokat, mindent és mindenkit, ami és aki tőle valamiért távol állt. Nem hagyta őket békén. Ráadásul ezt olyan színvonalon tette, ami sem ízléses nem volt, sem szellemes. Az alpári és a primitív szavak inkább illenek a karikatúrákra. Többségük ostoba, bunkó, ízléstelen provokáció. Ráadásul a rajzok nem is szépek.”

Tudatosan provokált, nem hagyott békén… erről Deák Ferenc azt mondja: „Tűrd el, ha kell, az igazságtalanságot, de igazságtalansággal ne viszonozd azt.”

Nem volt ízléses, nem volt szellemes, alpári volt, ostoba, bunkó, primitív, ízléstelen, OKÉ, rendben van. De hogy ráadásul nem is szép?! Hát ezt meg ki dönti el? És miért épp’ Szabados Ádám? Szerintem a szellemes, az alpári, a bunkó az ízléstelen éppen úgy szubjektív kategória, mint a szépség.

3.  Charlie és a szólásszabadság

Mohamed, a Pápa, Jézus Krisztus, Buddha, Holocaust, melegek, nácik, Hitler… volt itt minden… Korán, Biblia, Mein Kampf, Alkotmány – lehet-e ezeket gúnyolni? Hááát…, mondjuk nem… és lehet-e róla az általánosan, többségében elfogadotthoz képest másképpen gondolkodni? Szerintem kell, hogy lehessen.

És csupán azért, mert a Mi értékrendünktől (vagy éppen: a Te értékrendedtől…!) távol esik valakinek a gondolkodása, ettől még nem elitélendő, nem helytelen! Mondhatjuk, hogy normális embernek ez nem tetszhet… de vajon egy tetkós, orrbavalós, taréjhajú narancssárga bakancsos, a társadalommal konfrontatív viszonyban lévő huszonéves állástalan punknak sem tetszhet? Miért is ne? És ettől Ő nem normális?

Ki lehet-e ezeket gúnyolni? Szerintem igen! Illik-e? Szerintem nem! Elutasítom, megvetem… de adminisztratív korlátozását nem kívánom!

Van-e a humornak, gúnynak, alpáriságnak közönségességnek határa? Szerintem van, de nem szeretném, ha ezt törvény vagy pláne miniszteri rendelet határozná meg, és nem a nyílt vitában megnyilvánuló közízlés. Ki dönti ezt el ezeket a határokat? Szerintem, mi, az olvasók – és semmiképpen se az állam! Ha az olvasók szellemi karanténbe zárják, leköpik és senki sem veszi… akkor meg fog szűnni. De a Charlie 60.000 példányban jelent meg – tehát nem lehet azt mondani, hogy véleménye visszhangtalan, elszigetelt jelenség lett volna! A határ egyfajta adminisztratív határ helyett a civilizált közösségben kialakult kulturális normarendszer legyen, amit nem az állami erőszakszervezeteknek kell megszabniuk!

„A muszlimok is, a keresztények is sokszor szóltak, hogy bántja őket a durva piszkálódás”. A Charlie Hebdót korábban egyébként 12-szer perelte be a katolikus egyház. Szerintem ez helyes! Döntsön az államhatalomtól független bíróság, egyedi esetként kezelve minden ilyen alkalmat! Az igazságszolgáltatás állami monopólium, nem vallási fanatikusok dolga…

A francia belügyminiszter egyszer betiltotta, én evvel nem értek egyet (gondoljuk csak el, mi lesz, mi lenne itt, ha a Hócipő vagy a Magyar Narancs megjelenése Pintér Sándortól függne! Brrrr!)

A sajtószabadság és a szólásszabadság azt jelenti: bármit bármikor el lehet mondani, mi pedig, nyílt, racionális vitában kialakítjuk róla a véleményünket, eldöntjük, hogy elfogadható, vagy sem. Tegyük szóvá, vitatkozzunk, ha túlment a számunkra (hangsúlyozom: SZÁMUNKRA!) elfogadható jó ízlés határain… De ne feledjük: jóízlésed NEKED van, nem az Államnak! És a Te „jóízlésed” nem egy generális kategória! Az ízlésnek nincs kánonja, még ha egyentankönyvek igyekeznek is mást sugallni. Én evvel még akkor sem értek egyet, ha épp’ az én ízlésemnek megfelelő értékrendszert sugallnak kizárólagosan elfogadhatónak!

 „A keresztény egyházak számára a legfőbb érték az ember és annak méltósága – mondta el az Origónak Wildmann János, a Wesley János lelkészképző főiskola egyetemi docense. Szerinte amit nekünk egy ember megölése jelent, azt jelenti egy muszlimnak Mohamed meggyalázása: legfőbb értékének, identitásának megtámadását. Megtehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, és azt mondjuk, hogy mindenki fogadja el a mi értékrendünket, de mi van, ha mások is ezt mondják a magukéról?”

„Az egyháztól független állam azt jelenti, hogy senki nem kényszeríthet másokat, hogy a vallását tiszteljék, arra pedig főleg nem, hogy kövessék. Ha a Mohamed-ábrázolás tilos a muzulmánoknak, akkor a muzulmánok ne ábrázolják Mohamedet. Mindenki másnak szabad. Ha egyes keresztény irányzatok híveinek tilos a vasárnapi munka, hát ne dolgozzanak vasárnap, de a többieknek legyen, és maradjon szabad.” Ha ez valakit sért – jelentse fel, és bízza az igazságszolgáltatásra ezeknek az ingatag és veszélyes helyzeteknek a megítélését.

„Ebben a civilizációban szólás szabadságának a határai ott kell, hogy húzódjanak, ahol más szabadságokéi: nem okozhatok mások számára objektív sérelmet, illetve fenyegetést. Az tehát még nem sérelem, ha a szavaim miatt sértve érzed magad – az a sérelem, ha fenyegetem a jogos érdekeidet. Ilyen például az uszítás, vagyis, ha valakivel kapcsolatban bűncselekmény elkövetésére szólítunk fel. Ilyet a Charlie Hebdo nem tett.”

Fejezzük ki ellenérzéseinket avval, hogy nem vesszük meg, nem olvassuk… vagy akár erőteljesebben is, olyan eszközökkel, ami bár sérelmet okoz, de életet nem veszélyeztet, és belefér a szólásszabadságba… Torta az arcba, fekália, „bepancsolás”, honlaptámadás, molotov-koktél (az ÜRES!) irodára… ezek ERŐTELJES, objektív sérelmet okozó, (és mint ilyen, már törvénytelen!) de az életet nem veszélyeztető reakciók. Adott esetben arányosak lehetnek – de nem veszélyeztetik, kockáztatják sem a sértő fél, sem ártatlan járókelők, és rendőrök életét!

4.  A terrorról

„A terrortámadások oka NEM a vallásgyalázás volt! Terroristák akkor is léteznek, ha nincs karikatúra, és ha nincs karikatúra, akkor is robbantani fognak, mert ez az intézményük lényege. Az Iszlám Állam és az al-Káida lényege a cselekvés. Ezeket a szervezeteket nem azért hozták létre, hogy otthon malmozzanak, hanem azért, hogy terjesszék szélsőséges nézeteiket, márpedig nem röplapok, hanem direkt terrorista akciók formájában. Az, hogy éppen a Charlie Hebdot választották ezek a szervezetek, csak indokkeresés kérdése. A terroristákat nem a karikatúrák és a karikaturisták provokálták, hanem ölni akartak. Számtalan más célpontot is fel tudnánk sorolni a Közel-Keleten beavatkozó francia állam tisztségviselőitől kezdve a muszlimokkal rosszul bánó (ugye, a második terrortámadásnál már ők voltak a célpontok) rendőrségig.”

„Nem a Charlie Hebdo tehet róla, hogy ezek az emberek gyilkosokká lesznek. A terrorcselekményekhez nem kell semmiféle Charlie Hebdo. A fundamentalista sajátja, hogy kész ölni, vagy más módon ártani azoknak, akiket eleve gyűlöl. Az Igazság nevében. A fundamentalistának nem okai vannak, hanem ürügyei. Charlie Hebdo sem az erőszak oka volt, csak az ürügye.”

Pénteken három terroristát öltek meg Brüsszelben..., pedig Charlie nem ott lakott, és onnan nem hallottunk semmiféle sértő karikatúráról!

5.  Magyarországi válaszreakciók

Orbán Viktor a temetés után nyilatkozott az M1 Híradó tudósítójának vasárnap Párizsban. Ő migrációs kérdésnek tekinti a történteket, és ennek megfelelően rendészeti válaszreakciókat ígér. „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont”  

Vessük össze ezt a nézetet a francia Oktatási Miniszternek a francia pedagógusokhoz írt levelével! A bevándorlás-ellenes értelmezés teljes tévút (hiszen a merénylők még csak nem is bevándorlók voltak, mindegyikük Franciaországban született!), hiszen nem a migráció, hanem a radikalizáció az igazi probléma!

Az biztos, hogy a migrációt csupán rendészeti úton nem lehet megoldani. A nálunk egyre inkább teret nyerő szegregáció az oktatásban aligha a jobb megértés felé vezető út…

Harrach Péter, a KDNP képviselője szerint a párizsi terrortámadások tanulsága: „a sajtó- és szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra”. Rogán Antal pedig bejelentette, javaslatot tesznek „bizonyos közösségi szimbólumok és értékek kiemelt védelmére”.

„Harrach érvelése szerint úgy tudjuk megvédeni magunkat a terrorizmustól, ha csökkentjük a szólásszabadságot Magyarországon. Mintha a terroristák célja nem pont az lenne, hogy csökkenjen a szabadság, hogy szétrombolják a mostani Európa értékeit. Miközben egyébként semmi szükség erre az új törvényre. Magyarországon ugyanis, nem készültek ilyen karikatúrák, nem panaszkodott egyetlen egyház sem az elmúlt időszakban, hogy megsértették őket, vagy ha volt is ilyen, azt a magyar jog kezelte.

Harrach Péter, Rogán Antal? Miféle erkölcsi alapokon állnak ezek az emberek? Nem keresztényi, és nem demokrata… ez biztos!

6.  Újra Charlie

 

Szerdán Charlie újból megjelent az olvasók válaszreakcióinak köszönhetően ezúttal nem 60.000 hanem HÁROMMILLIÓ példányban. Címoldalán Mohamed prófétával… és a megbocsájtás szlogenjével. Nincs bosszú, nincs fenyegetés, nincs harag… de nincs hátrálás sem! Nem győz a terror! A felfokozott hisztérikus érdeklődésre Charlie szerkesztőségi cikkben közli, hogy reméli, hogy előbb-utóbb minden rendbe jön, és megint utálni fogják őket.

7.  Sajtó és szólásszabadság Magyarországon

Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény. – ez is Feri, az a liberális, a deák, az!

8.  hivatkozások

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=12569

http://hvg.hu/velemeny/20150115_Jezus_is_Charlie_avagy_a_szolasszabadsag#yvwiw3

http://www.origo.hu/nagyvilag/20150109-nem-valik-muszlimellenesse-az-egyhaz.html

Kossuth rádió 180 perc: http://www.mediaklikk.hu/mediatar/

http://magyarinfo.blog.hu/2015/01/14/a_kdnp_es_a_fidesz_a_terroristak_oldalara_allt

http://www.citatum.hu/szerzo/Deak_Ferenc

Áder János holnapi beszéde

Tamás Kiss megosztotta Péter Konok bejegyzését.

Véreim! Hát nem szégyellitek magatokat? Nem bírjuk tovább. Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok.

 Jó poénnak tűnt, meg gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a doktoriját. Értitek, kicsit ilyen Zimbardós dolog, egy egész országra vetítve.

 Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek.

 Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük.
Semmi.

 Megint elloptuk. A maradékát elittuk.
Semmi.
Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is.

 Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem.
Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálca-mosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát?

 Mert én tudom.

 Vagy ott az Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti... áh, hagyjuk.

 Hiába. Hülye órákat vettünk, táskákkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy az Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson benne, az egóját?


A Lajos meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest.

 Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek.
Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal.

Szétpüffedt a mája a sok pálinkától. Mindent megtett. Azok a beszédek!

 Ti meg csak tűrtétek. Ennyike. Volt néhány tétova monnyonle. Egy árva kő nem repült el. Betört két ablak, oszt' jónapot.
Kiábrándító.
Szóval úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, az Ildikó minden forintot könyvelt, az egész külön számlára ment.
Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra.

 Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.
Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket!