RaBanya: Charlie

Charlie

„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” – és ezt a Feri mondta! (Nem, nem a gyurcsány… a deákferi!)

1. Maga az esemény…

Nincs olyat tett, amire a gyilkosság elfogadható válasz lenne… a halálbüntetést is ellenzem.

2. Nem az áldozat a hibás!

Az áldozatokat hibáztatni a gyilkosok bűnének reativizálása! „Megérdemelték… Ezek a karikatúrák provokatívak…” stb. Épp’ oly provokatívak, mint a miniszoknya…, de ugye, avval mégsem érthetünk egyet, hogy a nemi erőszak esetén annak elszenvedője a hibás?!

Szabados Ádám azt írja: „… ezzel a lappal még a gyász és ijedtség közepette sem tudok azonosulni. borzasztóan távol áll tőlem, amit a lap képvisel, és az is, ahogyan képviseli. Charlie éveken át tudatosan provokált – muszlimokat, keresztényeket, zsidókat, politikusokat, mindent és mindenkit, ami és aki tőle valamiért távol állt. Nem hagyta őket békén. Ráadásul ezt olyan színvonalon tette, ami sem ízléses nem volt, sem szellemes. Az alpári és a primitív szavak inkább illenek a karikatúrákra. Többségük ostoba, bunkó, ízléstelen provokáció. Ráadásul a rajzok nem is szépek.”

Tudatosan provokált, nem hagyott békén… erről Deák Ferenc azt mondja: „Tűrd el, ha kell, az igazságtalanságot, de igazságtalansággal ne viszonozd azt.”

Nem volt ízléses, nem volt szellemes, alpári volt, ostoba, bunkó, primitív, ízléstelen, OKÉ, rendben van. De hogy ráadásul nem is szép?! Hát ezt meg ki dönti el? És miért épp’ Szabados Ádám? Szerintem a szellemes, az alpári, a bunkó az ízléstelen éppen úgy szubjektív kategória, mint a szépség.

3. Charlie és a szólásszabadság

Mohamed, a Pápa, Jézus Krisztus, Buddha, Holocaust, melegek, nácik, Hitler… volt itt minden… Korán, Biblia, Mein Kampf, Alkotmány – lehet-e ezeket gúnyolni? Hááát…, mondjuk nem… és lehet-e róla az általánosan, többségében elfogadotthoz képest másképpen gondolkodni? Szerintem kell, hogy lehessen.

És csupán azért, mert a Mi értékrendünktől (vagy éppen: a Te értékrendedtől…!) távol esik valakinek a gondolkodása, ettől még nem elitélendő, nem helytelen! Mondhatjuk, hogy normális embernek ez nem tetszhet… de vajon egy tetkós, orrbavalós, taréjhajú narancssárga bakancsos, a társadalommal konfrontatív viszonyban lévő huszonéves állástalan punknak sem tetszhet? Miért is ne? És ettől Ő nem normális?

Ki lehet-e ezeket gúnyolni? Szerintem igen! Illik-e? Szerintem nem! Elutasítom, megvetem… de adminisztratív korlátozását nem kívánom!

Van-e a humornak, gúnynak, alpáriságnak közönségességnek határa? Szerintem van, de nem szeretném, ha ezt törvény vagy pláne miniszteri rendelet határozná meg, és nem a nyílt vitában megnyilvánuló közízlés. Ki dönti ezt el ezeket a határokat? Szerintem, mi, az olvasók – és semmiképpen se az állam! Ha az olvasók szellemi karanténbe zárják, leköpik és senki sem veszi… akkor meg fog szűnni. De a Charlie 60.000 példányban jelent meg – tehát nem lehet azt mondani, hogy véleménye visszhangtalan, elszigetelt jelenség lett volna! A határ egyfajta adminisztratív határ helyett a civilizált közösségben kialakult kulturális normarendszer legyen, amit nem az állami erőszakszervezeteknek kell megszabniuk!

„A muszlimok is, a keresztények is sokszor szóltak, hogy bántja őket a durva piszkálódás”. A Charlie Hebdót korábban egyébként 12-szer perelte be a katolikus egyház. Szerintem ez helyes! Döntsön az államhatalomtól független bíróság, egyedi esetként kezelve minden ilyen alkalmat! Az igazságszolgáltatás állami monopólium, nem vallási fanatikusok dolga…

A francia belügyminiszter egyszer betiltotta, én evvel nem értek egyet (gondoljuk csak el, mi lesz, mi lenne itt, ha a Hócipő vagy a Magyar Narancs megjelenése Pintér Sándortól függne! Brrrr!)

A sajtószabadság és a szólásszabadság azt jelenti: bármit bármikor el lehet mondani, mi pedig, nyílt, racionális vitában kialakítjuk róla a véleményünket, eldöntjük, hogy elfogadható, vagy sem. Tegyük szóvá, vitatkozzunk, ha túlment a számunkra (hangsúlyozom: SZÁMUNKRA!) elfogadható jó ízlés határain… De ne feledjük: jóízlésed NEKED van, nem az Államnak! És a Te „jóízlésed” nem egy generális kategória! Az ízlésnek nincs kánonja, még ha egyentankönyvek igyekeznek is mást sugallni. Én evvel még akkor sem értek egyet, ha épp’ az én ízlésemnek megfelelő értékrendszert sugallnak kizárólagosan elfogadhatónak!

„A keresztény egyházak számára a legfőbb érték az ember és annak méltósága – mondta el az Origónak Wildmann János, a Wesley János lelkészképző főiskola egyetemi docense. Szerinte amit nekünk egy ember megölése jelent, azt jelenti egy muszlimnak Mohamed meggyalázása: legfőbb értékének, identitásának megtámadását. Megtehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, és azt mondjuk, hogy mindenki fogadja el a mi értékrendünket, de mi van, ha mások is ezt mondják a magukéról?”

„Az egyháztól független állam azt jelenti, hogy senki nem kényszeríthet másokat, hogy a vallását tiszteljék, arra pedig főleg nem, hogy kövessék. Ha a Mohamed-ábrázolás tilos a muzulmánoknak, akkor a muzulmánok ne ábrázolják Mohamedet. Mindenki másnak szabad. Ha egyes keresztény irányzatok híveinek tilos a vasárnapi munka, hát ne dolgozzanak vasárnap, de a többieknek legyen, és maradjon szabad.” Ha ez valakit sért – jelentse fel, és bízza az igazságszolgáltatásra ezeknek az ingatag és veszélyes helyzeteknek a megítélését.

„Ebben a civilizációban szólás szabadságának a határai ott kell, hogy húzódjanak, ahol más szabadságokéi: nem okozhatok mások számára objektív sérelmet, illetve fenyegetést. Az tehát még nem sérelem, ha a szavaim miatt sértve érzed magad – az a sérelem, ha fenyegetem a jogos érdekeidet. Ilyen például az uszítás, vagyis, ha valakivel kapcsolatban bűncselekmény elkövetésére szólítunk fel. Ilyet a Charlie Hebdo nem tett.”

Fejezzük ki ellenérzéseinket avval, hogy nem vesszük meg, nem olvassuk… vagy akár erőteljesebben is, olyan eszközökkel, ami bár sérelmet okoz, de életet nem veszélyeztet, és belefér a szólásszabadságba… Torta az arcba, fekália, „bepancsolás”, honlaptámadás, molotov-koktél (az ÜRES!) irodára… ezek ERŐTELJES, objektív sérelmet okozó, (és mint ilyen, már törvénytelen!) de az életet nem veszélyeztető reakciók. Adott esetben arányosak lehetnek – de nem veszélyeztetik, kockáztatják sem a sértő fél, sem ártatlan járókelők, és rendőrök életét!

4. A terrorról

„A terrortámadások oka NEM a vallásgyalázás volt! Terroristák akkor is léteznek, ha nincs karikatúra, és ha nincs karikatúra, akkor is robbantani fognak, mert ez az intézményük lényege. Az Iszlám Állam és az al-Káida lényege a cselekvés. Ezeket a szervezeteket nem azért hozták létre, hogy otthon malmozzanak, hanem azért, hogy terjesszék szélsőséges nézeteiket, márpedig nem röplapok, hanem direkt terrorista akciók formájában. Az, hogy éppen a Charlie Hebdot választották ezek a szervezetek, csak indokkeresés kérdése. A terroristákat nem a karikatúrák és a karikaturisták provokálták, hanem ölni akartak. Számtalan más célpontot is fel tudnánk sorolni a Közel-Keleten beavatkozó francia állam tisztségviselőitől kezdve a muszlimokkal rosszul bánó (ugye, a második terrortámadásnál már ők voltak a célpontok) rendőrségig.”

„Nem a Charlie Hebdo tehet róla, hogy ezek az emberek gyilkosokká lesznek. A terrorcselekményekhez nem kell semmiféle Charlie Hebdo. A fundamentalista sajátja, hogy kész ölni, vagy más módon ártani azoknak, akiket eleve gyűlöl. Az Igazság nevében. A fundamentalistának nem okai vannak, hanem ürügyei. Charlie Hebdo sem az erőszak oka volt, csak az ürügye.”

Pénteken három terroristát öltek meg Brüsszelben..., pedig Charlie nem ott lakott, és onnan nem hallottunk semmiféle sértő karikatúráról!

5. Magyarországi válaszreakciók

Orbán Viktor a temetés után nyilatkozott az M1 Híradó tudósítójának vasárnap Párizsban. Ő migrációs kérdésnek tekinti a történteket, és ennek megfelelően rendészeti válaszreakciókat ígér. „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont”

Vessük össze ezt a nézetet a francia Oktatási Miniszternek a francia pedagógusokhoz írt levelével! A bevándorlás-ellenes értelmezés teljes tévút (hiszen a merénylők még csak nem is bevándorlók voltak, mindegyikük Franciaországban született!), hiszen nem a migráció, hanem a radikalizáció az igazi probléma!

Az biztos, hogy a migrációt csupán rendészeti úton nem lehet megoldani. A nálunk egyre inkább teret nyerő szegregáció az oktatásban aligha a jobb megértés felé vezető út…

Harrach Péter, a KDNP képviselője szerint a párizsi terrortámadások tanulsága: „a sajtó- és szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra”. Rogán Antal pedig bejelentette, javaslatot tesznek „bizonyos közösségi szimbólumok és értékek kiemelt védelmére”.

„Harrach érvelése szerint úgy tudjuk megvédeni magunkat a terrorizmustól, ha csökkentjük a szólásszabadságot Magyarországon. Mintha a terroristák célja nem pont az lenne, hogy csökkenjen a szabadság, hogy szétrombolják a mostani Európa értékeit. Miközben egyébként semmi szükség erre az új törvényre. Magyarországon ugyanis, nem készültek ilyen karikatúrák, nem panaszkodott egyetlen egyház sem az elmúlt időszakban, hogy megsértették őket, vagy ha volt is ilyen, azt a magyar jog kezelte.

Harrach Péter, Rogán Antal? Miféle erkölcsi alapokon állnak ezek az emberek? Nem keresztényi, és nem demokrata… ez biztos!

6. Újra Charlie

Szerdán Charlie újból megjelent az olvasók válaszreakcióinak köszönhetően ezúttal nem 60.000 hanem HÁROMMILLIÓ példányban. Címoldalán Mohamed prófétával… és a megbocsájtás szlogenjével. Nincs bosszú, nincs fenyegetés, nincs harag… de nincs hátrálás sem! Nem győz a terror! A felfokozott hisztérikus érdeklődésre Charlie szerkesztőségi cikkben közli, hogy reméli, hogy előbb-utóbb minden rendbe jön, és megint utálni fogják őket.