Bárkára fel!

…és lassan-lassan a helyére gördül minden.

 Pont úgy lesz, ahogy tegnap Gyulával beszéltük: a további bajok már csak jót tesznek, megedzzenek, és kihozzák belőlünk a bennünk lakozó Tigrist, és kihozzák belőlünk a legjobbat. Most már jöhet bármi… nem számít.  Persze, jobb lenne, ha jó idő volna, jobb lenne, ha könnyebb lenne… de már mindegy, ha nem is.

Elsimult, túljutottunk rajta, vagy még nem, de túl fogunk, megoldottuk, vagy egyszerűen megoldódott, besegített valaki, vagy lenyugodtam, vagy egyszerűen csak aludtunk rá egyet, és néhány anppal később már jobban látszik a lényeg.

Úgyhogy… állunk elébe!

És nyugi! Belefektettük azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy tervszerűen rögtönözve meg tudjuk oldani a felmerülő problémákat, és valljuk be, ritka szerencsés feltételek adatnak meg ebben a projektben, a 8 db. CB rádiótól kezdve az 5 kg. szappanreszelékig…

Ja, sima, az nem lesz, azt nem mondtam… de nem hazudhatok. Nem baj. Do Your Best! Nyújtsd a legjobbat, amit tudsz - és azt majd meglátjuk, mire lesz elég!

Köszönöm a támogatásotokat, a segítségeteket, az ötleteket, a kételyeket, az alternatívákat, az energiákat, a tapasztalatot és a lendületet!

Indulok.

Hétfőn kiállok az első kétszáz gyerek elé… és mielőtt megszólalnék, és mielőtt csengve-bongva jelt adna a sokatpróbált kovácsoltvas háromszög a kezdetre… eszembe juttok majd.

Nem lesz könnyű megszólalni… igaz… végigcsinálni sem lesz könnyű.

Sok sikert, jó szelet, BÁRKÁRA FEL!

Bányai

Így néznek a szülők kamasz gyermekükre...

Imádni való reklámot készített az egyik bútoráruház - a rövid videón látható anyukával biztos, hogy minden szülő azonosulni tud majd egy nap

A gyerekek sajnos - úgy érezzük - túl hamar nőnek fel, a velük töltött évek szinte elröpülnek. Minél nagyobb a gyerkőc, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását, s hiába vagyunk tisztában azzal, hogy ez az élet rendje, valahol mégis fáj. 
A kisgyerek, akit régen egy perce sem tehettünk le, aki öleléssel és puszikkal halmozott el, aki minden nap könyörgött, hogy velünk alhasson, egy nap menekülni kezd előlünk: a puszi égővé válik, az ölelés elmarad, az éjszakákat pedig egyre gyakrabban tölti házon kívül.

Talán a nosztalgia, a régi idők iránti sóvárgás lehet az oka annak, hogy felnőtt gyermekünkre is úgy nézünk, mintha kisgyerek lenne. A szemünkben mindig is az marad...

Ezt a szülői érzést eleveníti meg az áruházlánc egy reklámjában, ami egyszerűen tökéletesre sikerült. Nem árulunk el többet - nézd meg a videót, amiben minden kamaszt nevelő szülő magára ismerhet.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=4V1V7aToJR0