At the end of a perfect day... Our shang ri la... Ladies and Gentlemens... Welcome mr. Mark Knopfler From DIRE... STRAITS!
2019. 07.09. 34 év után újra... közben hatszor járt/jártak Magyarországon, és én mindet kihagytam... és mivel drága volt,. hát a Tribute-zenekart se hallgattam meg, és Luccába sem vettem jegyet... és most mégis itt ülök, majdnem a szinpadon, a 2. sor szélén, és várom, hogy 34 év után újra megelevenedjenek akkor írt Naplóm lapjai és sorai, a Communique, a Single handed sailor, és főleg, és mindenek felett a Once upon a time in west,
a Shangri-la, a Postcards from Paraguay, a Private Invetsigation,
a nekem már túl kommersz Brothers in arms lemez fémes dobgitárja,
a Here comes Johnny az amerikai sportokból készült klippel,
a Love over Gold,
a mindenek felett álló, mindennél jobb, mindennél tökéletesebb Alcemy dupla koncert, amihez csak a Queen Live Killers és az ötlemezes Bruce Springsteen mérhető... és szépen sorban a Knopfler évek, és dalok, és lemezek... és a Local Hero felszárnyaló saxofon szólójától az 1985-ös szervezetlenül tolakodó tavaszi koncertjéig, amikor Santana, Manfred Man és a többiek egymás kezébe adták a kilincset...
Lassan elsötétül a nézőtér... és én boldog vagyok, hogy itt lehetek. Oh, yeah... once upon a time in west...
Lassan elsötétül a nézőtér... és én boldog vagyok, hogy itt lehetek. Oh, yeah... once upon a time in west...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése