2021. július 15., csütörtök

Életem legjobb...

 ... CSOCSÓMECCSÉT pedig nem akkor játszottam, amikor megvertük Gedeonékat a KLKF-en, és jelenteni kellett az ügyeletes tisztnek, és nem is a Steinmetz klubbon, és nem is máskor, mint...


A Bárkában, 2021. Hármas Turnusban, Danikával, Anasztázia (aki egyébként, mint később kiderült, Danika testvére!) és és másik vérprofi fiú ellen. 

Bejöttünk a strandról, odaálltunk, kihívtam, sorra kerültünk. 


Sztázi és a Fiú profik voltak, muzsikált kezükben a "hangszer". 

0-3, Halk megjegyzés a túloldalról: "Szerintem tudom is, ki lesz a győztes...".

0-5, Sztázi javasolja a társának, hogy verjenek minket 0-ra (noha itt nem él a régi Kontyfás "6-0 = leléptetés" szabály)

5-5 a túloldalon csend van. Csend van odaát!

8-5 ide.

8-8.

és 10-8 ide, ez a vége. 

Később még volt egy, amin csatár voltam, egy profi párral (aki saját bevallása szerint nem tudott védekezni...), egy profi páros ellen. Az 10-1 lett ide, egy öngólt csináltunk magunknak, amúgy nemigen mentek át a félpályán... 



Büszk. Megtanítottam nekik a kétgolyóst. 


P.S. kiegészítés a IV-es turnusban. Khm... azóta játszottam egy felnőttel is... háááát... nem kellett volna :-(  Szabolcs, a lelkész picit megmutatta, mi is az a fénypont... stb. Nem sírtam... :-( Imádok méltósággal veszíteni, ja. 







Nincsenek megjegyzések: