Az utolsó versem (legalábbis mostanáig...)

Szeretném leírni, mennyire szeretlek,

nem merem,

régóta akarom, próbálom, lelkesen

tervezem.

 

Kullogok melletted szótlanul, komoran,

csendesen,

nem bírom levenni arcodról percre sem

két szemem.

 

Nem bírom levenni combodról percre sem

két kezem,

csak Téged szeretlek, nem kell más senkisem,

Kedvesem.

 

Gyerekes duzzogás minden perc, nincs benne

érzelem,

önzően akarlak, örökké legyél csak

énvelem.

 

Igyekszem álcázni, tudom, hogy fontos a

fegyelem,

köszönöm türelmed, Tőled jön számomra

kegyelem.

Fire Canada!

 

Pontokba szedve Canada munkássága, elég beszédes:

Just how bad has Matt Canada been? Let’s take a look at some numbers. It’s worse than it appears. I’ll keep adding to this as I find them.

•         The Steelers have more 1st quarter drives that end in turnovers (15) than they do touchdowns (13) since he took over.

•         The Steelers average just 4.4 Yards Per Play on 1st down since he took over. Worst in the NFL.

•         The Steelers are 1-15 if their opponent scores more than 22 points. Worst in the NFL.

•         The Steelers offense is 2nd Worst in the NFL in yards in the 1st quarter since he took over.

•         The Steelers offense is 2nd Worst in the NFL in points in the 1st quarter since he took over.

•         The Steelers offense has had 26 first half drives this season. Only 1 of those have ended up in the red zone. Worst in the NFL.

•         61% of their drives this season reach 3rd down. Worst in the NFL.

•         55% of their drives result in a 3 and out. Worst in the NFL.

•         The Steelers have scored just 20 points or less 24 times since Matt Canada took over. Worst in the NFL.

•         The Steelers have not had a game with 400 yards on offense since he took over. Every other team in the NFL has at least 4.

•         EPA/play this season: Worst in the NFL.

•         Dropback success rate: 2nd Worst in the NFL

•         Rushing success rate: 3rd Worst in the NFL. #FireCanada

Ez a szar világ megérett a pusztulásra...

 

Orsolya Nagy

oetpdnroSslh959ct5mhu03ti27ióacf0i9cl5t2i170imiug5m h1lua2.8  · 

Hát vége ennek a hétnek is. Sokan nyilatkoztunk most a státusztörvénnyel kapcsolatban és én is elmegyek, itthagyom a munkahelyem, itthagyom a közoktatást.

Viszlát szakszolgálat, viszlát korai fejlesztés!

Elmegyek annak ellenére, hogy nagyon szeretem ezt a munkát és tudom, hogy soha, sehol máshol nem fogom tudni már pont ugyanezt és ugyanígy csinálni.

Elmegyek annak ellenére, hogy minden nap sok örömet és sok sikerélményt hozott a gyerekekkel, a családokkal való munkában. Hálás köszönetem érte!

Elmegyek annak ellenére, hogy a közvetlen kollégáim csodálatos emberek és remek szakemberek, akiktől sokat tanultam és még tanulhatnék és akiktől fáj majd megválni.

Elmegyek annak ellenére, hogy őszintén hiszem, hogy egy jól működő, államilag finanszírozott szakszolgálati rendszer a korai fejlesztésben és a nagyobb gyerekek esetén is a világon egyedülálló, magas színvonalú és mindenki számára elérhető szolgáltatást tudna nyújtani a gyerekeknek és családjaiknak.

Elmegyek és nem csak a státusztörvény miatt. A státusztörvény már csak hab a tortán, vagy inkább csak a hab tetején lévő apró kis cseresznye.

Elmegyek, mert szakmailag nem tudok azonosulni azzal a rendszerrel, melyben már nem a gyerek és család igényi, az egyénreszabottság, hanem a mindenkire egyformán ráhúzandó eljárásrend, a dokumentáció, a határidők, a táblázatok és a pecsétek a fontosak és a szakmai megbeszélések is erről szólnak.

Elmegyek, mert vállalhatatlannak tartom, hogy egy új eljárásrend és új (eredetileg adott végzettséghez kötött) vizsgálati módszerek bevezetésekor nemcsak képzés nincs a kollégáknak, de még a meglévő végzettségeket, kompetenciákat sem ellenőrzi senki. Ahol próbáljuk az objektivitás, a mérhetőség és az összehasonlítás látszatát kelteni, de a vizsgálati eredményekkel mindenki belátása (és tudása) szerint bánik, értékeli stb.

Elmegyek, mert nem érzem jól magam egy olyan munkahelyen, ahol ugyan tömegével gyártunk portfóliót, önfejlesztési tervet és más szörnyen fontos dokumentumokat, de a szülői elégedettségmérést igyekszünk csak azokkal kitöltetni, akik elégedettek velünk, hogy jó eredményeket kapjunk.

Elmegyek, mert értelmezhetetlen számomra, hogy egy pedagógiai intézmény szervezeti és működési szabályzatának elkészítésénél az egyetlen fontos szempont az, hogy ne legyen benne semmi konkrétum, hogy ne kelljen majd öt év múlva újraírni.

Elmegyek, mert nem tudok azonosulni egy olyan szervezettel, ahol a dolgozóknak nincs módjuk a problémáikat, kérdéseiket felsőbb fórumokon is jelezni, vagy azokra érdemi választ kapni. Ahol nem arra van szükség, hogy gondolkodjak, hanem hogy „jó katonaként” utasításokat hajtsak végre.

Elmegyek, mert sért a kommunikáció hiánya. Itt csak utasítások vannak, a véleményünkre, gondolatainkra senki nem kíváncsi.

Elmegyek, mert nem szeretném a nevemet és a munkámat egy olyan rendszer fenntartásához adni, mely a benne dolgozók lelkiismeretét és elhivatottságát kihasználva, őket maximálisan kizsigerelve, az adminisztrációs és óraterheket folyamatosan növelve látszatműködést produkál és nem omlik össze. Ahol 10 ember munkáját papíron 2 is el tudja látni és a papír a fontos.

Elmegyek, mert azt gondolom, hogy nincs rendben, hogy a munkámhoz szükséges eszközök, játékok 90%-át otthonról kell bevinnem.

Elmegyek, mert megalázónak tartom, hogy a kormány a munkámat értéktelennek tekinti, hogy a fizetésem 3 diplomával is az átlagbér (nem diplomás!) alatt van, a szakszervezetek által jelzett problémákra pedig nem érkezik érdemi válasz.

Elmegyek, mert nem akarok egy olyan rendszerben dolgozni, ahol a dolgozókat megnövelt felmondási idővel, kötelezően elrendelhető ingyenes túlórával, részben visszavonható szabadsággal próbálják a rendszerben tartani, miközben az is simán leírható, hogy a fizetésünk 2025 szeptemberig biztos nem emelkedik majd és utána sem lesz feltétlenül jelentős különbség a pályakezdők és a 20-30 éve pályán lévők bére között.

Elmegyek, mert a státusztörvénnyel a tiltakozás jogától, az emberi méltóságomtól is meg akarnak fosztani.

Nagyon szeretem a munkám és úgy érzem, kitartottam, ameddig lehetett, de most már menni kell, ha közben a szívem szakad is meg.

Elmegyek…

Nagy Orsolya, konduktor

Az Úr áldjon meg! - Engedj elmennem és hozzál vissza azokhoz, akiket szeretek

Istenem!

Te tudod, mennyire elfáradtam már, most mégis újra el kell indulnom, mert csak akkor tudom megtartani a helyem ebben a világban, ahol élek, ha elszánom magam, hogy elhagyjam, újra és újra nekivágjak a Nagy Utaknak.

Adj erőt, hogy érezzem: van még értelme csinálni és nem csak azért csinálom, mert belevakultam a munkába és nem vettem észre, hogy már rég abba kellett volna hagynom.

Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései.

Adj erőt, hogy elviseljem az idegenek közömbösségét, lenézését, a céltalan várakozások óráit, a nappalokat és főleg az éjszakákat, a riadt ébredéseket idegen szobákban.

Adj erőt, hogy lelkem ne próbáljon elmenekülni a pillanat elviselhetetlen szorításából, ne nézzek mindig a távoli célba, ne pusztítsam el előre a meg nem élt időt, kis életem építőtégláit.

És most itt az idő, hadd érezzem a vállamon kardod érintését, hogy lovagoddá ütsz, és újra felszentelsz a harcra. Engedj elmennem és hozzál vissza azokhoz, akiket szeretek.

Ámen.”

https://www.youtube.com/watch?v=Rvdk9Zs6JSM

Kopaszkutya

 Fantasztikus koncert volt - írja nekem Fejes Eszter.

Igen. 

És azt hiszem, ezúttal Hobónak is. És talán végre-végre, Őbenne is a helyére kerül a Kopaszkutya-jelenség. Mert én pld. sok lemezét és műsorát szeretem ennél jobban, és becsülöm ennél többre... de generációs összetartozást, életérzést, csak ez ad, meg a Vadászat (aminél szintén sokat szeretek jobban...). Felemelő volt, megható, szeretetteljes és teljességet adó. Bár koncertként bármelyik Muzikum estet jobban élvezek (legközelebb novemberben...), de ez nem tart vissza attól, hogy addig megnézzem az Utcazenészt a KMO-ban és valami mást is, a Nemzeti Színházban. Hála, köszönet, dicsőség. Jagger a kanyarban sincs Hozzá képest (nekem!).

Édesapám - Hajjajjjj....

Édesapám - írta Zorán, és már akkor gondoltam, hogy Uramisten, mi lesz ebből... :-o

25 vagy 26odikan én elutazom es Isten tudja mikor jovok haza

Enter

Zorán

Talalkozzunk addig