Hát vége ennek a hétnek is. Sokan nyilatkoztunk most a státusztörvénnyel kapcsolatban és én is elmegyek, itthagyom a munkahelyem, itthagyom a közoktatást. 
Elmegyek annak ellenére, hogy nagyon szeretem ezt a munkát és tudom, hogy soha, sehol máshol nem fogom tudni már pont ugyanezt és ugyanígy csinálni.
Elmegyek annak ellenére, hogy minden nap sok örömet és sok sikerélményt hozott a gyerekekkel, a családokkal való munkában. Hálás köszönetem érte!
Elmegyek annak ellenére, hogy a közvetlen kollégáim csodálatos emberek és remek szakemberek, akiktől sokat tanultam és még tanulhatnék és akiktől fáj majd megválni.
Elmegyek annak ellenére, hogy őszintén hiszem, hogy egy jól működő, államilag finanszírozott szakszolgálati rendszer a korai fejlesztésben és a nagyobb gyerekek esetén is a világon egyedülálló, magas színvonalú és mindenki számára elérhető szolgáltatást tudna nyújtani a gyerekeknek és családjaiknak.
Elmegyek és nem csak a státusztörvény miatt. A státusztörvény már csak hab a tortán, vagy inkább csak a hab tetején lévő apró kis cseresznye.
Elmegyek, mert szakmailag nem tudok azonosulni azzal a rendszerrel, melyben már nem a gyerek és család igényi, az egyénreszabottság, hanem a mindenkire egyformán ráhúzandó eljárásrend, a dokumentáció, a határidők, a táblázatok és a pecsétek a fontosak és a szakmai megbeszélések is erről szólnak.
Elmegyek, mert vállalhatatlannak tartom, hogy egy új eljárásrend és új (eredetileg adott végzettséghez kötött) vizsgálati módszerek bevezetésekor nemcsak képzés nincs a kollégáknak, de még a meglévő végzettségeket, kompetenciákat sem ellenőrzi senki. Ahol próbáljuk az objektivitás, a mérhetőség és az összehasonlítás látszatát kelteni, de a vizsgálati eredményekkel mindenki belátása (és tudása) szerint bánik, értékeli stb.
Elmegyek, mert nem érzem jól magam egy olyan munkahelyen, ahol ugyan tömegével gyártunk portfóliót, önfejlesztési tervet és más szörnyen fontos dokumentumokat, de a szülői elégedettségmérést igyekszünk csak azokkal kitöltetni, akik elégedettek velünk, hogy jó eredményeket kapjunk.
Elmegyek, mert értelmezhetetlen számomra, hogy egy pedagógiai intézmény szervezeti és működési szabályzatának elkészítésénél az egyetlen fontos szempont az, hogy ne legyen benne semmi konkrétum, hogy ne kelljen majd öt év múlva újraírni.
Elmegyek, mert nem tudok azonosulni egy olyan szervezettel, ahol a dolgozóknak nincs módjuk a problémáikat, kérdéseiket felsőbb fórumokon is jelezni, vagy azokra érdemi választ kapni. Ahol nem arra van szükség, hogy gondolkodjak, hanem hogy „jó katonaként” utasításokat hajtsak végre.
Elmegyek, mert sért a kommunikáció hiánya. Itt csak utasítások vannak, a véleményünkre, gondolatainkra senki nem kíváncsi.
Elmegyek, mert nem szeretném a nevemet és a munkámat egy olyan rendszer fenntartásához adni, mely a benne dolgozók lelkiismeretét és elhivatottságát kihasználva, őket maximálisan kizsigerelve, az adminisztrációs és óraterheket folyamatosan növelve látszatműködést produkál és nem omlik össze. Ahol 10 ember munkáját papíron 2 is el tudja látni és a papír a fontos.
Elmegyek, mert azt gondolom, hogy nincs rendben, hogy a munkámhoz szükséges eszközök, játékok 90%-át otthonról kell bevinnem.
Elmegyek, mert megalázónak tartom, hogy a kormány a munkámat értéktelennek tekinti, hogy a fizetésem 3 diplomával is az átlagbér (nem diplomás!) alatt van, a szakszervezetek által jelzett problémákra pedig nem érkezik érdemi válasz.
Elmegyek, mert nem akarok egy olyan rendszerben dolgozni, ahol a dolgozókat megnövelt felmondási idővel, kötelezően elrendelhető ingyenes túlórával, részben visszavonható szabadsággal próbálják a rendszerben tartani, miközben az is simán leírható, hogy a fizetésünk 2025 szeptemberig biztos nem emelkedik majd és utána sem lesz feltétlenül jelentős különbség a pályakezdők és a 20-30 éve pályán lévők bére között.
Elmegyek, mert a státusztörvénnyel a tiltakozás jogától, az emberi méltóságomtól is meg akarnak fosztani.
Nagyon szeretem a munkám és úgy érzem, kitartottam, ameddig lehetett, de most már menni kell, ha közben a szívem szakad is meg.
Elmegyek…
Nagy Orsolya, konduktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése