1986-ban, Szentendrén olvastam először, Csaba levelében... aztán felkerült a dupla koncertalbumomra is... és most evvel kívánok boldog születésnapot Csabának.
Isten éltessen, áldjon! Sok hálával és köszönettel tartozom.
"Túl az elviselhetetlen magányon,
a testből kilöttyintett mérgeken, túl a rideg vaságyon, a tél jégcsapos ablakán
és az árvaságon, halld meg az első madár énekét, mely közeledbe röppen a
hullámos víz felől. Engedd hozzád szavaim. Gyere, ne törődj a poklok elszánt
ördögeivel, kik lopták szemünkből az örömöt. Ne figyelj azokra, kik a világban
a szenvedélyt elsajátítani restek voltak, és féltékenységük, irigységük ránk
erőltették. Ők nem ismerik a homlok melegségét, a társas utazást. Nem látják,
amikor virágot növeszt csókodtól a világvárosi kőkert. Számukra szálltunk csak
rossz álom, mert igazán a Holdat sem látják, nem ismerik tejfehér udvarát. Nem
himbálóztak még a Göncöl szekér rúdján. Talpuk alatt nem érezték a tenger
mélységét, se a lélek kimondhatatlan fájdalmát, csak a tört bokákét, s a kések
húsba nyilallását. Ördögi táncukban a forgás is a körért fonódik, s úgy
tapossák a földet, mint a szemétkupacot. Túl az összeborzadáson, a szilfák
ösvényein, túl az ember-cápák éles fogsorán, s a felépült városokon innen, a
zöld réten, hol a csillagok serege is megpihent, gyújtsunk lámpát! Minden időn,
téren át, simulj hozzám, te egyetlen, szívem tiszta forrásgyöngye, és ragyogd
be velem a ránk borult harangvirág-kék éjszakát."/Büki Attila/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése