Kedves Barataim!
Irtam egy szosszenetet a mai esti kalandomrol. Remelem, ti is elvezitek majd ugy, mint en.
Jo mulatast hozza! Puszi,
Grubi
________________________________________________
2009. február 2. 19 óra 41 perc
Most felhívott a Bányai. Keresett engem nála egy villamosvezető a 47-es villamosról. Egy kis táskában megtalálta a tesztlapjaimat.
?????
Bányai sem érti a dolgot, de megadja a nevet és telefonszámot. 20.15-kor lesz a Deák téri végállomáson.
Felhívom a számot. A villamosvezető nagyon kedves és roppantul örül a telefonomnak. Nála van a táskám, tesztlapok és más papírok vannak benne. Akkor 20.15-re ott leszek a Deák téren. Inkább 20.06-ra legyek ott, 20.15 már az indulás ideje.
Az első telefonhívás után 29 perccel később a Deák téren átveszem a piros sálas villamosvezetőtől („mert piros sálat nem sok villamosvezető visel”) a szakadt ajándékos zacskót. A papírok szét voltak szóródva a táska körül. Köszönöm, de nagyon. Ő azonban már egy másik lánynak segít, akinek elnyelte 300 forintját a jegyautomata. (És nem igazán a pénz a lényeg, hanem jegy kell, mert utazni szeretne.)
Épp csak belenézek a táskába, amikor a villamos tovább indul. Az élet is megy tovább.
A táska tartalma: első osztályos gyakorlatok az „ő” betű és a szótagolás gyakorlására 6 példányban fénymásolva, egy mandarin, pár mogyoró, egy blokk, egy cédula az APEH telefonszámaival. És a Kalandok és álmok (Bányai telefonszáma) és a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány (az én nevem) szórólapjai.
A történetnek még nincs vége. Én megpróbálom a táskát visszajuttatni a tulajdonosának.
Gruber Andrea
Pressley Ridge
Közép- és Kelet-európai Regionális Igazgató
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése