Nándi - 30-as mezben

Hölgyeim és Uraim, szeretettel köszöntök mindenkit helyszíni közvetítésünkben, innen, a 4 X 400-as terep-pénztárcakereső olimpiai döntőjéből. Amint azt Önök is láthatják, a versenyzők túl vannak a bemelegítésen, már az izmaik nyújtásánál tartanak, és néhány feszült másodpercen belül kezdetét veszi a licit.

A legjobb nyolc közé, hagyományosan etióp és szudáni versenyzők jutottak, akik laposabb pénztárcájukat kiváló futóteljesítménnyel próbálják ellensúlyozni évek óta. Az Európai Nagy Reménységet, a Mi Nándinkat továbbra is a fejlett taktikai érzék jellemzi, bátran és merészen emeli a tétet ezúttal is. Amikor úgy érzi, a Nagytábor teljes költségvetése nem elég nagy kihívás, akkor tétovázás nélkül hív rá, merészen emel, és betolja az Opel / Peugeot / Jaguar árát is. A Mórahalmi Pénztárcavadászok edzőjének arcán diadalmas mosoly jelenik meg, úgy érzi, most megfogta Nándit, az Opel és a Peugeot ára csakis blöff lehet, azért épeszű ember nem adhat pénzt. És igaza van.

Mórahalom tehát megad, de Nándit már viszi a lendület, emel, betolja a háromszemélyes vacsora árát, salátástul. Látva az ellenfél tétovázást, Nándi egy utolsó nagy rohamra indul, ráhívja a Pongrácz telepi lakás árát, rezsivel, dupla franciaággyal és egy évre elegendő penészirtóval együtt. Nem csoda, ha ellenfelei bedobják lapjaikat.

A döntő kulcsmozzanata következik, a zsákok és pénztárcák elhelyezése. A szudáni bajnok választása érthetetlen, egy hetedikes kiskamasz iskolatáskájába helyezi el saját pénztárcáját – de hát ott akár évekig sem fogja keresni senki… Nándi ezen a téren is kreatív, a kerthelyiség utcai frontját választja, az utcai lámpához és a járda széléhez egyaránt közel álló széket, gondosan kifelé fordítva. Sajnos, a beígért szponzori támogatást, az UV zöld, világító övtáskát a piros-kék szirénával nem kapta meg, de így is joggal bízhatunk benne, hogy a táskát másodpercek alatt ellopják majd a rettegett Szegedi Vajda portyázó csapatai. Az elhelyezést követően Nándi bonuszként a bankkártyája mellé behelyezi a vállalati belépőjét, a BKK bérletét, a MOL hűségkártyáját, és a TAJ kártyáját is. Ezeket közvetlenül a jegygyűrűje mellé teszi, és a nagyi arany nyakláncával köti át. Összegszerűen sikerült áttörni a 20. 000. 000 forintos lélektani határt, ezt tavaly forró olajból is kilopták, a tavaly előtti piranha-dézsás kísérletet már meg sem említem.

Következik a távolság kijelölése. Nándi, állóképességének és futógyorsaságának megfelelően a 2 X 400 méteres távot választja, régi kedvencét, halászlével nehezítve. A pincér elismerően csettint, egy ország tapad lélegzet visszafojtva a képernyőkre! Csapattársai D. Izabella és B. Sándor hihetetlen lélekjelenléttel vacsoráznak, tudva, hogy fizetni úgy sem tudnak majd, különösen figyelemre méltó, ahogy Izabella piszmog a szálkás hallal, elképesztő lélekjelenlét, kiváló koncentráció!

De már itt is van, közeledik a pincér, kezében a startpisztollyal, amit egyenesen Nándorunk halántékának szorít, és megadja a jelet: - Fizess!

Miből??? Bődül el Nándi és a következő pillanatban már rúgja is fel csapattársait, a pincért, az asztalt, a halászlével teli bográcsot, és etióp vetélytársait. Indul a derby! Nándi fut, fut, épp csak annyi időre áll meg, míg versenysúlyát a halászlével könnyíti, de azt is csak úgy, rókafuttában… és száguld is tovább. Már fél távnál jár, a fürdő felé maga után csalva üldözőit, majd egy hirtelen irányváltással ráfordul a célegyenesre, már csak három karcsapás választja el az övtáskától, kettőt a pincértől kap majd, mert fizetés nélkül távozott, egyet a szomszéd asztalnál ülő idős Hölgytől, mert magával hurcolta a pórázával fennakadt pincsikutyáját. Még 10 méter, 5 , 4… 3… már csak egyetlen ugrás, és igen, megvan, a Sándorfalvi Zsebtolvajs messze lemaradva, Nándi diadalmasan magasba emeli az övtáskát, könnyektől fátyolos szemekkel belenéz, és igen, valóban ott van, nem álom, a táskából az első napi reggeli tejbegríz Urbán Mónika által kiadott repetája néz rá vissza hűséges kutyaszemekkel. GYŐZELEM!

Kedves Nézőink, evvel a megható képpel búcsúzunk, hagyjuk most Nándit, ne tartsuk fel interjúval, egyebekkel, hiszen alig 90 napja van, hogy felkészüljön a Doktori Futamra, a nehezített, VII. kerületi terepre, a keményborítású talajra, és arra, hogy a halászlét 1 : 5 arányban sörre cserélje! 

 Kívánjunk sok sikert, és boldog születésnapot a Mi Veteránunknak, reméljük, jövőre is látjuk majd futását, találkozunk soha ki nem apadó energiájával emberismeretével és optimizmusával. Kísérje Önöket a Mi Doktor Takácsunk ars poeticája: „Az emberek jók! Ideje újból próbára tenni Őket!”