Azt szeretném, arra vágyom… és azt kérem…, hogy:
Kiss Tamás mesélje el Flórának, hogy baj-e, ha egy állomást nem lehet megtalálni az alakulótéren…, hogy rossz-e, ha le kell menni a partra labdát dobni egy kosárba, és hogy adunk-e gyümölcsjátékhoz térképet… És baj-e, ha a Bárkában a gyerekek agresszívak, verekszenek, csúnyán beszélnek, koszosak és büdösek… - de hát mi mondtuk, hogy érezzék otthon magukat!
Sopi meséljen Bellának a szállásmesteri rend szükségességéről, a rendelkezésre álló helyiségekről és szobákról, és arról, hogy miért fontos az a mondat a fedélzetmestereknek, hogy „Nem a Te hibád!”. És arról, hogy miért tartott Sanyi egyetemi előadást a fedmestereknek…
Emese pedig mesélje el Andinak, hogy milyen az integrált csoportból kivenni egy gyereket és visszarakni, és minden reggel új szerződést kötni vele, és ha kell, kivenni és visszatenni ÚJRA, és hogy miért élménypedagógia a boritóképként használt kicsi Jáva-kocsi… és arról, hogy hogyan vallottunk felemelő és tanulságos kudarcot Zoránnal – akiről Ferike óta képes vagyok elhinni, hogy AKAR pszichológus lenni.
És minden mást is… amit fontosnak tartotok. Köszönöm!
És mindent, amit Ők kérdeznek. Köszönöm!
Hála és köszönet a munkátokért! – Utólag is, előre is, eddig is, eztán is.
Folytassuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése