2021. január 22., péntek

+ PTE 1367 - 2021.

 részlet Dr. MISETA Attila, egyetemi tanár, rektor (PTE) gyújtó hatású szónoklatából... elhangzott a rendkívüli szenátusi ülésen, 2021. január 22-én:

..."bölcsen tesszük, hogyha inkább várunk, amíg a helyzet letisztul... ellenben az egyeztetést gőzerővel folytatjuk... remélhetőleg a rendelkezésünkre fog állni az a minimális információ, aminek az alapján csakhamar valamilyen bölcs döntést hozhatunk az egyetem jövőjét illetően... én értem azt, hogy van egy nagyfokú információéhség... ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut..."

... ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

... ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

... ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

...ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

...ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

...ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...

...ami fix, azt közölni fogjuk mindenkivel, mihelyt a tudomásunkra jut...


A többi... néma csend.

2021. január 21., csütörtök

El a kezekkel!

 Márton Zsuzsa, a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének docense az alábbi levelet intézte kollégáihoz az egyetemi "modellváltással" kapcsolatban:

Tisztelt Kollégák, Tisztelt Dékáni Vezetés!

Először is köszönetet szeretnék mondani a Kar vezetésének azért a tájékoztató anyagért, amit mindannyiunknak elküldtek. Tényszerű, informatív, valódi segítséget jelent a tájékozódásban. Ez az a hozzáállás, amit fájóan hiányolok a Minisztérium részéről.
A modellváltás menetrendjére vonatkozó minisztériumi tájékoztató dátumaiból világosan látszik, hogy valódi egyeztetést az egyetemi polgárokkal, kari tanácsokkal, szenátussal nem terveznek. Egy (sőt, öt) ekkora intézmény alapítói és fenntartói jogainak átadásáról úgy kívánnak február 3-án kormányhatározatot hozni (6. dia), hogy január 18-án még azt sem tudjuk, ki és milyen felhatalmazás alapján jogosult tárgyalni a jelenlegi fenntartóval a modellváltás kérdéseiről (12. dia). Hova ez a nagy sietség? Ha tisztességes és észérvekkel védhető terv létezik az átalakulásra, akkor mindenkinek érdeke, hogy azt az egyetemi polgárok széles körben megismerjék, elfogadják, javaslataikkal esetleg még jobbá tegyék. Ha értelmes célok érdekében alapvető strukturális változtatásokra van szükség, akkor a legnagyobb körültekintéssel kell megvizsgálni, hogy ennek a változtatásnak milyen közvetlen és közvetett következményei lehetnek. Úgy látom, hogy a jelenlegi helyzetben a változtatást szorgalmazóknak nemcsak, hogy nem célja ez a körültekintő vizsgálódás, hanem az erőltetett tempóval mintha épp elkerülni szeretnék ennek a lehetőségét.
A magánegyetemek létezése önmagában nem ördögtől való. De egy ország gyakorlatilag teljes felsőoktatását ilyen módon átjátszani a kormány által, nem tudjuk (csak sejtjük) milyen elvek alapján kinevezett szűk csoport kezére (5 fős kuratórium, 3 fős felügyelőbizottság egyetemenként (13-14. dia)) a köztulajdon elherdálását jelenti. Hogy a rektor esetleg tehet javaslatot kuratóriumi tagokra (13. dia), az szépségtapasznak is szánalmas. Kérdésem: Ki fogja kinevezni a rektort az új struktúrában?
A tájékoztató anyagból nemcsak a rektorválasztás szabályaira vonatkozó információk hiányoznak. Számos nagy jelentőségű kérdésről csak annyit közöl, hogy arról majd az Alapítvány Alapító Okirata rendelkezik (15. dia). 17. dia: "A Szenátusra vonatkozó sarokszabályokat az Egyetemek Alapító Okirata, valamint az új Szervezeti és Működési Szabályzat rögzíti. Ezen dokumentumok elfogadása a kuratórium hatásköre." Tehát most bólintsunk a nem magunk választotta kuratóriumra, aztán ha törvénybe foglalták, ráérünk megtudni, hogy milyen szabályok szerint működteti majd az egyetemünket? Egy a biztos, ha ez megtörténik, akkor az itt felvázolt terv szerint ezekbe a szabályokba az egyetemi polgárság már nem szólhat bele. Ahogyan a fenntartani vagy megszüntetni kívánt képzések sorsába, az épület vagyon eladásába vagy gyarapításába vagy a tandíj nagyságába sem. Például.
Persze ha úgy adódik, hogy bölcs és nemes lelkű kuratóriumunk lesz, akkor még az is megeshet, hogy önszántából ad jogokat és beleszólást az egyetem ügyeibe az egyetem polgárainak, szenátusának és egyéb választott testületeinek. De a ma, január 18-án erre semmilyen garancia nincs, és a kormány célja az, hogy mindössze három hét múlva pontot tegyen az átalakulási folyamat végére.
Kedves Kollégáim! Az ígért kétszer 15% béremeléssel még mindig méltatlanul kevés lesz az egyetemi dolgozók alapbére. Ez világosan jelzi, hogy az egyetem egyetemként való működtetését mennyire becsüli meg a jelenlegi kormányzat. Lehet persze extra feladatok elvállalásával extra jövedelemhez jutni. Ez most is így van, és talán valóban még könnyebb lenne az új struktúrában. Ha megszabadulnánk a közbeszerzési törvény értelmetlen nyűgeitől, annak is nagyon örülnénk. De megér-e ez annyit, hogy a jelenleg még közvagyont képező egyetemeket feltétel nélkül dobjuk oda egy szűk érdekcsoport kezébe? Akarjuk-e vállalni annak a felelősségét, hogy 2021 szeptemberétől Magyarországon megszűnjön az állami felsőoktatás, ami ha nem is működik optimálisan, de az irányításába egyelőre még választott vezetők és választott testületek beleszólhatnak?
Az én válaszom egyértelmű nem.
Üdvözlettel:
Zsuzsa


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Tisztelt Dr. Márton Zsuzsanna! Bányai Sándor vagyok, a PTE címzetes egyetemi docense. Az Ön e-mail címét a PTE Fizikai Intézetének honlapjáról kaptam meg.

A Facebookon találkoztam az Ön által írt, az egyetemi modellváltással kapcsolatos levelével (mivel „címzetes”-ként nem vagyok a PTE tanári állományának rendes tagja, csupán rendszeres szakkollégiumi óraadó…).

Ezúton szeretném megköszönni józan és bátor kiállását, tisztességes és előremutató véleményének kifejtését. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy erre a levélre egyáltalán sor kerülhetett.

Az Ön levelében feltett kérdésre „Akarjuk-e vállalni annak a felelősségét, hogy 2021 szeptemberétől Magyarországon megszűnjön az állami felsőoktatás…” az én válaszom is: egyértelmű nem!  

Szerettem volna kifejezni szolidaritásomat, egyetértésemet, támogatásomat Önnek. További jó egészséget, jó munkát és sok sikert kívánokÖnnek, jobb időket mindannyiunknak!

Az optimizmus leghalványabb jele és esélye nélkül is maradok tisztelettel:

Bányai Sándor TTK Szentágothai Szakkollégium, élménypedagógia

2021. január 14., csütörtök

Boldog születésnapot, Kozma Tamás!


Érdekes, én nem sportolóként ismertelek meg, hanem trénerként többszáz kilométerre az otthonainktól, Szovátán, az Outward Bound Központban, ha jól rémlik, akkor 2007 novemberében. Na, számold ki Te, hogy hány éve! Johnny, Te meg én… én persze elveszettnek éreztem magam a két kalandpedagógiai szakember, a két kötélpályás tréner között… de jól esett, hogy sose éreztettétek velem, hogy még a bakancsomat sem tudom megkötni önállóan, nemhogy egy rendes csomót… 😊

 A profi, szarkasztikus nyugalom. Ez voltál mindig. Testalkatodnál fogva is – rendíthetetlen. Imponált nekem.

 A leginkább egyedi élmény, ami szerintem a jelenlévők közül keveseknek adatott meg, hogy abszolút outsiderként elmehettem Veled kosármeccsre úgy, hogy én még sosem voltam, azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák… és elmentünk együtt meccset nézni Szombathelyen. Istenem, olyan volt, mintha Michael Jordannal mentem volna meccsre Chicagoban, mintha Maradonával mentem volna meccsre Nápolyban, mintha… áh, nem is tudom… Istenem, milyen jó volt sütkérezni a dicsőséged fényében, mennyire élveztem, hogy nem jutunk be a helyünkre, mert Téged mindenki megállít, mindenki ismer, mindenki a hátadat lapogatja, mindenki viccel („Jaj, miért nem vagy a pályán, ezeket még így is lemosnád, dzsekiben és bakancsban…”) szóval egy LEGENDA mellett ülhettem. Nagyon jó volt, nagyon büszke voltam a barátságodra.

 Legutóbb valahonnan messziről autóztam hazafelé, felhívtalak. Pont volt 5 perced – úgyhogy dumáltunk is bő 40 percet… Beszélgettünk… a Holdfényligetről, az oktatásról, a szakképzésről, pedagógusokról, diákokról, az emberekről, a világ dolgairól, az országról, kicsit magunkról is.

 Köszönök minden együtt töltött percet, Szovátán, a Holdfényligetben, Szombathelyen, a Mojo-ban, a Sportcsarnokban, a Mézeskalácsházikóban, ahová befogadtál engem és a családomat, a közösen megtartott tréningen vagy akár telefonon!

 Boldog születésnapot!

(ha már megírtam... ne vesszen kárba :-) )

2021. január 2., szombat

... mert minden Te vagy - II. rész

 Mert Te vagy, az, amikor…

 … amikor megértettem, hogy mit jelent, mit jelentenek az életedben a kutyák… kicsit a VOLT kutyád, és főleg Hapsi (később Betli is... de Hapsi, mindenekfelett…). Voltak is ebben konfliktusaim, míg megértettem, hogy hol áll, hol állnak, mit jelentenek. Amikor először ők, amikor kint alszol Náluk, amikor Hapsi (a JQA!) elrontja a kedved;


 … amikor befészkel a fejembe, hogy háziáldás legyen az otthonunk falán – amit soha-soha-soha nem tudtam volna elképzelni. Most el tudom. Mást jelent. Másfajta otthonteremtés;


 … amikor felfogom, hogy mást is jelenthet a Bárka, mint örömöt, dicsőséget, önmegvalósítást, kihívást, büszkeséget… és megtanulom elfogadni, hogy sajnos, nyűgöt, terhet, fájdalmat, gyomorgörcsöt is. Igyekszem megértő. lelkes és felelős gályarab (rabszolga) lenni ebben. Javaslatot lásd külön!




 … amikor megérzem, hogy mit jelent a kert, hogy amíg az nincs rendben, (és OLYAN! rendben!), addig semmi sincs rendben, és megérzem a minden sejtedbe beívódott parancsát a paraszti létnek, a Földnek, a paradicsomnak, borsónak, töknek, az Életnek (és itt most a zöld, növényi Életre gondolok…);


 … amikor összeszorult szívvel nézem, hogy micsoda örömöt, boldogságot jelent Barni, és nem tehetek róla, de elemi erővel tör fel bennem Saját Gyermekünk szívszorítóvá váló hiánya;


 … amikor hazaérek a piacról, és a gyengeelméjűeknek kijáró már-már vallásos türelemnek érzem szeretetteljes megnyilvánulásait minden újabb 24 deka főtt fejhúsban, újabb túlzó adag hurkakolbászban, a zsinórban harmadik csirkahúslevesben és a kisfiús dicsekvéssel előhúzott és tudományos igényességgel megindokolt újabb felesleges üveg pálinkában;

 … amikor a szezon tizenegyedik meccsén is képes vagy érdeklődéssel (és csukott szemmel…) megkérdezni hajnal kettőkor vagy ötkor, hogy, „Na, nyertetek?” és mosolyogva nyugtázni adrenalinban gazdag boldogságomat, és nappal is figyelemmel kísérni, ha Hozzád szaladok, mert most jött a sorsdöntő hír, hogy BigBen kislábújját az edzésről hazafelé kidörzsölte a frottírzoknija…;


 … amikor megenyhülve rám tudsz mosolyogni, és belátással tudod sajnálni, hogy tulajdonképpen nem én tehetek róla, amikor Betlike kiborítja a vizet, kissé megtörve evvel három nap utáni hazaérkezésem katarzisát. Soha életemben nem csomagoltam ki ilyen pontosan és rendesen az élménycuccokat az autóból. Ja, a raktár is Te vagy;

 … amikor hajnal kettőkor is képes vagy új munkába kezdeni. Ez lehet KalandokésÁlmok régóta késő és csúszó körmünkre égő feladata is, de lehet egyszerűen a nappali teljes felsikálása gőzekével csak azért, mert holnap jön a koszoslábú, rendetlen, piszkos Kölyköm;

 … amikor megtapasztalok egy másfajta viszonyt, másféle felelősséget Család, Édesanya és Testvérek iránt, és igenis büszke vagyok Rád, amikor végre képes és hajlandó vagy ELŐBB felajánlani autónkat, időnket, pénzünket, házunkat, karanténszobánkat… és csak aztán beszélni meg velem, kérdezni meg tőlem, szólni nekem. Jajj, mennyi munkám van ebben is! A bizalom.

 … amikor türelmes tudsz lenni elképzelhetetlen adminisztrációs felelőtlenségemmel szemben, és amikor nem. Amikor mellém álltál a Prizma ügyében.

 … amikor képes vagy, vagy éppen nem vagy képes segítséget kérni. Te, aki mindenkinek, bármikor, és bármiben képes vagy segíteni… írtózol a legapróbb segítségkéréstől is, elképzelhetetlennek tartod, hogy bárkinek a legkisebb kényelmetlenséget (na, jó, azt aztán végleg, de mondjuk legalább többleterőfeszítést…) okozzál;

 … amikor képzés tartasz határontúliaknak. vagy kapcsolatot tartasz velük. És úgy szeretem látni átszellemült, fellelkesült arcodat, és úgy örülök a büszkeségednek (hogy mennyire mások, mennyivel olyanabbak… 😊 ), és úgy bánt, amikor agresszivitásukkal, túlzó rámenősségükkel, pootyalesésükkel kell találkoznod, és szád szélében megjelenik az a kis kemény ránc;

 … amikor munkakedved nő és csökken, árad és apad, örömöt jelent vagy sötét kiúttalanságot, felelősséget vagy szembeállást.

 … amikor hazaérkezel (Rát). Visszanézel. Otthon vagy. És amikor nem esik jól visszanézni, és amikor nehéz otthonról hazaindulni, és amikor nehéáz elindulni, de megérkezni még inkább az, amikor elszótlanodsz Záhony felé autózva, amikor vonatra szállsz, és amikor végre leszállsz róla, Ferihegyen, vagy Kökin.

 … amikor éjszaka 


 Mert Minden Te vagy.

 mert Te vagy nekem a Háziáldás!

2021. január 1., péntek

2021. 01. 01. - az elmúlt évről

 Varga Zsolt bejegyzése nem hagyott visszaaludni… - köszönet érte!


2020 volt az az év, amelyben…
• … hat és fél év után a Havannáról Kakucsra költöztem – és költözhettünk. Így aztán újra ásót vettem a kezembe, lett két kutyánk, a Hapsi meg a Betli, újra van garázsunk – ha az autó nem is mindig fér be, lett új konyhabútorunk, Lacikának köszönhetően;

• … elmaradt a Bárka fele, de megvolt a másik fele (majdnem…), vezetőtársaimmal Kakucson készülhettünk Balatonfenyvesre, majd belecsöppentem 35 éves táborvezetői gyakorlatom eddigi legnehezebb vezetői válságába, és sikerült úgy kezelni, hogy két nekem nagyon fontos ember, Bence és Nóri is megdicsérte és megköszönte;

• … még mindig együtt dolgozhattam Bellával és Nikóval;
• … emlékkönyvet készíthettem Bátyám 60. születésnapjára, és éppen harmincan írtak bele, igaz, csak a saját születésnapomra kapta meg, de azért örült neki;

• .. lefutottam életem leghosszabb távját egyben. Nem sok, nyugi, de azért megvan 10 km.;

• … együtt dolgozhattam Nándival, Csinivel, Sopival és KissTamással;

• … bírtam Gyula barátságát;
• … életem legszebb és legfontosabb focimeccsén egy csapatba lehettem a Fiammal és rúgtam három gólt! Ééééén!
• … megkóstolhattam életem legjobb birspálinkáját, hála a Göncruszkai Tantestületnek 😊;
• … egyszerre ölelhettem Zsófit és Zoránt a Bárka Sátorban, azt énekelve, hogy „együtt, Te Gyönyörű Bolond!”

• … lett mindenféle tesztem, kerültem mindenféle karanténba;
• … képes voltam normálisan beszélgetni politikáról két gyerekkori focistabarátommal, Vincével és Bandival, annak ellenére, hogy közel sem vagyunk egy véleményen;
• … hallhathattam egész évben Fiala Jánost;
• … megsimogathattam Zorán barna végű lila övét, amit az edzőjétől kapott meg;
• …köszönthettem Barni keresztgyerekünket első születésnapján;
• …kísérő lehettem a Kinizsi Százason (Oszival) és a Spar Marathon-on;



• …újra dolgozhattam Tatán, ami napsütésben a Világ Legszebb Helye – esőben meg nem;
• …megkaphattam az 57. Jenga elememet Zsuzsitól. Még nő a torony…
• … megismerhettem a Zoom alkalmazást, kipróbálhattuk saját fejlesztésű online élménypedagógiánkat;
• … láthattam dolgozni Tanítványaimat és Gyermekeimet a Bárkában, sor került a PTE talán legsikeresebb élménypedagógiai kurzusára élőben és online, a még sikeresebbet elmosta a szeptemberi veszélyhelyzet;

• … trénerként térhettem vissza a Kandóba, gyerekeim volt általános iskolájába, és jó érzés volt újra találkozni azokkal, akiknek gyerekeim oly sokat köszönhetnek;
• … láthattam játszani életem legjobb Steelers csapatát, életem legjobb sorozatában;

• … büszkén szurkolhattam Zsófinak, aki a Covid katonájaként teljesített frontszolgálatot;
• … láthattam a fiamat ez egyetemi felvételik kiértesítése után egy perccel;
• … sokat javult a hallásom, ha nem is magától;
• … megtarthattam Nikóval az év legjobb képzését élőben, cserkészvezetőknek, haladó szinten;

• … Bella, minden Te vagy!


2021-ben legyen még hosszabb a “jó dolgok” listátok!
Boldog Új Évet!