2021. január 2., szombat

... mert minden Te vagy - II. rész

 Mert Te vagy, az, amikor…

 … amikor megértettem, hogy mit jelent, mit jelentenek az életedben a kutyák… kicsit a VOLT kutyád, és főleg Hapsi (később Betli is... de Hapsi, mindenekfelett…). Voltak is ebben konfliktusaim, míg megértettem, hogy hol áll, hol állnak, mit jelentenek. Amikor először ők, amikor kint alszol Náluk, amikor Hapsi (a JQA!) elrontja a kedved;


 … amikor befészkel a fejembe, hogy háziáldás legyen az otthonunk falán – amit soha-soha-soha nem tudtam volna elképzelni. Most el tudom. Mást jelent. Másfajta otthonteremtés;


 … amikor felfogom, hogy mást is jelenthet a Bárka, mint örömöt, dicsőséget, önmegvalósítást, kihívást, büszkeséget… és megtanulom elfogadni, hogy sajnos, nyűgöt, terhet, fájdalmat, gyomorgörcsöt is. Igyekszem megértő. lelkes és felelős gályarab (rabszolga) lenni ebben. Javaslatot lásd külön!




 … amikor megérzem, hogy mit jelent a kert, hogy amíg az nincs rendben, (és OLYAN! rendben!), addig semmi sincs rendben, és megérzem a minden sejtedbe beívódott parancsát a paraszti létnek, a Földnek, a paradicsomnak, borsónak, töknek, az Életnek (és itt most a zöld, növényi Életre gondolok…);


 … amikor összeszorult szívvel nézem, hogy micsoda örömöt, boldogságot jelent Barni, és nem tehetek róla, de elemi erővel tör fel bennem Saját Gyermekünk szívszorítóvá váló hiánya;


 … amikor hazaérek a piacról, és a gyengeelméjűeknek kijáró már-már vallásos türelemnek érzem szeretetteljes megnyilvánulásait minden újabb 24 deka főtt fejhúsban, újabb túlzó adag hurkakolbászban, a zsinórban harmadik csirkahúslevesben és a kisfiús dicsekvéssel előhúzott és tudományos igényességgel megindokolt újabb felesleges üveg pálinkában;

 … amikor a szezon tizenegyedik meccsén is képes vagy érdeklődéssel (és csukott szemmel…) megkérdezni hajnal kettőkor vagy ötkor, hogy, „Na, nyertetek?” és mosolyogva nyugtázni adrenalinban gazdag boldogságomat, és nappal is figyelemmel kísérni, ha Hozzád szaladok, mert most jött a sorsdöntő hír, hogy BigBen kislábújját az edzésről hazafelé kidörzsölte a frottírzoknija…;


 … amikor megenyhülve rám tudsz mosolyogni, és belátással tudod sajnálni, hogy tulajdonképpen nem én tehetek róla, amikor Betlike kiborítja a vizet, kissé megtörve evvel három nap utáni hazaérkezésem katarzisát. Soha életemben nem csomagoltam ki ilyen pontosan és rendesen az élménycuccokat az autóból. Ja, a raktár is Te vagy;

 … amikor hajnal kettőkor is képes vagy új munkába kezdeni. Ez lehet KalandokésÁlmok régóta késő és csúszó körmünkre égő feladata is, de lehet egyszerűen a nappali teljes felsikálása gőzekével csak azért, mert holnap jön a koszoslábú, rendetlen, piszkos Kölyköm;

 … amikor megtapasztalok egy másfajta viszonyt, másféle felelősséget Család, Édesanya és Testvérek iránt, és igenis büszke vagyok Rád, amikor végre képes és hajlandó vagy ELŐBB felajánlani autónkat, időnket, pénzünket, házunkat, karanténszobánkat… és csak aztán beszélni meg velem, kérdezni meg tőlem, szólni nekem. Jajj, mennyi munkám van ebben is! A bizalom.

 … amikor türelmes tudsz lenni elképzelhetetlen adminisztrációs felelőtlenségemmel szemben, és amikor nem. Amikor mellém álltál a Prizma ügyében.

 … amikor képes vagy, vagy éppen nem vagy képes segítséget kérni. Te, aki mindenkinek, bármikor, és bármiben képes vagy segíteni… írtózol a legapróbb segítségkéréstől is, elképzelhetetlennek tartod, hogy bárkinek a legkisebb kényelmetlenséget (na, jó, azt aztán végleg, de mondjuk legalább többleterőfeszítést…) okozzál;

 … amikor képzés tartasz határontúliaknak. vagy kapcsolatot tartasz velük. És úgy szeretem látni átszellemült, fellelkesült arcodat, és úgy örülök a büszkeségednek (hogy mennyire mások, mennyivel olyanabbak… 😊 ), és úgy bánt, amikor agresszivitásukkal, túlzó rámenősségükkel, pootyalesésükkel kell találkoznod, és szád szélében megjelenik az a kis kemény ránc;

 … amikor munkakedved nő és csökken, árad és apad, örömöt jelent vagy sötét kiúttalanságot, felelősséget vagy szembeállást.

 … amikor hazaérkezel (Rát). Visszanézel. Otthon vagy. És amikor nem esik jól visszanézni, és amikor nehéz otthonról hazaindulni, és amikor nehéáz elindulni, de megérkezni még inkább az, amikor elszótlanodsz Záhony felé autózva, amikor vonatra szállsz, és amikor végre leszállsz róla, Ferihegyen, vagy Kökin.

 … amikor éjszaka 


 Mert Minden Te vagy.

 mert Te vagy nekem a Háziáldás!

Nincsenek megjegyzések: