egy búcsú (?) koncert margójára (indulatos)
Hobó!
És én ezt is meg fogom bocsátani Neked!
Mert Te így is a legnagyobb hatású apostol, népművelő,
lángoszlop és szirt maradsz az életemben… de a méltán elfeledett Rejtő-lemez, és a Lakáj
dal csak időpazarlás.
Persze, a Sportcsarnok kötelező helyszín ugyan, de sajnos, a
színpada túl nagynak bizonyult és bizony fény és látványtechnika kell a
betöltéséhez, és a videóvetítések színvonala ingadozó volt Egon és Mecky
(minden idők legjobb képe róla!) képétől a C64-es Commodore képernyővédő szintű
bugyborékokig meg csíkokig. És a banángeci nyalogatás mára már gusztustalan, ordenáré
és undorító. 77 / 59 évesek vagyunk, nem kamaszok, akik azon tudnak élvezkedni,
hogy most végre már ezt is szabad! És az is szar, hogy a kivetítő kameramanja
nem tudja megkülönböztetni a gitárszólót az éppen pihenő zongoristától.
És a „Viharban születtem”-ből sem kell nekem wearetheworlds-show,
na, jó, azt még meg tudom bocsátani, mert Mecky hangját sikerült olyan jóra
kikeverni, mint utoljára a Nyári éjek asszonyában volt 1979-ben.
És igen, méltó Hozzád, hogy kiállsz egy nézőért (rajongóért…),
akit épp’ a biztonságiak rángatnak ki…
És jó volt a szájharmonikás-gitáros-énekes fiú (Büdi
Szilárd), bár sokáig azt hittem, Ő a Hé, magyar Joe-s Rácz József, de nem. De ő
nagyon jó volt!
És az is jó, hogy dacolsz a COVID-dal, de ha betegség után
120 percet bírsz, akkor 120 percet kell játszani, és nem 180+-t, bármilyen
kemény is ez. És értem, hogy a Sportcsarnok közönségét nem lehet hazaküldeni
két óra után, és azt is értem, hogy a Csarnokot nem pótolja két Muzikum, egy
Rózsa Műv Ház meg egyszer a dabasi sportcsarnok… És az is jó, amikor besétálsz
a Hetedik alatt a közönség közé, de lihegni hallani Téged már fájdalmas, és
elakadni, szótagokat kihagyni, téveszteni nem jó érzés hallani.
És Neked nem kell happybirthday torta, mert Te nem vagy egy
csikidam-fiú…, és sosem fogom megérteni, hogy mit keresett, mit kereshetett a
színpadon schmuckandor-féle senkiházi, mondd, ugye, nem, ugye, nem, ugye a
koncertszervező Broadway mehet el a picsába? Reménykedem, még mindig
reménykedem, hogy ők nem képesek megérteni a Hobó életművet… és nem valaki más.
Szívesen megnéztem volna, ahogy néhány évvel korábban a
tortát a pofájába nyomva lerúgdosod és lepofozod a színpadról azt a darab szart.
És utána eljátszhattátok VOLNA(!) a „Tudod, hogy nincs bocsánat”-ot, mert nincs,
ezért nincs!
Köszönöm, Hobó, hogy vagy nekem, túl a Kopaszkutyán és a
Vadászaton, Viszockij és I love You, Budapest, köszönöm, Bolond és köszönöm,
Oroszlánszelídítő!
Köszönöm, Hobó!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
KIEGÉSZÍTÉS: Hobó levele Kisfiaihoz FAcebook, 2022. február 18-án, öt nappal a koncert után
Kedves barátaim, tisztelt nézők!
A hazámban folyó elképesztő gyűlölködéshez, a megállíthatatlan járványhoz, hozzájött néhai társam és kollégáim elvesztése, a betegségem, így elég sötét időszakot élek mostanában. Keserű szívvel, nehéz köveket görgettem hónapok óta és nem voltam felkészülve ekkora nézőszámra, sem ilyen szeretetáradatra. Torokszorítóan szép érzés volt szembenézni Önökkel, nyolcezer nézővel.
Nem Hobo Blues Band emlékkoncertre készültem, nincsen semmiféle nosztalgiám. Megyek tovább azon az úton, amire 1978-ban léptem és a „Hé, magyar Joe!” nekem ma ugyanolyan fontos, mint az „Oly sokáig voltunk lenn”, a „Circus Hungaricus”, vagy a „Vadászat” volt. Még akkor is, ha nincs akkora közönségsikere, mint az előzőeknek. Sőt, abban bízom, hogy még újabb dolgokkal jöhetek elő.
Bár évtizedek óta jártatom a számat, hogy „a hétköznapok embere vagyok”, de ez az este felülírt mindent. Ilyen ünnepről és ünneplésről még álmodni sem mertem. Meghaladta a szocialista személyi kultusz minden kritériumát. (Itt jönnék Brezsnyevvel, de ma nem merek.)
Schmuck Andor megjelenése pedig vitt mindent. Ha Mick Jagger jött volna a színpadra a tortával, akkor sem döbbentem volna meg ennyire. Igazából a kivetítőn megjelenő két zanzibári hölgy köszöntőjét meg sem tudtam élni, mert véletlenül féloldalt néztem és megláttam Schmuck urat, aki végtelen kedvességgel mosolyogott rám és megölelt.
Életem talán legnagyobb sikere volt, hogy miután elénekeltem „A csermely halkan zúgott” kezdetű Schubert világslágert és senki sem dobált paradicsommal.
Az pedig, hogy a koncertet szervező Broadway produkció titokban idehozta az est fénypontját, - S.A. - arra mutat, hogy még nálam is nagyobb gengszterek is vannak a szakmában.
Gál Isti, Kiss Zoli és Igali Csanád évek óta játszanak velem, György Attila pedig nemrég csatlakozott, így csak Büdi Szilárd nevezhető vendégnek, aki több Hobo számot tud, mint én. Ám utólag úgy tűnik, nem volt ellenükre, hogy elviseljenek.
Le kell hogy írjam, hogy ilyen szintű kiszolgálást, reklámot és odafigyelést eddigi pályafutásom során még nem kaptam. Köszönet érte Kovács Szilviának, Szabó Andrásnak és a Broadway produkció munkatársainak.
Mellettük Szabó Attila volt a személyem körüli miniszter, aki minden lépésemre odafigyelt, a színpadról is ő szedett le, ráadásul a zanzibári hölgyeket ő vette rá a „Happy Birthday To You” előadására és felvételére, így lehetséges, hogy jövőre Mumbulu Bumbulu zanzibári kultuszminiszter meghívására viszonzásul ott fogom előadni a „Zwillinger Lola” című áriámat.
A kivetítő képeit és filmjeit a „nagy” Krokavecz Viktor szerezte-tervezte, míg a Szatyi produkció kiváló berendezéseinek használatával Herr Ottó Tivadar hangosította a bulit.
Ilyen hadsereggel a hátam mögött volt bátorságom József Attila „A hetedik”-jét az emberek között mondani, de annyian akartak velem együtt énekelni, hogy a dolog „művészi” része elveszett, ám megbizonyosodhattam arról, hogy sokszorosan többen ismerik a verset, mint ahányan belekiabáltak a mikrofonba. Fantasztikus volt hátulról látni a sok boldog embert, akiknek fogalmuk sem volt, hogy ott lopakodik mögöttük az öreg ripacs.
Az az energia ami ezen az estén Önökből áradt felém, hosszú időre elég ahhoz, hogy ne sajnáljam magam és ne nyavalyogjak állandóan a világ folyásán.
Valamikor azt írtam, „a szabadság magányos dolog” és ezt magamra értettem. Hát lehet, hogy ez akkoriban igaz volt, de vén fejjel örömmel látom, hogy nem vagyok egyedül és szabad maradhattam.
Köszönök mindent. Isten megáldja Önöket!
Tisztelettel Hobo
(Közbevetés tőlem: NEM! NINCS BOCSÁNAT!)
Utóirat.
Számtalan kérés érkezett a dalok listájáért. Íme:
1. Prológ
2. Halál apa blues
3. 45-ös blues
4. Lakájdal
5. Csillagok
6. Ki vagyok én?
7. Gazember
8. Rolling Stones blues
9. A család
10. Operett
11. És jött a két Latabár
12. Leila, az arab démon
13. Gorcsev
14. Kisember
15. Circus Európa
16. Oroszlánszelídítő
17. A fattyú
18. Lakoma
19. Hajtók dala
20. Mesél az erdő
21. Farkashajsza
22. Blues Jim Morrisonnak
23. A vadászok kivonulása
24. Éjszakai Budapest blues
25. Az új Magyarország
26. Hashajtó sajtó
27. Adj menedéket
28. Országút blues
29. Torta
30. A hetedik
31. Kerítés mögött fegyveresek (benne József Attila: Gyönyörűt láttam)
32. Hobo blues II. (Charlie, Presser, Kóbor, Hobo)
Ráadás
33. Túl az Óperecián
34. Johnny B. Goode
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése