Száz év magány

 Egy régesrégen törölt bejegyzés megtalálva, újratöltve...

"- Gyere ide! – Mondta a férfi.

 Ő szót fogadott. Az ágy előtt, jeges verítékben, megállt, és úgy érezte, csomóba ugranak a belei, amint a férfi az ujja begyével megsimogatta a bokáját, azután a lábikráját, azután a  combját, s közben ezt suttogta:

- Ó, húgocskám, húgocskám.

 Rebecának emberfeletti erőfeszítésébe került, hogy el ne pusztuljon, amikor egy bámulatosan kormányzott cikloni erő a derekánál fogva a magasba emelte, három mozdulattal letépte róla a fehérneműt, és úgy szétmarcangolta, mint egy kismadarat. Épp csak hálát tudott adni az Istennek, amiért a világra jött, majd önkívületben belezuhant az elviselhetetlen fájdalom elképzelhetetlen gyönyörébe, és elmerült a gőzölgő mocsárban, a függőágyban, amely itatóspapírként szívta magába kiömlő vérét."