Erdős Virág
Márciusi kesergő

talpra magyar
hí a haza
buda
kalász
sajó
kaza
húsz esztendő
nem a világ
kinek karó
kinek virág
ah, szabadság
nem virul a
nincs rá recept
se pirula
nem egy fillér
de két tallér
fekete kéz
fehér gallér
marsallbotból
generális
mérsékelten
zseniális
szabad péntek
szabad sajtó
éllovasból
sereghajtó
jó cimborám
ne légy nyuszka
nincs mögöttünk 
már a muszka
belső ellen
ütött rajtunk
levágjuk vagy
fejet hajtunk
a magyarok
istenére
se munka se 
munkabére
szolgaföldbe
szabad kopja
míg az ellen 
ki nem lopja
sehonnai
bitang ember
ki most ha kell
szólni nem mer
benne van a
bibliába
ott a helyük
indiába
miattuk van
minden bajom
élek sovány 
tejen vajon
ha még egyszer
azt üzeni
mindnyájuknak
el kell menni
egy a tábor 
egy az ellen
induljunk hát
magunk ellen
ne rugózzunk 
rajta mért is
ha mindjárt az
ingemért is
aki magyar
sose henyél
van még szőlő
kölcsönkenyér
ne bánkódjék
senki köztünk
csak amink van
abból főztünk
gyöngy az élet
alapjába’
Kossuth Lajos
kalapjára
annyi áldás
szálljon rája
ne járjon any-
nyit a szája
árok árok 
de mély árok
kis vitézek bach
huszárok
jönnek-mennek
lobogtatnak
megint jőnek
kopogtatnak
csendes most már
újra csendes
aki úgy dönt azzal
rendes
sötétek és
világosok
volt-erdők és 
ó-nádasok
hajszálanként mint a
boldog
fodrászkellék 
mintaboltok
egyik keres 
másik talál
rend lesz végre
hó és halál
avagy virág 
vagy te hazám?
azért veszed ilyen
lazán?
ma leszárad holnap
kinő
szörnyű idő
szörnyű idő