"... A levesben csak nagy ünnepeken főtt hús, cukrot az öregek szintén ünnepre vásároltak. Elvétve betévedt hozzájuk valaki, odacsúsztatott egy szem savanyúcukrot vagy egy zsemlét. Az öregasszony fogta, bevitte a szobájába, és vak férje száraz, ideges, örökösen fel-alá járó ujjai közé dugta. És mindketten kacagtak, csókolták egymást, és az öreg pap csókolgatta felesége nehéz házimunkától eltorzult, feldagadt, piszkos, eldurvult ujjait. Az öregasszony sírt és megcsókolta az öreg fejét, és megköszönték mindazt a jót, amit az életben kaptak egymástól, és azt is, amit most tesznek egymásért."
/Varlam Salamov: Kolima - Kereszt/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése