2008. augusztus 24., vasárnap
2008. augusztus 20., szerda
Olimpia - kedd: könnyek a dobogón és "Játszik a CSAPAT!"
NEMZETI SPORT: "Matthias Steiner amolyan furcsa szerzetnek tűnt a súlyemelők világában – egyrészt azért, mert osztrákok nem igen fordultak meg a súlyemelő-pódiumon, másrészt mert cukorbetegsége ellenére vállalta a harcot a súlyos vasakkal. Nagy tehetségnek számított, de örült, ha a tizedik hely környékén végzett a világversenyeken. badarság lett volna tőle várni a legjobb produkciót Pekingben. Ő azonban másként gondolta, és egyéni legjobbját több mint tíz kilóval megjavítva, 461 kilóval megnyerte a viadalt. A 146 kilósra felhízott Steiner utolsó szakítás- és első lökésgyakorlatát elrontotta, ráadásul a második fogásnemben az elhibázott 246 kiló után másodszorra 248-ra ment. Csakhogy az orosz Jevgenyij Csigisev 460 kilónál tartott, és a német hatalmasat ugorva az aranyat célozta meg harmadik lökésgyakorlatával. 258 kilóra emeltette a tétet, és mindenki megrökönyödésére elbírt vele, egyúttal az összetettben egy kilóval megelőzte Csigisevet.Steiner mosolyogva állt a dobogó tetején, nyakában az aranyéremmel, miközben egy fényképet tartott a fotósok felé. Egy csinos hölgy portréját ábrázolta, egy hölgyét, aki már nincs az élők sorában – Steiner felesége ugyanis tavaly autóbalesetben elhunyt. Nehéz volt megállni könnyek nélkül a pillanatokat, ahogy a 146 kilós óriás ott feszít a világ tetején, elhunyt felesége fotóját szorongatva.”A verseny előtt rá gondoltam” – mondta az újdonsült aranyérmes.
A válogatott csodálatos játékkal legyőzte a románokat. Végre igazán csapat volt a csapat: négy között a kéziseink! Az első félidőben a magyar női kézilabda-válogatott még „csak" jól játszott, a másodikban azonban végleg megtörte a románokat. Az olimpián még nem játszott olyan összeszedetten a magyar csapat, mint ahogy a románok ellen kezdett. Vérten Orsolya és Görbicz Anita remekelt támadásban
és javulni látszott a csoportkörben a második legtöbb gólt kapó Hajdu-csapat védekezése is. Görbicz Anita néha előhúzott a talonból egy-egy „győri figurát”, amelyeknek gyakran egy immár csak volt győri, Kovacsicz Mónika volt a befejezője. 
24–21-nél Hajdu János is magára vonta a figyelmet egy percig, megelőzendő a román feltámadást, és egy BL-gólkirálynővel frissítette csapatát. Tóth Tímea addig keveset játszott, ám ekkor hozzátette a magáét.Érezhetően megfogtuk a románokat, de még a hajrához érve sem akartuk elhinni, hogy ennyire simán nyerhet a magyar válogatott, amely ezen a meccsen igazán csapatként működött – nem egyszemélyes alakulatként. Még az sem okozot nagy bajt, hogy kettős emberhátránynál fejött öt gólra a piros mezes román együttes (32–27).A magyar szurkolótábor joggal kiabálta, hogy „játszik a csapat”, és valóban: először az olimpián valós tudásához mérten játszott a magyar válogatott. És ez a csapat ott van a világ legjobb négy csapata között!Hihetetlen izgalmakat követően az orosz női kézilabda-válogatott 32–31-re legyőzte a francia csapatot a kétszeri hosszabbítást hozó negyeddöntőben. A magyar válogatott Oroszországgal csap össze az egyik elődöntőben, a másikban pedig Dél-Korea–Norvégia derbi lesz.
2008. augusztus 18., hétfő
Táska, balta, egyebek
Ma szinte sport nélkül telt a nap.
Viszont a tanévkezdésre vásárolgattunk - ennek örve alatt egy csomó mindent megvetettem magamnak, pld,. vörösboros poharat, és egyéb haszontalanságokat... mit csak szemem-szám megkívánt.
Közben telefon Balatonakaliból: Tünde. Akali 89 - Akali 2009... 20 év... jólesett, hogy hívott!
Szerepelt még még a napban: Hegedűs Kati (középsőcsoport, kb. 1968...), Rajnai Henrik (szembeszomszéd kb. 1969...) és Kun Tünci (gimi osztálytárs 1978).
Végül egy nagy hajrával vettünk íróasztalt is, és iskolatáskát is Zoránnak.
Utána elmentünk Bányai Petihez, baltát éleztetni (holnap akarom megvenni a téli tüzelőt a cserépkályhába...). Zorán kiszálláskor felvette a táskáját, és abban ment Peti elé - Neki mutatta meg elsőnek.
Az élezés jól sikerült... borotvaélesre...
Hazaértünk, elkeztem kipakolni az autóból... - ezalatt Zorán BELENYÚLT a baltába, és szétvágta az ujját.... Ijedten, sírva rohant hozzám... megértettem, hogy mi történt, számba vettem az ujját (hogy ne lássa a vért, és ne ijedjen meg mégjobban...) és ujjával a számban elkezdtünk szaladni fölfelé a lépcsőn, csapot-papot tárva-nyitva hagyva...
Fölértünk, nagyon meg volt ijedve, csöngetés, dörömbölés, Viki és Zsófi futnak, rövid esetleírás, gyors kötözés, Zsófi odadóan segít, Zorán zokog.
lemegyek, felhívom Petit, és gratulálok a jól sikerült munkához.
tapasztalati tanulás, élménypedagógia, kalandpedagógiai módszerek és a kalandpedagógus felelőssége...
P.S: Smidt Pál takarodjon!
Viszont a tanévkezdésre vásárolgattunk - ennek örve alatt egy csomó mindent megvetettem magamnak, pld,. vörösboros poharat, és egyéb haszontalanságokat... mit csak szemem-szám megkívánt.
Közben telefon Balatonakaliból: Tünde. Akali 89 - Akali 2009... 20 év... jólesett, hogy hívott!
Szerepelt még még a napban: Hegedűs Kati (középsőcsoport, kb. 1968...), Rajnai Henrik (szembeszomszéd kb. 1969...) és Kun Tünci (gimi osztálytárs 1978).
Végül egy nagy hajrával vettünk íróasztalt is, és iskolatáskát is Zoránnak.
Utána elmentünk Bányai Petihez, baltát éleztetni (holnap akarom megvenni a téli tüzelőt a cserépkályhába...). Zorán kiszálláskor felvette a táskáját, és abban ment Peti elé - Neki mutatta meg elsőnek.
Az élezés jól sikerült... borotvaélesre...
Hazaértünk, elkeztem kipakolni az autóból... - ezalatt Zorán BELENYÚLT a baltába, és szétvágta az ujját.... Ijedten, sírva rohant hozzám... megértettem, hogy mi történt, számba vettem az ujját (hogy ne lássa a vért, és ne ijedjen meg mégjobban...) és ujjával a számban elkezdtünk szaladni fölfelé a lépcsőn, csapot-papot tárva-nyitva hagyva...
Fölértünk, nagyon meg volt ijedve, csöngetés, dörömbölés, Viki és Zsófi futnak, rövid esetleírás, gyors kötözés, Zsófi odadóan segít, Zorán zokog.
lemegyek, felhívom Petit, és gratulálok a jól sikerült munkához.
tapasztalati tanulás, élménypedagógia, kalandpedagógiai módszerek és a kalandpedagógus felelőssége...
P.S: Smidt Pál takarodjon!
2008. augusztus 16., szombat
Olimpia - szombat
A pólósok hidegleléses győzelme Ausztrália ellen...
NEMZETI SPORT: " A folytatás azonban nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Kemény Dénes tanítványai sokat hibáztak, és a holland játékvezetők által is támogatott ausztrálok 11–6-ról 11–9-re zárkóztak fel.Az utolsó negyed elején Biros Péter büntetőből növelte az előnyünket, de Sam McGregor gyorsan válaszolni tudott, sőt Anthony Martin találata után egy gólra feljöttek az ausztrálok. Ezután Kiss Gergely talált a hálóba, majd kiharcolt egy büntetőt, amelyet viszont Kásás Tamás kihagyott, mi több, ezt megelőzően Kásás hibájából (a Szécsiről kipattanó labdát odaütötte Rhys Howden elé) egy gólt is kaptunk, így másfél perccel a meccs vége előtt csak 13–12-re vezettünk.Az utolsó pillanatban még lőttek egy kapufát az ausztrálok, de végül Szécsi megfogta a labdát, az eredmény pedig már nem változott."
Mohamed Aida felejthetetlen meccse - és a kudarc emelt fejjel
NEMZETI SPORT: "Pláne úgy, hogy Knapek Edina utolsó pástra lépésekor még távolabb kerültünk a döntőbe jutástól, miután Emily Cross 7–1-re felülmúlta a magyar hölgyet. Tényleg csodára lett volna szükségünk!És bár a csodák ilyenkor általában elmaradnak, ezúttal Mohamed Aida mindent megtett azért, hogy ez ne történjen így: az utolsó csörtében fantasztikusan vívva egyetlen tusra csökkentette a már tizenháromra nőtt amerikai előnyt – nincsenek szavak arra, amit a magyar hölgy bemutatott.13 másodperc volt hátra az elődöntőből, és csupán egy aprócska tussal vezettek az amerikaiak: a fák azonban nem nőnek az égig, és végül 35–33-ra vereséget szenvedtünk. Mohamed Aida csodálatosan vívott ugyan, de az utolsó csörtében nem tudta jóvátenni, amit a korábbi asszókban ő és a lányok elrontottak"
"Csoda vagy nem csoda, kevés volt - reagált Mohamed az MTI-nek arra az újságírói elismerésre, hogy csodaszámba menő vívással szinte megfordította a mérkőzést. - Nem szabadott volna ilyen hátrányba kerülnünk, márpedig ebben nekem is benne volt a részem. Ilyen, szinte kilátástalan helyzetben az ember mindent egy lapra tesz fel, megy előre, hogy minél többet szúrjon. Nem féltünk az amerikaiaktól, mégsem vívtunk jól. Előzőleg nem számítottak az esélyesek közé, ezért talán nekik kevesebb veszíteni valójuk volt" - próbálta megtalálni a vereség okát a magyar vívóhölgy.
Usain Bolt széttárt karral fut világcsúcsot...
NEMZETI SPORT: "Usain Bolt saját világcsúcsát megdöntve nyert aranyat százon. Usain Bolt fantasztikus futással, új világcsúccsal nyerte meg a férfi 100 méteres síkfutást a pekingi olimpián. A jamaicai világcsúcstartó 9.69 másodperc alatt teljesítette a távot, így megdöntötte saját, idén futott 9.72-es rekordját. A 21 éves sprinter lábában ráadásul további századok is maradtak, hiszen 75 métertől széttárt karokkal, a legvégén pedig szinte szökdécselve futott.A stadion majd felrobbant, hatalmas ünneplésben részesítették az új bajnokot, aki utcahosszal verte meg a mezőnyt."
NEMZETI SPORT: " A folytatás azonban nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Kemény Dénes tanítványai sokat hibáztak, és a holland játékvezetők által is támogatott ausztrálok 11–6-ról 11–9-re zárkóztak fel.Az utolsó negyed elején Biros Péter büntetőből növelte az előnyünket, de Sam McGregor gyorsan válaszolni tudott, sőt Anthony Martin találata után egy gólra feljöttek az ausztrálok. Ezután Kiss Gergely talált a hálóba, majd kiharcolt egy büntetőt, amelyet viszont Kásás Tamás kihagyott, mi több, ezt megelőzően Kásás hibájából (a Szécsiről kipattanó labdát odaütötte Rhys Howden elé) egy gólt is kaptunk, így másfél perccel a meccs vége előtt csak 13–12-re vezettünk.Az utolsó pillanatban még lőttek egy kapufát az ausztrálok, de végül Szécsi megfogta a labdát, az eredmény pedig már nem változott."
Mohamed Aida felejthetetlen meccse - és a kudarc emelt fejjel
NEMZETI SPORT: "Pláne úgy, hogy Knapek Edina utolsó pástra lépésekor még távolabb kerültünk a döntőbe jutástól, miután Emily Cross 7–1-re felülmúlta a magyar hölgyet. Tényleg csodára lett volna szükségünk!És bár a csodák ilyenkor általában elmaradnak, ezúttal Mohamed Aida mindent megtett azért, hogy ez ne történjen így: az utolsó csörtében fantasztikusan vívva egyetlen tusra csökkentette a már tizenháromra nőtt amerikai előnyt – nincsenek szavak arra, amit a magyar hölgy bemutatott.13 másodperc volt hátra az elődöntőből, és csupán egy aprócska tussal vezettek az amerikaiak: a fák azonban nem nőnek az égig, és végül 35–33-ra vereséget szenvedtünk. Mohamed Aida csodálatosan vívott ugyan, de az utolsó csörtében nem tudta jóvátenni, amit a korábbi asszókban ő és a lányok elrontottak"
"Csoda vagy nem csoda, kevés volt - reagált Mohamed az MTI-nek arra az újságírói elismerésre, hogy csodaszámba menő vívással szinte megfordította a mérkőzést. - Nem szabadott volna ilyen hátrányba kerülnünk, márpedig ebben nekem is benne volt a részem. Ilyen, szinte kilátástalan helyzetben az ember mindent egy lapra tesz fel, megy előre, hogy minél többet szúrjon. Nem féltünk az amerikaiaktól, mégsem vívtunk jól. Előzőleg nem számítottak az esélyesek közé, ezért talán nekik kevesebb veszíteni valójuk volt" - próbálta megtalálni a vereség okát a magyar vívóhölgy.
Usain Bolt széttárt karral fut világcsúcsot...
NEMZETI SPORT: "Usain Bolt saját világcsúcsát megdöntve nyert aranyat százon. Usain Bolt fantasztikus futással, új világcsúccsal nyerte meg a férfi 100 méteres síkfutást a pekingi olimpián. A jamaicai világcsúcstartó 9.69 másodperc alatt teljesítette a távot, így megdöntötte saját, idén futott 9.72-es rekordját. A 21 éves sprinter lábában ráadásul további századok is maradtak, hiszen 75 métertől széttárt karokkal, a legvégén pedig szinte szökdécselve futott.A stadion majd felrobbant, hatalmas ünneplésben részesítették az új bajnokot, aki utcahosszal verte meg a mezőnyt."
Sidney után Peking...
Miért a sportolók sértegetése?
Bosszankodva olvastam a Népszava sportrovatában az alábbi megállapítást: gyalázatos magyar szereplés az olimpia negyedik napján – Schmitt Pál szerint versenyzőink szív és hit nélkül versenyeznek –, ha Gyurta és Cseh nem szereznek ezüstérmet, akkor Pekinget katasztrófa sújtotta övezetnek lehetne nyilvánítani. Miért a hisztérikus hangvétel, a sportolók sértegetése? Biztos vagyok benne, hogy azt a teljesítményt nyújtották, amire a verseny idején képesek voltak. Ha nem használtak doppingszert, siránkozás nélkül kell tudomásul venni, hogy az ellenfelek jobbak voltak. Amint azt is tudomásul kellene venni végre, hogy a versenysportban való részvétel a sportoló (akár idézőjelbe is tehetném a szót, ha maradi lennék) oldaláról vállalkozás, ami jelentős jövedelemmel, éremszerzés esetén külön jutalommal, sőt nyugdíjjal is jár. A rendezés oldaláról nézve pedig a benne részt vevőknek, közöttük emeritus sportolóknak nagy fizetéssel jár, továbbá munkát és bevételt jelent a vendéglátóiparnak, az idegenforgalomnak. Nem lebecsülhető a sportszergyártó vállalatok nemzetgazdasági jelentősége sem. A versenysport a XXI. században gazdasági ágazat, nem a „mens sana in corpore sano” (ép testben ép lélek) ókori követelményének megvalósítása. Gerevich Aladár 1936-ban még szabadságot vett ki a Nemzeti Bankban, hogy Berlinbe utazhasson versenyezni az olimpián. Korunk versenysportjában ma már csak a sportot hivatásszerűen űzők képesek – stílszerűen szólva – labdába rúgni. Büszkék lehetünk, ha sportolóink győznek: tiszteletükre eljátsszák a magyar himnuszt, helyezést érnek el, de nem nemzeti gyász, ha nem sikerült győzniük. Hogy is mondta volt (a sírjában alighanem forgó) Pierre de Coubertin: a részvétel a fontos, nem a győzelem.
Dr. Del Medico Imre, Budapest
Bosszankodva olvastam a Népszava sportrovatában az alábbi megállapítást: gyalázatos magyar szereplés az olimpia negyedik napján – Schmitt Pál szerint versenyzőink szív és hit nélkül versenyeznek –, ha Gyurta és Cseh nem szereznek ezüstérmet, akkor Pekinget katasztrófa sújtotta övezetnek lehetne nyilvánítani. Miért a hisztérikus hangvétel, a sportolók sértegetése? Biztos vagyok benne, hogy azt a teljesítményt nyújtották, amire a verseny idején képesek voltak. Ha nem használtak doppingszert, siránkozás nélkül kell tudomásul venni, hogy az ellenfelek jobbak voltak. Amint azt is tudomásul kellene venni végre, hogy a versenysportban való részvétel a sportoló (akár idézőjelbe is tehetném a szót, ha maradi lennék) oldaláról vállalkozás, ami jelentős jövedelemmel, éremszerzés esetén külön jutalommal, sőt nyugdíjjal is jár. A rendezés oldaláról nézve pedig a benne részt vevőknek, közöttük emeritus sportolóknak nagy fizetéssel jár, továbbá munkát és bevételt jelent a vendéglátóiparnak, az idegenforgalomnak. Nem lebecsülhető a sportszergyártó vállalatok nemzetgazdasági jelentősége sem. A versenysport a XXI. században gazdasági ágazat, nem a „mens sana in corpore sano” (ép testben ép lélek) ókori követelményének megvalósítása. Gerevich Aladár 1936-ban még szabadságot vett ki a Nemzeti Bankban, hogy Berlinbe utazhasson versenyezni az olimpián. Korunk versenysportjában ma már csak a sportot hivatásszerűen űzők képesek – stílszerűen szólva – labdába rúgni. Büszkék lehetünk, ha sportolóink győznek: tiszteletükre eljátsszák a magyar himnuszt, helyezést érnek el, de nem nemzeti gyász, ha nem sikerült győzniük. Hogy is mondta volt (a sírjában alighanem forgó) Pierre de Coubertin: a részvétel a fontos, nem a győzelem.
Dr. Del Medico Imre, Budapest
2008. augusztus 14., csütörtök
ötkarikás szemmel (hosszú és nosztalgikus... sok szép képpel)
Sydney 2000. - nyolc évvel később is aktuális, érvényes...
egyéniségek
Nagy Tímeát az arany után arról faggatják, hogy mi változott Atlanta óta. Mondja, hogy szült egy gyereket, és ettől a helyére került az olimpiai arany értéke. Ha van - az csodás. Ha nincs - az a kicsi vakarcs akkor is körülrajongja majd otthon - és ez az IGAZÁN fontos. Ilyen mentalitással persze nyer, aztán tojik az aranygépre, a protokollra, hanem rohan haza a vakarcshoz. Visz a lányának betonkeverőt, és szerszámostáskát. Kicsit fiús a gyerek.
Kovács Ági a vége előtt 15 méterrel harmadik, és én kimondom: megnyeri. A szobában lévő kollegáim furcsálkodva néznek rám. Aztán dobogón áll, tudja, egy ország várja el tőle, hogy sírjon és nevessen, és közben arra gondol, hogy milyen jó lesz végre egyedül lenni
egyéniségek
Nagy Tímeát az arany után arról faggatják, hogy mi változott Atlanta óta. Mondja, hogy szült egy gyereket, és ettől a helyére került az olimpiai arany értéke. Ha van - az csodás. Ha nincs - az a kicsi vakarcs akkor is körülrajongja majd otthon - és ez az IGAZÁN fontos. Ilyen mentalitással persze nyer, aztán tojik az aranygépre, a protokollra, hanem rohan haza a vakarcshoz. Visz a lányának betonkeverőt, és szerszámostáskát. Kicsit fiús a gyerek.
Kovács Ági a vége előtt 15 méterrel harmadik, és én kimondom: megnyeri. A szobában lévő kollegáim furcsálkodva néznek rám. Aztán dobogón áll, tudja, egy ország várja el tőle, hogy sírjon és nevessen, és közben arra gondol, hogy milyen jó lesz végre egyedül lenni
Csollány emlékezetes erőeleme: felhördül a csarnok, és Ő olimpiai bajnokként ugrik le. Tudja, aztán ahogy Suppola sír Csollány vállán... győztesek és jóbarátok...
Bárdossi - egy vagány srác, akár a tanítványom is lehetne.
Szombaton a női kajak négyes eredményhirdetése után, mosolyogva fényképezkednek a németek és a magyarok együtt, kezükben a nyakbaakasztott érem, aztán Kőbán ellép, hátatfordít, és végre leveszi az ezüstérmet, amit annyira gyűlöl, és otthagyja a többieket, és magára maradhat a végtelen fájdalommal, a csalódottsággal, az utolsó egyéni futam előtt, és már tudja: nem érte meg az elmúlt négy év. Aztán másnap hajnalban először 1 órát. majd még kettőt, és végül még hármat csúszik a kezdés, és 4. futamból első lesz, és csak becsületből evezi végig. Az az utolsó 100-150 métert ne irigyeljétek Tőle! Emlékszik valaki Wichman Tamásra? Kőbán nagyobb sportember lett ezzel a hatodik hellyel. Számomra Ő az olimpia tragikus hőse
Kajak-kenu vasárnap: GMT 23.55 köd van: 1 órával később kezdődik minden. 01.00 -től 02.00-ig percenként változik: 03.00-kor lesz, 07.00 kor lesz párhuzamosan a kézivel és a vízilabdával, a záró után lesz, hétfőn, kedden, akár szerdán !! lesz. Baráth Etele elmondja, hogy Ők úgy kérték, hogy legyen lehetőség pótnapra. Megint Smidt Pál képviseli a racionalitást: " a versenyzők felkészültek, meg kell teremteni, hogy megfelelő feltételek mellett versenyezhessenek, nem számít a protokoll." 03.00-kor kihajóznak, a víz úgy hullámzik, hogy nem tudnak beállni a rajtgépekhez sem. Lefújják. 06.00-kor aztán verseny. Pullairól azt mondják: kedvez neki a szél. Hát igen, látszik rajta, ha csak a nyers erőn múlik, akkor Vele nem lesz baj, a többiekkel le se vetkőzzenek, csak megfáznak. A társa elmondja, hogy neki könnyű, mert Pullai mögött nem éri a szél. A futam - és az arany - után Krammerer elmondja, hogy ilyen szélben nem tartanának edzést!
csapatok
Molnár Tamás csodagólja az olaszok ellen csavarral, szinte a víz alól, nyakában egy olasszal. A labdát csak úgy "felé" dobják. Utánanyúl, bedobja, aztán feljön a víz alól és előbb kacsint - csak aztán vesz levegőt. Ilyen mentalitással könnyű a vízen járni... Meg azzal, ahogy az elvesztett jugó és horvát meccs után beszélt Steinmetz, Koósz: "jaj, de jó hogy jók voltunk, láttátok, egyre jobbak vagyunk, ennyi és ennyi gólt dobtunk két ilyen világklasszis csapatnak, de jó lesz velük újra játszani a döntőben!" Idősebbek emlékeznek: Atlantában fényesen muzsikáltunk a csoportmeccseken - de ki cserélne azzal a negyedik hellyel?? A három döntő meccsen aztán parádé - igazából még a jugók se szorítottak meg. És Vári Attila csavarral dobott szabaddobása a döntőben! Nézem Őket, aztán a kézit, és azon jár az eszem: milyen nagyon sok kell egy aranyhoz. A fiúk nyernek - az utolsó pár perc már nem játék, csak ünneplés - éppúgy, mint néhány perc múlva a Dánoknak... Nyerünk 24 év után - szegény Vincze Balázs otthon sír.
A magyar osztrák kézimeccs, az elviselhetetlen feszültség - micsoda véletlen: a Lipótmezőn néztem, de komolyan! Aztán azon töprengtem, hogy már túl sokszor vesztettem (szurkolóként...) ahhoz, hogy igazán felhőtlenül tudjak örülni. Már túlságosan a bőrömön érzem, hogy milyen lehet a győzelem pillanatában a vesztesnek. Na jó, Frau Dzsandzsagaváékat nem sajnálom, nem voltak szimpatikusak, még az időkérésnél sem értették egymás nyelvét - igaz, Bojana, Velünk ez nem fordulhat elő?! De a norvégokat sajnáltam, vagy a svédeket a kézi döntőben, vagy a spanyolokat a fociban és a kéziben is, és legjobban a litvánokat a Rémteam ellen. Aztán a döntő: végig egy párnát szorongattam az ölemben. 6 gól ide, és én csak azt hajtogattam, hogy túl sok még az idő... Aztán Radulovics megsérül, lemegy, Farkas Ági leül, Delim Rita nem találja magát, feljönnek, lebénulunk, aztán már csak a sírás marad. Sajnos, az elveszett meccsnek az az üzenete: ez nem játék. Amikor 6 gól előnynél a lányok cifrázni kezdik (emelés, ejtés, kínai - akkor gyorsan, hatékonyan leindítanak - és levernek minket. Mocsai bámulatosan higgadtan elemzi az egészet 1 perccel a meccs után. Csak ne kelljen 24 évet várni az újabb csapatdöntőig - és az aranyig! Pádár Ildi évek óta a kedvencem - és most is.
A kézi és a vízilabda kapcsán is töprengtem azon: mi különbözteti meg a zseniális bravúros mozdulatot az elkapkodott, előkészítetlen gyenge próbálkozástól? csak a végeredmény! Ha a vízilabda húzásai nem mennek be - akkor micsoda badarság megpróbálni úgy. Ha a kézis lányokat nézem: a norvégokat azért vertük meg, mert mertünk felszabadultan játszani. A dánoktól azért kaptunk ki, mert 6 gól előnynél könnyelműsködni kezdtünk. Pedig mi ugyanazt csináltuk - csak nem ugyanazzal az eredménnyel.
Az húzóemberek, akiknek nem megy a játék: Kásás, Benedek, Biros vagy Kökény. Bámulatos az akarás - és milyen nehéz lehet tudni, hogy szarul játszom. Nem érdemes türelmetlenkedni - Benedek az első két negyed alatt megnyeri a döntőt.
Ja, kíváncsi lennék a francia válogatott franciaságát megkérdőjelezők véleményére Radulovics ügyben! - és akkor is így gondolnák, ha 23-17-nél nem bénul le, és az Ő góljával nyerünk? He?
sportpolitika
Szögezzük le: aki nem doppingol, az az egészet otthon nézi TV-n.
Knézy mellett Deutsch Tamás kommentálja Lengyel Imrét a 3 méteres műugrás döntőjében.
Orbán Viktor vidám élcelődése Baráth Etelével a kajak-kenu szövetség elnökével, aki 3 edzőtáborba hozta el klasszisait az olimpia előtt. A duma: "úgy látszik, valamit nem jól csinálunk, ha Nektek ilyen jól megy." Ezek szerint O.V a kajak kenut is ellenzékinek nyilvánította? - És persze van olyan hülye elmebeteg rádióriporter, aki mindezt képes továbbadni az éterbe. Az egész olimpia lezárásaként az utolsó vasárnapi összefoglaló ad egy rövid beszélgetést Orbán Viktorral (mikrofonállvány: Vitray), alig volt hosszabb, mintha a maratont adták volna élőben.
Smidt Pál lenyilatkozza, hogy amíg Ő a MOB elnöke, addig mindenki utazni fog, aki eléri a kiküldetési szintet. És igaza van! Hiszen Ő tudja, hogy egy ÉLET MUNKÁJA kell az öttusa 17. helyhez is, az atlétika 400m középdöntőjéhez is, de még ahhoz is, hogy valaki ipponnal kapjon ki a 10. másodpercben. Ahhoz, hogy valaki odaérjen! és az olimpia hangulata, élménye nyújt/nyújthat valamiféle kárpótlást a lemondásokért, és nyújthat muníciót a következő felkészülésekhez. Különben is, gondoljatok bele, milyen jó lehet annak, aki kimegy és ÉLVEZI játékokat! Mondjuk egyéni csúccsal esik ki a középdöntőből, de látja közvetlen közelről a világklasszisokat. Mondjuk nem zaklatja a sajtó, nem várnak tőle aranyat, nem hívják fel a gyerekkori szerelmét élő egyenesben, hogy sírt-e, amikor látta... csak egyszerűen ott van. Ő a Részvevő. Nem nyer, nem ég le. Felvonul a nyitón, versenyez, kiesik, fogadkozik, aztán este meghajtja kicsit a brazil strandröplabdás lányokat. Mondjuk mindezt finn-dingiben, vagy taek won do-ban indulva teszi. Százszor szívesebben áldozom rá adóforintjaimat, mint egy olyan sportág képviselőire, akik ki se jutnak, és rég el kéne hogy tartsák magukat a saját bevételeikből...
Szerintem Smidt Pál helyesen gondolja. Ehhez képest a sportlap helyet ad Végh Antalnak, aki azt fröcsögi, hogy ennyire nem gazdag ez az ország, hogy 47. helyezetteket vigyünk ki. Kár, hogy eszébe se jut, hogy aki ma 47. abból lesz Athénban 6. és pontszerző - és olyan valaki, akire büszkék lehetünk.
média
A média ismét méltatlan volt a sportteljesítményekhez.Nem értik, mi a különbség a kőtábla és a műhold között. Palik egy álló napon keresztül örül neki, hogy rájöttek, két eseményt egyszerre akkor lehet közvetíteni, ha a rendelkezésre álló két csatornán más-más adás megy. Az hagyján, hogy ezen lelkendezik egész nap - de azt hiszi, egész nap kell magyaráznia ahhoz, hogy mi is megértsük! Továbbá elmondták, hogy az egyik csatorna meccse alatt nem fognak híreket adni a másikról. Ehhez képest a kézi szünetében Csapó beszélt (mindkét adón!). Igaz, én nem hallottam, mert a rádió volt a fülemen, de nehéz elképzelni, hogy ne árulta volna el a vízilabda végeredményét., Ez is annyira ostoba: ilyenkor szokták azt mondani jeles sportriportereink, hogy aki izgulni akar, az most ne figyeljen ide, majd vágóképnek beteszik az őrjöngve ünneplő győztes csapat képét. Köszi, bazzeg! Mondjuk technikailag az se egy csúcs, hogy minden kapcsoláshoz Palik a vágókép.
Nagyon szívesen néztem volna olyan sportokat, amikre máskor nincs módom. Nem 24 másodperces snitteket - hanem rendesen, érdemben baseball-t, softballt, gyeplabdát, tollast. Tudom, rétegigény. Nem esetleg erre (is) lenne a két csatorna?
De az úgynevezett médiaszemélyiségek! Először is Palik. A szappanoperákba illő primitív bratyizós közvetlenség, a fiataloskodó hangnem - na, sose bántam meg, hogy legalább éjszaka inkább a rádiót hallgattam, és csak néztem a TV-t. Ja, és az a sok primitív tippjáték! A rádióban szerintem minden pörgősebb volt - és meg kellett állapítanom, hogy B. Tóth László semmit se romlott: ugyanolyan szar, mint 1986-ban, amikor katonaként hallgattam rendszeresen popharisnyát. Szepessy Gyuri bácsi megközelítette Palikot, Csapó Gabi hozta a formáját (sajnos, nem a montreálit, hanem azt amit a foci EB-n megszokhattunk). Kiver a víz, amikor arra gondolok, hogy 24 év múlva egy elhízott Vári Attila vagy Fodor Rajmund kommentálja a Magyarország - Cseremisz SZSzK focimeccset az ázsiai C liga előselejtező körébe való bejutásért, állítása szerint spanyolul, Vili szerint inkább részegen. Valaha Csapó is volt valaki - de van-e, aki még emlékszik?
Riporter a kajak négyes aranyérme után Vereckeihez: - Ákos, kérlek vedd le a napszemüvegedet. Alulmúlhatatlan.
Minden érem után bejátsszák valakinek a szerencsétlen édesanyját, barátnőjét. Istenem, ez milyen gusztustalan! Igazából nem érdekel, hogy hogyan bazmegolnak a vízilabdázók barátnői. és szvsz nekik is joguk van úgy drukkolni, hogy közben nem kukkolja őket senki. Kinek hiányzik a hozzátartozók zaklatása? A könnyekbe fulladó otthoni pogácsák felemlegetése? Bár még mindig jobb, mint a csalódott versenyzők zaklatása idétlen, éretlen, fölösleges kérdésekkel. Miért kell 17 érem kapcsán 17 embertől (+ csapatsportok!) 17 féleképpen meghallgatnom, hogy "most nem is tudok mit mondani..."
A legundorítóbb reklám a magyar TV-ben az a bokszolós (nem a matavnet, valami más). Láttátok? "ez megint mély volt... és még be is szólt..." Miközben Madár és más világklasszisok küzdenek a ringben, egy barom "kreatív menedzser" azt próbálja elhitetni, hogy az ökölvívók személyes gyűlöletből bokszolnak egymás ellen. Ha én bunyós lennék, megkeresném, bevinném a ringbe és megmutatnám neki, hogy milyen lenne, ha úgy lenne, ahogy Ő képzeli
Sydney
Jó volt, hogy kerestem HufSte-t a megadott közvetítéseken. Focilista forever - ott vagyunk minden kilométerkőnél!
Az olimpia legnagyobb csalódása: ETO - Fradi 0 - 3.
A legnagyobb elszalasztott lehetőség: a 3 kihagyott litván büntető. és a végén az az egy dobás az Usa ellen a döntőbejutásért.
40.000 önkéntes dolgozott. A vasárnapi Sydney-i újságok leközölték a névsorukat.
Vasárnap délután nem nagyon találtam a helyem. Vége van? tényleg? Hogyhogy? És állítólag az élet folytatódik, és a világ forog tovább? Ennyi volt? nehéz elhinni. Este megnéztem a gólösszefoglalót. Ez maradt? Kár.
na, ha a leírtakból nem is mindig ez derül ki: óriási játék volt, és sokkal több a pozitív élményem! A foci EB után nem hittem volna, hogy fölül lehet múlni - de talán mégis sikerült. talán annyival, amennyivel ezek a rendes sportok fölülmúlják a focit - mert szerintem igenis fölülmúlják. De mit csináljak? - én csak a focit értem. Gyönyörű volt - hajrá magyarok, szép volt Sydney! A többiről majd Gödöllőn beszélgetünk., és bocs, ha már írt ezekről valaki. Én így láttam - ötkarikás és néha könnyes szemmel.
RáBanya
2008. augusztus 13., szerda
Vass Nikolettának... szeretettel
MaNcs, XI. évf. 05. szám, (1999.02.04)
Sajó László
Öt és feles
Aki hátul ül
Ülni, állni, ölni, halni (József Attila)
in memoriam
Aki hátul ül, kivételezett. Hátul ülni nem lehet csak úgy, a hátsó ülést ki kell érdemelni.
Hajnalban, mikor beáll a busz, megrohamozzák a jó helyeket - a leendő hátul ülő csak mosolyog. És fölszáll utolsóként, lassan hátramegy, bocsánat, itt én ülök. Ez az én helyem. Csak. Amióta az eszemet tudom. Aki hátul ül, bölcs. Végigtekint az izgatott sokaságon, Hátul Ülő Bika.
Sokan szeretnének hátul ülni, nem adatik meg mindenkinek. Kegyelem kérdése, kegyetlen. A hátul ülő nincs tekintettel, egoista és mégis. A közösség lelke, rajta. Sétálómagnóval ne üljön senki hátra, itt beszélgetni kell. Meg énekelni is, bulizni. Irigyen tekingetnek hátra az elöl ülők, néhányan elindulnak a busz végébe, nem érnek oda soha. Megállnak félúton, szendviccsel a kézben, pedig kólát is hoztam, kétliterest. Házipálinkát. Sütit, anyám sütötte, vegyetek. A hátul ülő elfogadja, vagy nem, méltósággal, ám férkőzni hátra nem ilyen egyszerű. Hátul már kialakultak a párok, a hármasok, a csapat. A hátsó ülésen sok jó ember elfér, le lehet feküdni, éjszaka, amikor dobálja magát a busz, ki lehet nyújtani lábat, hever egymáson a hátsó ülés, hajak keverednek, szuszogás. Reggel hátulról indul el valaki, a sofőrhöz, álljunk meg, mi van, most pisiltünk, áll a hátul ülő, kapaszkodik a kanyarban, fogat akarok mosni, a sofőr csak néz, és meglepetésében megáll. És sorban szállnak le a hátul ülők, aztán az egész busz, sorok a vécé előtt, fogmosás. Aki hátul ül, a fűbe köp, harmatnyál és vércsíkos fogkrém. Mehetünk.
A hátul ülő berendezkedik, külön világ, hátra nem jut el az idegenvezető mikrofonja, kora barokk, oldalhajó, már a középkorban is, nem hallatszik a sofőr rádiója, veg-zál-rá-di-ó, a hátul ülő nem tudja, hány óra van, nem is érdekli, benéz a fenyvesbe, az udvarokba, kiáll az ablakba, hátul, kamionsofőröknek integet, versenyez. A hátul ülő nem izgul, mikor ér oda a busz, odaér-e, ő hátul ül, majd megérkezéskor kicsomagol, és várja a visszautat, amikor ismét hátul ül, le se szállt. Legszívesebben itt aludna, a hátsó ülésen, visszaszökne a buszba, sehol senki, szendvicsszalvéták az ülésekbe dugva, szívószálak, összepréselt üdítősdobozok. A hátsó ablakon monogramok, A. K., J. Cs., T. I., mit keresel itt, a sofőr mogorva, itthagytam a könyvemet, pihenjél, holnap korán indulunk.
Aki hátul ül, az meghal.
Copyright © MaNcs, 2003Minden jog fenntartva.
Sajó László
Öt és feles
Aki hátul ül
Ülni, állni, ölni, halni (József Attila)
in memoriam
Aki hátul ül, kivételezett. Hátul ülni nem lehet csak úgy, a hátsó ülést ki kell érdemelni.
Hajnalban, mikor beáll a busz, megrohamozzák a jó helyeket - a leendő hátul ülő csak mosolyog. És fölszáll utolsóként, lassan hátramegy, bocsánat, itt én ülök. Ez az én helyem. Csak. Amióta az eszemet tudom. Aki hátul ül, bölcs. Végigtekint az izgatott sokaságon, Hátul Ülő Bika.
Sokan szeretnének hátul ülni, nem adatik meg mindenkinek. Kegyelem kérdése, kegyetlen. A hátul ülő nincs tekintettel, egoista és mégis. A közösség lelke, rajta. Sétálómagnóval ne üljön senki hátra, itt beszélgetni kell. Meg énekelni is, bulizni. Irigyen tekingetnek hátra az elöl ülők, néhányan elindulnak a busz végébe, nem érnek oda soha. Megállnak félúton, szendviccsel a kézben, pedig kólát is hoztam, kétliterest. Házipálinkát. Sütit, anyám sütötte, vegyetek. A hátul ülő elfogadja, vagy nem, méltósággal, ám férkőzni hátra nem ilyen egyszerű. Hátul már kialakultak a párok, a hármasok, a csapat. A hátsó ülésen sok jó ember elfér, le lehet feküdni, éjszaka, amikor dobálja magát a busz, ki lehet nyújtani lábat, hever egymáson a hátsó ülés, hajak keverednek, szuszogás. Reggel hátulról indul el valaki, a sofőrhöz, álljunk meg, mi van, most pisiltünk, áll a hátul ülő, kapaszkodik a kanyarban, fogat akarok mosni, a sofőr csak néz, és meglepetésében megáll. És sorban szállnak le a hátul ülők, aztán az egész busz, sorok a vécé előtt, fogmosás. Aki hátul ül, a fűbe köp, harmatnyál és vércsíkos fogkrém. Mehetünk.
A hátul ülő berendezkedik, külön világ, hátra nem jut el az idegenvezető mikrofonja, kora barokk, oldalhajó, már a középkorban is, nem hallatszik a sofőr rádiója, veg-zál-rá-di-ó, a hátul ülő nem tudja, hány óra van, nem is érdekli, benéz a fenyvesbe, az udvarokba, kiáll az ablakba, hátul, kamionsofőröknek integet, versenyez. A hátul ülő nem izgul, mikor ér oda a busz, odaér-e, ő hátul ül, majd megérkezéskor kicsomagol, és várja a visszautat, amikor ismét hátul ül, le se szállt. Legszívesebben itt aludna, a hátsó ülésen, visszaszökne a buszba, sehol senki, szendvicsszalvéták az ülésekbe dugva, szívószálak, összepréselt üdítősdobozok. A hátsó ablakon monogramok, A. K., J. Cs., T. I., mit keresel itt, a sofőr mogorva, itthagytam a könyvemet, pihenjél, holnap korán indulunk.
Aki hátul ül, az meghal.
Copyright © MaNcs, 2003Minden jog fenntartva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
